Lírává, képpé oldott sors | Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja

kistibi |

Kiss Judit Ágnes: költő. Akkor is, ha prózát ír. Hogyan is lehetne másképp ilyen szörnyű történetet elmesélni, ha nem segítene a líra, nem segítene a kép. „Aznap éjjel már nem aludt. Összecsomagolt, aztán a fizikakönyvét kezdte olvasgatni, abból annyira nem értett semmit, hogy mindig megnyugtatta. Fölhúzta a redőnyt, nézte, ahogy virrad, énekeltek kinn a rigók, olyan szépen hajnalodott, hogy filmezni kellett volna, Gina elképzelte, milyen történethez illene a kép. Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.” – Ugye, gyönyörű?! Nem csak gyönyörű, de mélyen felkavaró is, ha közben azt is tudjuk, Ginát ezen az éjjelen erőszakolta meg nevelőapja, az édesanyja tudtával és beleegyezésével.

A líraiság mellett a mérnöki pontosság jellemző a regényre. Három fejezet, három nézőpont. Az első részben Gina sorsát egyes szám harmadik személyű mesélővel követhetjük, a második már Gina egyes szám első személyű története, a záró akkord pedig a Ginának szóló levelekből áll. Ez azért fontos, mert egy ilyen szenvedéstörténetnek nem igazán a cselekményes része izgalmas, hanem a lélek rezdülései. Arról pedig akkor kapunk pontosabb képet, ha minél több szemmel figyeljük. Erről igazából a harmadik fejezet gondoskodik, ahol a Ginával valamilyen okból fontos kapcsolatban lévő szereplők leveleit olvashatjuk: nyilván, nem az események újrajátszásáról van szó, hanem arról, hogy mások, barátok, hogyan látták kívülről Gina passióját.

Nagyon gusztustalan magyar közéleti jelenség: ha most beütjük a keresőbe Kiss Judit Ágnes nevét, akkor nem azt dobja ki először, hogy megjelent harmadik regénye, hanem azt, hogy a Szó című versét vagy véletlenül, vagy szándékos átírással jelentette meg a Katolikus Pedagógiai Intézet egyik középiskolásoknak szóló szöveggyűjteménye. Az átírás inkább szándékosságot sugall, és – sajnos – ez pontosan rímel a regény második részében írottakra.

De térjünk vissza Ginához! Forgatókönyv címet visel az első rész, s amit bemutat, azt nevezhetném talán „családnak” is, ha nem egy kiszolgáltatott anyából és egy erőszakos nevelőapából állna. Rendszeres a szexuális abúzus, és következménye nincs az elkövetőre nézve. Gina édesapja már meghalt, édesanyja lehetne a támasza, de egyedül képtelen eltartani lányait és magát. Így kerül a képbe Gyuszi, a nevelőapa, mint megkerülhetetlen tényező, és így válik Gina teljességgel kiszolgáltatottá.

„– Ne sírj anya, segítek, mit csináljak, mondd, mit csináljak!
Anya hangja vinnyogóvá vált.
– Menj be hozzá. Azt akarja, hogy menj be hozzá!…
Gina hallgatott. Nem értett egy szót sem. Anya tovább himbálta magát ültében, homlokát a tenyerébe szorította.
– Velem nem akar. Veled akarja. Amióta hazajöttél. Mondtam neki, hogy nem engedem. És megpróbáltam mindent. De nem megy tovább. Azt mondja, kidob. Engem is, Zsófikát is. De hát hová mehetnék? Egy ilyen kisgyerekkel?”

Mit kezdhet egy ilyen helyzettel egy félig felnőtt diáklány? Ezt követi végig mértani pontossággal Kiss Judit Ágnes regénye, ami nem vádirat, nem elérzékenyülő romantikus regény, hanem realista, pontosabban lírai módon realista. Nem akar elfedni semmit, nem szeretne illúziókat építeni, egyszerűen csak elmeséli, hogy milyen az, amikor gyerekként, félig felnőttként örökké kiszolgáltatott vagy, nincs senki a felnőtt világból, akire támaszkodhatnál. Sem szülő, sem tanár. Senki.

A világ azonban mégsem ennyire kegyetlen. Megjelenik Süti, a világfi, aki mindenki kedvence, lógnak rajta a csajok, de valahogy Gina olyan módon tud a barátnője lenni, hogy Süti mindkét élete fenntartható. Az iskolai és az éjszakai is. Félig barát, félig lelki támasz, szexpartner… Először ekkor válik egyre feketébbé a szürke körvonalakon belüli tartalom. Gina érzelem nélkül fekszik le mindenkivel, aki arra jár, aki a haveri csapaton belül van. Ivás, buli, szex. Nem csoda, hogy a szex nem örömforrás: a nevelőapai abúzus után inkább kényszer, mint gyönyör. Érdekes, hogy nagyon kemény tartás maradt benne, mert bármennyit bulizik, az erős középiskolában ugyanúgy tartja a kiváló tanulmányi átlagát, mint előtte. Ez önmagában is hatalmas teljesítmény, de ha nincs mögötted család, ha nincs kiért-miért csinálnod, akkor felbecsülhetetlen.

Itt születik az ötlet, a vágy, hogy beírják magukat a változó időbe. Sütivel filmklubba járnak, és megegyeznek: filmet fognak forgatni! Gina lesz a rendező, Süti fogja fényképezni. Az első képi ötlet, az egyre sötétedő nőalak szürke kontúrral. Gyönyörű, hogy egyetlen sor le tud fedni egy regényt, egy sorsot. Én Ginát látom ebben az egyre sötétedő női alakban, pontosabban azt a női sorsot, amit Gina kénytelen elviselni.

• Olvass bele!

Hogy lehet innen szabadulni? Gina bulizós társai megtérnek, eleinte a banda viszolyogva nézi a „megtérteket”, aztán még Süti is csatlakozik hozzájuk. Végül Ginának is ez a szabadulás útja, hiszen most is édesanyja és nevelőapja pénzén él… a kiút a Gyülekezet. Elmehet Budapestre, járhat egyetemre, megszabadulhat múltjától.

Itt és most meg kell állnunk egy picit, mert a második fejezet a szekta, a „Gyülekezet” működési módjáról szól, természetesen Gina sorsán keresztül. Kívülről ezt megítélni könnyű, de azt is kaphatja a kritikus, hogy egy ateista ne beszéljen bele a hívő dolgába.

Kiss Judit Ágnes hívő ember. Megkértem egy gyermekkori barátját, hogy írjon néhány sort róla, mert az mégis személyesebb, pontosabb, mint a Wikipédia. Pap Gábort idézem, a Vörösmarty Mihály Gimnázium kreatív zene- és drámatanárát:

„Kiss Judit Ágnest fiatalkorom óta ismerem: egy baráti körből, ahol Jucának becéztük. Mindig is agilis, több művészeti ág irányába tájékozódó ember volt: Az ELTE-n saját magyar szakos szaktársaiból színjátszócsoportot szervezett, majd Gabnai Katalin posztgraduális drámatanári képzését végezte el az SZFE-n. Közben zenésznek is képezte magát: oboa szakon végzett a PTE (akkor még JPTE) Zenei Tanszékén. Hithű reformátusként éveken át tanított a Lónyai Gimnáziumban, később az újbudai Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskolában dolgozott magyar- és drámatanárként.”

Itt, most, számunkra, számomra az a fontos, hogy hithű református, mert így válik igazán hitelessé a második fejezet Gyülekezetről szóló tartalma.

A Gina által látogatott Gyülekezet mindenben a Bibliát vette alapul. Egy háromezer éves szabálygyűjteményt, amelyet szó szerint értelmeztek. Tiborral kötött házasságukban ez addig fajult: „Úgy ütött meg, mint akinek joga van rá. Nyugodtan, indulat nélkül, nevelő célzattal. Én is úgy fogadtam. Csúnyát mondtam, kételkedtem Isten szeretetében, porontynak tituláltam a gyerekünket…”

Hogy lehet ebből kiszabadulni? Mit lehet tenni, amikor a kívülről jól szituáltnak, intelligensnek tűnő férj egy dúvad, aki rázárja az ajtót a feleségére, nehogy kitegye a lábát a lakásból, amikor nem az ő ellenőrzése alatt van? Veri gyerekét, veri feleségét, kívülről pedig szép és jó – és a Hit tanításai szerint él. Gina egyik bántalmazási módból a másikba esett. Mit tesz, mit tehet, mert a hittel is meg kell birkóznia… És itt érhetjük tetten azt, hogy az Egy nőalak szürke kontúrja nem pesszimista, nem keserű, hanem egy olyan történet, amely hitet ad az embernek, hogy a szabadság felé érdemes menetelni…

„Bár nem mindig értettünk mindenben egyet – folytatja visszaemlékezését Pap Gábor –, végig megmaradt az ifjúkori jó viszonyunk, az elmúlt években pedig hasonló indulattal reagálunk minden szellemi kártételre, ami a polgártársainkat és minket ér. Büszke vagyok rá, hogy Négyszög című színjáték-kötetének valamennyi darabját társulatom, a Trainingspot mutathatta be az elmúlt évtizedben.”

Kiss Judit Ágnes egyik előző regénye, A Halál milongát táncol (2017) kapcsán a fülszöveg kihangsúlyozta, hogy a költészetében „valóságot és képzeletet társító, tüneményes szerepjátékok” után sokhangú prózát írt. Ez a fajta megközelítés jelenik meg az Egy nőalak…-ban is – mellbevágóan és torokszorítóan.

Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja
Kalligram Kiadó, Budapest, 2023
280 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
online ár a bookline.hu-n 3392 Ft
ISBN 978 963 468 3896

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon mi marad egy tizennégy éves kislány életéből, miután nevelőapja megerőszakolja és az anya védelme helyett annak cinkosságával szembesül? Hogyan bírható ki a fájdalom, és élhető túl az árulás?
Kiss Judit Ágnes kendőzetlenül és hideg pontossággal tárja fel a Ginát ért valamennyi megsebzést: a nevelőapa agresszivitását, a test riadt elidegenedését és félelmét, a házastársi és spirituális bántalmazás valamennyi árnyalatát. A szerző úgy vezet végig a pokol bugyrain, hogy közben szorosan fogja a kezünket, és a fojtott levegőjű sorok egy pillanatra sem eresztenek.
A szerző számos gyerekkönyv írójaként már bizonyított, ez a regénye pedig sűríti mindazt a mély belátást, amit a gyereklélekről megtapasztalt: bármit (majdnem bármit) ki lehet bírni, ha van egyetlen ember, aki hisz nekünk, aki megtart, amikor zuhanunk, és akibe kapaszkodva képessé válhatunk a szembenézésre.