Elinor Welles: A thaino – Kígyó a szemében (részlet)

Posted on 2022. december 18. vasárnap Szerző:

0


Prológus

Áttetsző kristálygömb, sápadt holdfény, szikrázó üvegfalak… Maira beleborzongott a valószínűtlenség riasztó érzésébe, aztán figyelmeztette magát: nincs félnivalója. Odahaza van, a palotájában, a családja védelmében. Ezen az éjszakán azonban csak a kristálygömb számít, mely ártatlanul és ártalmatlanul pihen a szépséges Cylendrine kezében. Veszedelmes mindkettő: a gömb is, a gazdája is. Maira Laarenre pillantott, aki mohón hajol a kristály fölé. Elderith türelmetlen. Izeg-mozog, mintha nem kapott volna hercegi nevelést. Pedig nem kíváncsi Cylendrine gömbjének titkaira, inkább unatkozik, és nem érti, mivégre ácso-rognak az éjszakában, egy törékeny játékszert bámulva. Ezt ő maga sem érti, csak sejti.

– Remélem – nevetett Elderith –, egy életre elegendő bort látsz a gömböd-ben, Cylendrine. Szomorú lenne, ha egy végtelen, sivatagszáraz örökkévalóság várna ránk.
– Ez nem tréfa, fivérem – súgta Maira.
– Bizony nem! – csattant fel Cylendrine. – A jövő tárul elénk, több komoly-ságot, herceg!
– Csak egy gömb, akárhány kristályparányból rakták is össze. Gyerekjáték.
Színjáték.
– Cylendrine kezében nem – csóválta a fejét Maira. – Látod, máris megmozdult…

A kristály valóban felizzott, és lassú, méltóságteljes forgásba kezdett a varázslónő tenyerén. A belseje már egyáltalán nem volt áttetsző. Halvány, egymásba folyó árnyak perdültek benne kavargó táncba, és a levegő érezhetően melegebb lett körülötte.

– Az idő örök és mindenekfelett való – suttogta fátyolos hangon Cylendrine.
– Egymásba fonódik a múlt, a jelen és a jövő. A végzetet látjátok…
– Ennyi erővel – vigyorgott Elderith – egy tál vízbe is meredhetnénk, az sem mutatna többet. Szerencsére.
– Cylendrine tudja, mit beszél – súgta Maira megrovóan.
– Legalább ő, ha már nekünk fogalmunk sincs róla. Remélem, hamar a végére jut, mert vár a borom, és egy leány is az ágyamban.
– Nézd! Tűz lángol a gömbben!
– Nem igazi. Nem lehet az. Ne hagyd, hogy Cylendrine trükkjei elvakítsanak.

Azt látod, amit láttatni akar veled. Nincs ebben a golyóban semmi. Úgy értem, semmi valóságos, még kevésbé olyasmi, aminek köze lenne a jövőnkhöz. Hiszen hallod, emberekről beszél, akikkel semmi dolgunk.

– Az emberek világában – emelte fel a hangját Cylendrine – háború dúl, és a lángok közepette egy gyermek fogan.
– Hát persze – nevetett Elderith. – Az emberek ölik egymást meg baszakod-nak. Ezt mindenki tudja. Azt is, hogy mindent elrabolnak. Amit nem bírnak magukkal vinni, azt felgyújtják. Ha pedig arra érdemes, akár férfi, akár nő, mielőtt elvágják a torkát, megbasszák. Mi ebben az újdonság?
– Ostoba vagy, hercegem, és mocskos a szád is. A kígyószemű gyermek útja mindnyájunkét keresztezi. Ő az, akit elevenen emészt a tűz, mégsem végez ve-le. A láng és a kígyó jele alatt jön a világra, és hatalmas erők kísérik, miközben a világban egyre terjed a sötétség. Óvakodjatok tőle.
– Egy gyermek? – csodálkozott Laaren. – Azt hittem, ennél többet mutatsz majd.
– Ne becsüld alá. Életének fonala meglepően hosszúra nyúlik.
– Emberi léptékkel – horkant fel a herceg megvetően.
– A mi mércénkkel is.
– Csak egy ember. Nem közülünk való. Ráadásul még világra sem jött.
– Meg fog érkezni, és megváltoztat mindent. Erőszakban fogan, gyűlöletben születik, harag veszi körül és a bosszú élteti mindvégig.
– Ugyan, Cylendrine. Akárki legyen is, semmi jelentősége. Nyugodtan alhatunk felőle.
– Azt mondtam, mindvégig. Nem azt, hogy haláláig.
– Az emberek halandók – legyintett Laaren.
– Akadhatnak kivételek.
– Ő nem lesz az. Vagy ha mégis ez lenne megírva a sorsában, tégy valamit ellene. Akár most.
– Ha kérhetném – kuncogott Elderith –, gyorsan, mert igencsak mehetné-kem van.

Cylendrine megsemmisítő pillantást vetett rá, s a gömb fölé tette a kezét. Az arca hatalmas összpontosítást tükrözött, és Maira látni vélte az elméjében kavargó erőket. Perzselő forróság csapott az arcába, és hátrálnia kellett. A gömb lüktető fénye hol kihunyt, hol újra fellobbant. Nagyobbnak is tűnt, mint eddig, mintha a benne rejtőző erő magába szippantotta volna a levegőt. Maira le akarta hunyni a szemét, hogy ne kelljen látnia az ártatlan gyermek halálát, ám meglepve figyelt fel Cylendrine eltorzuló vonásaira.

– Ha tudnátok, micsoda erő van benne! – zihálta a varázslónő. – Nincs hatalom, amely felérne hozzá. Legalábbis egyelőre. Nem értem…
– Végre valami, ami feladta neked a leckét – nevetett Elderith.
– Fogalmad sincs, mit beszélsz!
– Legalább semmi sem fájdítja a fejem. Ha nincs más látnivaló, mennék is a dolgomra.
– Erősebb, mint te? – makacskodott Laaren.
– Más… megfoghatatlan.
– Idővel kiismerheted.
– Ősibb, mint bármi, amivel eddig dolgom akadt. Emberi alakot ölt, de elemi erő sugárzik belőle. Óvakodni kell tőle.
– Sosem lesz vele dolgunk.

– Az árnyak szerint azt kell keresnünk, akit elevenen emészt a tűz. Szükségünk lesz rá, annak ellenére, hogy pusztulást és bajt hoz ránk. Ennél többet nem fed fel a gömb. Azt azonban látom, hogy ez a gyermek mindnyájunk életének szövetébe új mintát sző, és van, akiében idő előtt elmetszi a szálakat.

– Meg fogom ölni! – sziszegte haragosan Laaren.
– Hibát követnél el – lehelte Cylendrine, aztán a gömböt a köpenye alá rejtve elsuhogott.
– Nem vagyok biztos benne – mormolta Maira –, hogy Silderith komolyan venné ezt az egészet.
– A fivérednek fogalma sincs, kicsoda is a felesége.
– Ismeri Cylendrine-t.
– Csak azt hiszi. Nagy baj van a családunkban, kedvesem. Az öcséd mintha nem a mi fajtánk lenne, a bátyád mintha nem értené az idők szavát. Túl sok évezred csordogál az ereinkben. Elhomályosítja a szemünket, betömi a fülünket.
– Nem vagyunk sem vakok, sem süketek.
– Bolondok vagyunk, ha nem vesszük észre, hogy a világunk változóban van.

Az emberek fogják megváltoztatni, meg azok az erők, amelyeket Cylendrine is csak homályosan érzékel. Válaszolnunk kell a kihívásokra, mert ha itt maradunk és így maradunk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem is vagyunk.

– Béke van.
– Hogy béke maradjon, ezt az embert meg kell ölni… inkább előbb, mint utóbb.
– Cylendrine nem értett veled egyet.
– Cylendrine sem láthat mindent.
– Az emberek közé akarsz menni?
– Ha eljön az ideje.
– Ehhez Silderithnek is lesz néhány szava.
– Meg fogom győzni. Az embereket gyűlölni kell, és lecsapni rájuk, ahol csak lehet. Ez az egyetlen lehetőség, hogy eltöröljük őket a föld színéről.
– A fajok békessége…
– Olyasmiről beszélsz, ami sohasem létezett, és nem is létezhet. Az ember kapzsi, telhetetlen, állhatatlan. Nem való erre a világra.
– Ők az egyensúly.
– Mindig is a gonoszhoz húztak, amely a világra okádta őket.
– Cylendrine szerint erre az emberre mégiscsak szükségünk lesz egyszer.
– Nem, ha rajtam múlik! – csattant fel Laaren, és magára hagyta a lányt.

Maira lehunyta a szemét. Felidézte a ragyogó gömböt, a kavargó árnyakat és Cylendrine sötét suttogását. Cylendrine-t megrémisztette a látomás, jutott eszébe. Finom köpenyét maga köré tekerve kiszaladt a teremből. Halkan kopogott a hatalmas tölgyfaajtón, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megpillantotta a kékesen pislákoló lámpást a könyvekkel zsúfolt sarokban.

– Mit keresel itt? – csattant fel Cylendrine, de a mellette ülő férfi megérintette a karját.
– Megijeszted Mairát.
– Tehetek érted valamit? – ismételte meg Cylendrine kényszeredett udvariassággal.
– Megmutatnád még egyszer a gömböt?
– A látomás nem a tiéd.
– Mégis közöm van hozzá. Mindannyiunknak közünk van hozzá.
– Ez nem játék.
– Tudom, mégis bele kell néznem. Hív a gömb, vagy inkább a gyermek.

Mintha máris ismerném…

– Én nem mondanék nemet, Cylendrine – szólalt meg halkan a férfi.
– A húgod veszélyes játékba kezdett, Silderith.
– Bizonyára nem véletlenül kéri, amit kér. A végzet, mint tudjuk, megkerül-hetetlen.
– Ostoba vagy, ha azt hiszed, Maira megállíthatja ezt a…
– Nem hiszek semmit.
– Semmiben sem hiszel, és ez nagy hiba – mormolta Cylendrine, aztán Maira szemébe nézett. – Nem bánom, ahogy akarjátok. De akármi történjék is, el kell viselned, mert te kívántad, hogy így legyen. – A varázslónő lehunyta a szemét, mintha erőt kellene gyűjtenie ahhoz, hogy a kezébe vegye a gömböt. Óvatosan Maira tenyerébe helyezte, és szigorúan ráparancsolt: – El ne ejtsd! Lehet, hogy forró lesz, vagy éppen égetően jeges. Lehet, hogy hatalmassá tágul. Lehet, hogy úgy érzed majd, bekebelez, de akkor is szorítanod kell.

– Lehet, hogy nekem mást mutat majd, mint neked? – kérdezte riadtan Maira.
– Lehet – hallatszott a bosszús felelet.
– Úgy érted, többet?
– Meg fogod látni.
– Mind meglátjuk – szólt közbe Silderith. – Ami készülőben van, az mindannyiunk közös ügye. Várjatok, amíg Laaren és Elderith megérkezik.
– Ehhez semmi közük! – jelentette ki Cylendrine.

– Én mégis arra kérlek, hívd őket ide – felelte szelíden Silderith, és magához vonta Mairát. – Semmitől sem kell tartanod. Itt vagyok melletted.

Cylendrine dühösen felszisszent. Kisvártatva nyílt az ajtó, és a kedvetlen Laa ren után a kíváncsi Elderith lépett a könyvtárba.

– Úgy látom, mindenkit izgalomban tart Cylendrine gömböcskéje – vetette le magát Elderith a kerevetre. – Én is hoztam magammal golyókat, úgy izgalmasabb a játék.

– Már megint az emberfattyú? – morogta Laaren, de Silderith komoly pillantása láttán leereszkedett Cylendrine mellé. – Lássuk, mit tudsz még mutatni róla.
– Nem én, hanem Maira.
– Ártatlan húgocskánk és a romlott mágia! – nevetett Elderith. – Vannak még csodák.
– Elég! – csattant fel Cylendrine. – Engedd magadhoz a gömböt, Maira. Ne tiltakozz, akármit kívánjon is tőled. Te akartad, most már nincs visszaút.

A gömb nyugodtan és jelentéktelenül simult a lány tenyerébe. Elderith vigyorogva pöccintette meg az ujjával, mire Cylendrine riadtan kapott utána, és dühösen kiáltott a hercegre. Silderith csillapítóan emelte fel a kezét, ügyet sem vetve Laaren mormogására, ami cseppet sem volt hízelgő Elderithre nézve.

A látomás minden előzetes figyelmeztetés nélkül robbant ki a gömbből, s a pu-ha félhomályba burkolózó termet tüzek lobogó fénye töltötte be, füst gomolygott a drága bőrbe kötött könyvek körül, por és hamu hullott a míves bútorokra.

– Ég a könyvtár! – akarta kiáltani Laaren, de Cylendrine egy pillantással elhallgattatta.
– A gömb képeit látod. Ne zavard Mairát.

A zajok egy pillanattal később érkeztek: a lángok mohó ropogása, a beomló vesz-szőfalak robaja, fegyvercsörgés, a pengék sivító, éles kacaja, üvöltés, hörgés, sikolyok. Pusztulás, halál: egy rajtaütés hangjai. Egy harcos bukkant fel a füstből-sötétségből. Öles léptekkel, vértől csepegő karddal és lobogó fáklyával a kezében vágott át egy kis téren. Egy pillanatra megállt az általános zűrzavarban, aztán amikor meghallotta, amit keresett, berontott egy alacsony ház ajtaján. Odabent először sötét volt, de a harcos csóvát vetett a falra, és megragadta a földön kuporgó, menyegzői ruhás teremtés hosszú haját. A varkocsánál fogva kivonszolta a ház tövébe, a földre lökte, és megoldotta a nadrágja elejét. A kardjától azonban még akkor sem vált meg, amikor az asszonyra vetette magát. Maira iszonyodva figyelte véres-kormos arcát, mohón kivillanó, ragadozófogsorát. Meghökkentően világos szeme volt, és a hátán meg a karján kékes rúnák alatt hullámzottak a hatalmas izmok.

– Ejha! – dünnyögte Elderith. – Biztos, hogy ezt a mi húgocskánknak szánta ez a bolondos golyó? Inkább Cylendrine ízlésének való az efféle. Bár attól tartok, ez a barbár nem sok olyat tud a szerelemről, amivel meglephetné a mi kedves rokonunkat. Te mit gondolsz erről, fivérem? – kacsintott Silderithre, de csak egy megrovó pillantást kapott válaszul.

Elinor Welles (Varga-Körtvélyes Zsuzsanna)

Maira felsikoltott, amikor a harcos hátravetette hosszú fekete haját, és a teste a gyönyör ívében feszült meg.

– Nem értem… – suttogta, amikor az áldozat eddig szenvedő arca hirtelen másféle kifejezést öltött.
– Íme, az ember – mormolta megvetően Laaren, és folytatta volna, de Silderith megelőzte.
– Mindössze két embert látsz a számtalan közül. Ne ítélj. És felejtsd el, ami a fejedben jár. A lányod anyját nem kaphatod vissza, ha az összes halandót el-pusztítod is. Meggyászoltad és eltemetted Fiorit. Ne háborgasd. Az emlékét sem. Hagyd nyugodni.

Elinor Welles (Varga-Körtvélyes Zsuzsanna):
A thaino – Kígyó a szemében

K.u.K. Kiadó, Budapest, 2022
768 oldal, teljes bolti ár 7900 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4740 Ft