Tájkép Angliáról | Bill Bryson: Szédült angolok, kerge marhák

Posted on 2021. július 16. péntek Szerző:

0


Somogyi András |

Bill Bryson angol-amerikai kettős állampolgár, aki negyven éve él fogadott hazájában, Angliában. Sikeres író, számos elismerés, egyebek között a Brit Birodalmi Érdemrend birtokosa. 1995-ben már közreadott egy könyvet a szigetországról, Jegyzetek egy kis szigetről címmel, amely rövid idő alatt világszerte népszerű lett egyéni látásmódja, mulattató stílusa révén.
Húsz év után kiadója javasolta egy újabb könyv megírását, amely számot adna egy újabb barangolásról Anglia legdélibb pontjától a sziget legészakibb pontjáig, és persze arról, mi változott a húsz év alatt.

A kötet elolvasása után felmerült bennem a kérdés, kikből állhat ennek a kedves, ironikus, nosztalgiázó írásnak a célközönsége? Külföldi turistákból biztosan nem, hiszen aki egy ország meglátogatására készül szűkre szabott szabadsága idején, semmiképpen nem látogat el olyan falvakba, amelyek egy templomból, három házból és egy pubból állnak, és sem a térképen, sem útikönyvben nem találhatók. Bryson pedig – eltekintve néhány nevezetes várostól – ezernyi ilyen helyet járt be. Szerintem azok élvezik Bryson útleírását, akik – mint én is – Anglia természeti és épített szépségei mellett, hagyományaira, az angol emberek életére, sajátos szokásaira, különcségeire is kíváncsiak.

A szerző nosztalgiával gondol vissza az első útra, amikor a falvakra ugyan kellemes összevisszaság volt jellemző, mégis kényelmes és koherens egészet alkottak. Döbbenetesnek találja, hogy hányféle bolt tűnt el az angol főutcákról pár év alatt: a legtöbb hentes, zöldséges, halárus, vasárubolt (valamiért épp ezek a szerző kedvencei), könyvesbolt és sok egyéb, meghittséget és kényelmet szolgáló hely. De nem csak falvak, kisvárosok szomorítják el a szerzőt. Például a híres londoni Természettudományi Múzeum (Museum of Natural Sciences) – amely a nyolcvanas években csodálatosan gazdag és szemet gyönyörködtetően elrendezett gyűjteményével pompázott – mára szánalmasan leépült, érdektelenné vált.

Bryson rendkívül érzékeny az emberi ostobaságra. Számtalan tapasztalatából két példát idézek. Vasárnap nem vesznek fel számára ebédrendelést egy fogadóban. A szerző lejegyzi az épületes párbeszédet: „Miért? Vasárnap van. Hát nem vasárnap a legforgalmasabb nap? De igen. Hát akkor? A konyhán csökkentett személyzet dolgozik. Miért? Hát vasárnap van.”

A másik példa elrettentőbb. A London körüli zöldövezet védett tájak alkotta gyűrű, amely közel hozza a városhoz a természetet, javítja a környezeti viszonyokat, élhetőbbé teszi magát a várost. Nos, ezt a zöld védősávot sokan fel akarják számolni – például a The Economist vezércikkírója, aki szerint ez gátolja a város növekedését. Bryson viszont úgy véli, hogy a cikk írója ezt csak egy vidéki elmegyógyintézetben gondolhatta ki. A London School of Economics professzora úgy látja: a zöldövezet elzárja a londoniakat a vidéktől, ezért diszkriminatív. Bryson sommás véleménye: a professzor egyszerűen hülye.

A szerző rengeteg furcsaságot, értelmetlen megoldást talál fogadott hazájában. Ilyen az ötféle megyékből álló megyerendszer, a tökéletesen működésképtelen útszámozás, vagy a teljesen értelmezhetetlen mértékegységek (bushel, firkin, kilderkin) használata, a képtelen forgalomszervezés stb. A furcsaságpélda: Sourie faluban a következő tábla látható: Sourie strand és temetkezési hely. A szerző meg így kommentálja: „Holnap temetjük a nagyit. Ne felejtsetek el fürdőruhát hozni!

Bryson a bevándorlásra is kitér – ez a könyv írásakor is politikai viták tárgya volt, és ma is az: „Aki azt hiszi, hogy az országában csak olyanoknak szabad lenni, akik ott születtek, az idióta. Ebben a tekintetben (és másban is) a konzervatívok idióták.” (Ej, de frappáns következtetés…)

Persze a barangoló nem csak a negatívumokat veszi észre. A brit szigetország rendkívül gazdag tudományos teljesítményekben, például csak Cambridge kilencven Nobel-díjassal dicsekedhet. Ugyancsak temérdek látnivaló, történelmi épület, ősi emlékmű, világörökségi helyszín, park, régészeti lelőhely várja azokat, akik Angliával akarnak megismerkedni. Bryson szerint jó Angliában élni. Vannak boldogabb nemzetek, vannak gazdagabbak, de egyik sem boldogabb és gazdagabb.

Szokás szerint meg kell említenem a fordítót: Pék Zoltán már sokadszor magyarítja Bryson munkáit. A stílus egyedi, pontosan követi a szerzőt, a poénok ülnek – és egy szórakoztató könyvben ez nagyon fontos.

Sajnos a kiadói munka nem volt ennyire tökéletes: az átlagosnál több az elütés, elírás; még hiányos, akár értelmetlenné vált mondat is akad. Nagyobb gondosságot, kiadói figyelmet kívánok magunknak, olvasóknak, mert egyébként szép kiállítású, értékes a könyv.

Bill Bryson

Bill Bryson: Szédült angolok, kerge marhák
Fordította: Pék Zoltán
Gabo Kiadó, Budapest, 2021
432 oldal, teljes bolti ár 4790 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4072 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 252 1411 (papír)
ISBN 978 963 252 1718 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Húsz évvel ezelőtt Bill Bryson körutazást tett Angliában, ezen a kedves és nedves szigeten, amely új hazája lett. Az élményekből született könyv, a Jegyzetek egy kisszigetről minden idők legsikeresebb útleírása lett.
Az immár klasszikus könyv megjelenésének huszadik évfordulóján Bryson újra körbejárja Angliát, hogy felmérje, mi változott azóta. A (szerényen) önmagáról elnevezett Bryson-vonalat követve eljut Bognor Regisből egész Cape Wrathig olyan helyek érintésével, amelyekről sokan nem is hallottak (érthető módon). Időt és pénzt nagyon is kímélve újra felfedezi ezt a káprázatosan gyönyörű, lenyűgözően különc, megejtően egyedi országot, amelyre szinte rá sem ismert.
Bill Bryson páratlan érzékkel találja meg a legviccesebb és legfurább dolgokat, csalhatatlanul észreveszi azt, ami bárgyú, nevetséges vagy botrányos, ugyanakkor részletes betekintést nyújt abba, hogy mi a legjobb és a legrosszabb a mai Angliában.