Tavaszi szél | Patricia Lockwood: Erről nem beszélünk

Tóth Zsuzsanna |

Ha valami friss illat végigsuhan az utcán a tél vége felé, az arra érzékenyek többsége felkapja a fejét, érzi a tavaszt. Úgy gondolom, a kortárs irodalomban ilyen, egyszerre megszokott, mégis jóleső meglepetést okozó esemény, amikor időről időre, szinte szükségszerűen megszólal egy új hang.

Igaz, ezúttal nem a magyar költők-írók táborából halljuk e nagyszerű hangzást, bár a fordító Morcsányi Júliának tényszerűen van köze ahhoz, hogy erre a szövegre reagálnak érzékszerveink; színes, szagos, a megszokott mondatok rendjét-határát feszegető, eleven szöveget kapunk.

Patricia Lockwood regénye, az Erről nem beszélünk igazi meglepetés számomra, már az első benyomásokat illetően is, és nem csupán a beharangozó első kijelentése miatt. Már a borító – ami Visnyai Zoltán munkája, s bár nem tűnik különösen újszerűnek, de a tapintható repedéseivel mégis – megelőlegez valamit a tartalom izgalmából. Aztán a regény ajánlása s a mottó – az oly régen nem emlegetett Majakovszkijt idézve – felkelti a figyelmemet.

Az éppen negyvenéves, először a kibertérben ismertté lett szerző nagy visszhangot kiváltó regénye önéletrajzi elemeket tartalmaz; ez valószínűleg kérlelhetetlen őszinteséget kívánt Lockwoodtól, hiszen egyszerre mutat tükröt a világ torzulásainak és önmagának. A szembenézés ugyanakkor nem csupán mély önismerettel, tisztánlátással, világos gondolkodással, de különleges fókuszú lírai figyelemmel is párosul. A szöveg frissessége a virtuális és a való világ ütköztetésének rövid szegmenseiben, a szaggatott, mégis pontos érzetekben, később az egyéni tragédiát költői, az érzelmeket különös lebegtetéssel felvázoló írói kifejezésmódban is megnyilvánul. Ez persze nagyon elvontnak tűnik. Egyszerűbben azt is mondhatnám, Patricia Lockwood magától értetődő természetességgel, rendkívül plasztikusan ír. Szövegei magas intellektusról, és ehhez hasonló szintű érzelmi fejlettségről tanúskodnak. A folyamatos önvizsgálat, az „én” és a közösségi háló határainak keresgélése, a világ – és elsősorban a virtuális létezés megértésének vágya ott munkál minden sorában.

• Olvass bele!

A mű két nagyobb, hangütésében is némiképp eltérő szerkezeti egységre tagolódik, bár azok felépítése hasonló. Rövid reflexiók, kérdésfelvetések, magyarázatok, emléktöredékek noteszlapjait látjuk – bocsánat, ez elavult látásmód, inkább rövid posztoknak kellene neveznem őket. Még pontosabban, a szerző egyes szám harmadik személyben beszél valakiről, aki szinte teljesen netfüggő, így minden, amit összerakosgathatunk róla, bejegyzéseinek folyamából tárul elénk. Az első részben ennek a személynek az életével, gondolatainak áradásával, egy-egy fontos kérdésre fókuszáló véleményével ismerkedünk, míg a második részben inkább egy villanásnyi élet leírását kapjuk, és ahhoz kapcsolódó, széles skálájú érzelmi tablót. A Földön oly rövid időt töltött gyermek a szerző unokahúga; különleges betegsége okozza gyors távozását, s mégis jelentős hatást vált ki Lockwoodból, családjából, kitörölhetetlen nyomokat hagy maga után. Ahogy a regény bennem.

Jelentős élvezeti értéket kínált számomra Patricia Lockwood regényének olvasása; kifejezéseinek kép- és újszerű gazdagsága, jó néhány megállapításának már-már bölcs, ráismeréseket rejtő volta, tabutémákat kezelő bátorsága, szókimondása, önkritikája – s emellett sok szempontból rávilágított a netfüggő létezés, és egész jelenvaló világunk anomáliáira is. Az olvasót is keményen munkára fogó, elemző, újraalkotásra késztető műben érzékeny és izgalmas író mutatkozik be. Szeretem mondatainak ritmusát, szeszélyes lüktetését, fontosnak vélt idézetek százait ismételném itt, szívesen. Ám inkább azt javaslom, győződjenek meg arról, igaznak találják-e állításaimat.

Patricia Lockwood: Erről nem beszélünk
Fordította: Morcsányi Júlia
Magvető Kiadó, Budapest, 2022
224 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2799 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 963 144 1598 (papír)
ISBN 978 963 144 2014 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Végre magyarul is olvasható a kortárs amerikai irodalom egyik legizgalmasabb, legprovokatívabb fiatal hangjának első regénye. Az Erről nem beszélünk főszereplője egy író, aki egy csapásra a közösségi média sztárjává válik, amikor felteszi a millió dolláros kérdést „a portálon”: Lehet-e a kutyáknak ikertestvérük? A tizenöt perc hírnév azonban egy pillanat alatt a háttérbe szorul, amikor kiderül, hogy születendő unokahúgánál súlyos rendellenességet állapítottak meg.
Az író Ohióba utazik, hogy támogassa a nővérét, és felajánlja neki, hogy elviszi egy olyan államba, ahol legális az abortusz. Testvére végül megszüli a kislányt, aki néhány hónappal később meghal, majd megérkezik a hatalmas kórházi számla.
Lockwood életrajzi elemeket is tartalmazó regénye a valódi emberi kapcsolatokat és az élet kiszámíthatatlanságát állítja szembe az internet gondosan megkonstruált alternatív valóságával. Az Erről nem beszélünk megrázó, éles hangú, briliáns humorú társadalmi és politikai szatíra, szerelmes levél az átnetezett éjszakákhoz.