Borzasztó boszorkánytanonc | Jill Murphy: Botcsinálta boszi ♦ A botcsinálta boszi visszatér

Paddington |

Jóval azelőtt, hogy J. K. Rowling megnyitotta volna a Roxfort boszorkány- és varázslóiskola kapuit, Jill Murphy bevezette a fiatal olvasókat a boszorkány-oktatás világába, Kotkot kisasszony boszorkányakadémiájába.

A könyvsorozat első kötete 1974-ben jelent meg, csaknem tíz évvel megelőzve magyar rokonát, a Békés Pál által megálmodott varázslóiskolát, ahová Fitzhuber Dongó járt – és ami az egyik kedvenc gyerekkönyvem.

J. K. Rowling olvashatta gyerekkorában az akkor nagy siker arató Worst Witch (magyar változatban Botcsinálta boszi, de erről majd később) sorozatot. A népszerű szerzőt az utóbbi időben sokszor érte támadás, többek között azzal vádolták meg, hogy Murphytől „csente” a Harry Potter ötletét. Azért említettem meg Békés Pál meseregényét, mert a plagizálás gyanúja nagyjából annyira megalapozott, mintha valaki azt mondaná, Harry Pottert Dongóról mintázta a szerző. Az viszont valószínű, hogy egy kellemes olvasmányélmény segítette Rowlingot egy sokkal kidolgozottabb és eredetileg nagyobbaknak szánt történet alapötletének kigondolásában.

Murphy eddig magyarul kiadott két meséjében ugyanis remek volt egy olyan lányról olvasni, aki nem mindenben tökéletes. Szerényi Mildred, a címben szereplő boszorkány, az összes Disney-hercegnő és Barbie-baba ellentéte, akikből a mai gyerekek zöme túl sokat lát. Íme egy lány, aki hibázik, ügyetlen és állandóan bajba került. Pontosan az ilyenekről kellene többet olvasniuk a fiatal lányoknak (és fiúknak). Ugyanakkor Mildred legjobb barátnőjét, Maudot Jill Murphy meglehetősen sematikusan a „jótanuló, jókislány” kicsit kövérkés alakjaként alkotja meg. A második kötetben csatlakozik hozzájuk a megint csak kissé elnagyoltan ábrázolt új lány, Enid, akin minden ruha lóg, mert túl gyorsan nő, s ezért az anyukája mindig túl nagy ruhákat vesz neki. Míg Mildred minden szempontból a tipikus bajkeverő, Enid is jól ismert típusfigura: az ártatlannak látszó áspiskígyó.

A sorozat első két, most már magyarul is elérhető kötete gyors és pörgős, amit a fiatalabb olvasók vagy mesehallgatók, a Harry Pottert olvasó korosztálynál kissé fiatalabbak biztosan nagyon fognak szeretni. A cselekmény gyorsan halad, és a tanév szinte egy pillantás – vagy néhány esti mese – alatt el is telik. Az egész inkább kalandok füzére, mint összefüggő történet, ami tökéletesen alkalmassá teszi esti mesének, viszont így még inkább megalapozatlannak tűnik az utalás a plágiumra. Nem mintha ez probléma lenne, csak hiányzik a fejezetek közötti kohézió.

• Olvass bele a Botcsinálta boszi kötetbe!

A Botcsinálta boszi egyszerű koncepciót követ, amit Murphy meglehetősen leegyszerűsítő módon közelít meg. Az írás lényegre törő, nem nagyon vázolja fel, mi veszi körül a boszisulit. Ez persze tág teret ad a fiatal olvasóknak, hogy saját fantáziájával építsen világot Mildred köré. Az első kötetből az sem derül ki, hogy a főhősnek van családja, erre a második történetben is csak utalást látunk. Keveset tudunk meg az iskolatársakról vagy az iskola más tanárairól, sok helyet hagyva a kreativitásnak – pedig a szerző maga készítette, élethű illusztrációkkal támogatta meg az ifjú olvasókat.

Végeredményben szórakoztató és a figyelmet lekötő olvasmány ez a sorozat. Elég idétlenkedés kapott helyet benne ahhoz, hogy mindenkit mulattasson. Nem ijeszt meg a szemcseppentővel adagolt veszély sem, éppen csak némi drámát és izgalmat hoz.

• Olvass bele A botcsinálta boszi visszatér kötetbe!

Végül ki kell térnem Magyari Andrea fordítására. A beszélő nevek jó magyarítása – főleg gyerekkönyvek esetében – igen fontos alkotói feladat, amit Magyari jól oldott meg: a szöveg gördülékeny. Egy vitatható pont mégis akad: a címválasztás. A kiadó talán meg akarta megtartani az eredeti cím alliterációját, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy a worst, azaz legrosszabb szóhoz közeli megoldást válasszon, mondjuk borzasztó boszinak fordítva a címet. A botcsinálta szó egyszerűen mást jelent. Nem merem föltételezni, hogy a szerkesztő ne ismerné az értelmező szótár megfogalmazását: „…Olyan személy, aki … hozzáértés, szakértelem vagy kedv, hajlandóság nélkül vállal valamely szerepet, tisztséget.” Csakhogy Mildred nagyon is szeretne jó boszi lenni, kedve és hajlandósága is van, sőt talán még tehetsége is (ez kiderül a történetből), csak valahogy nem passzol bele a suli skatulyáiba. Pedig példaképe lehet minden gyereknek, aki nem szeretne mindenben beállni a sorba, és ezért néha bajba kerül.

Jill Murphy: Botcsinálta boszi
Fordította: Magyari Andrea
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2023
112 oldal, teljes bolti ár 2499 Ft,
online ár a kiadónál 1999 Ft,
ISBN 978 963 603 2876

Jill Murphy: A botcsinálta boszi visszatér
Fordította: Magyari Andrea
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2023
96 oldal, teljes bolti ár 2499 Ft,
online ár a kiadónál 1999 Ft,
ISBN 978 963 603 2883

* * * * * *

A könyvek kiadói fülszövege

Botcsinálta boszi || Seprűn lovagolni nem is olyan könnyű! Szerényi Mildred a legrosszabb diák Kotkot kisasszony boszorkányakadémiáján. A varázslatai rendre félresikerülnek, de valahogy mindig megússza, hogy kicsapják. Egy nap azonban Ethel, a tanárok kedvence úgy felmérgesíti, hogy meggondolatlanul őt is elvarázsolja, s ezzel halálos ellenséget szerez magának…

A botcsinálta boszi visszatér || Alig kezdődött meg az új tanév Kotkot kisasszony Boszorkányakadémiáján, Szerényi Mildred megint nyakig ül a bajban. Pedig nagyon igyekszik, de szerencsétlenségére Cirok kisasszony épp az ő gondjaira bízza az új tanulót, Enidet. Ám a lány bizony egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik… Vajon Mildred meg tud szabadulni az örök bajkeverő szerepétől?