Dickens is szívesen olvasná | J. D. Barker: Szíve helyén sötétség

Posted on 2020. december 13. vasárnap Szerző:

0


Paddington |

Sajnálom, kedves, választékosan fogalmazó nyelvművészek, csak azt tudom mondani, hogy J. D. Barker – a Négy Majom Gyilkos (4MGY) trilógia után – ismét megvett kilóra. A Szíve helyén sötétség című új regényének 720 oldalát nem lehet lassan olvasgatni, a rövid, feszes fejezetek arra sarkallnak, hogy „csak még egy fejezetet” olvasson az ember, és máris hajnali 1 óra van. Így aztán bűnös hanyagság a kiadó részéről, hogy nincs rajta a figyelmeztetés, ne kezdjen bele az olvasó, ha másnap dolgoznia kell.

A lassan közeledő ünnepi időszak nagyjából tíz napja alatt azonban még azoknak a szerencséseknek is lehet rá ideje, akik idén is minden szokásos társasági, családi eseményt megtartanak. A több évtizedet átívelő történet három főszereplőjével már a fülszövegben megismerkedhetünk. Két kisfiú és egy kislány sorsa bontakozik ki párhuzamos, de időnként érintkező történetekben. Egy egészen különleges szerelmi háromszög alakul a szemünk előtt gyerekszerelemtől a halálig.

A szerző az utószóban azt írja, először mindössze a cím volt papírra vetve (eredetileg valami olyasmi, hogy Egy elromlott ketyere ott, ahol a szívének lennie kellene) és a könyv legelső néhány sora. Nem készített a regényhez vázlatot, csak lejegyezte, ahogy a történet lassan megírta magát a fejében. Azt is megemlíti, hogy a 4MGY sötét sorozatgyilkosságainak megírása után „valami könnyűre” volt szüksége. Lehet, hogy neki ez a könnyű, de aki egy szép szerelmi történetre vágyik, vagy akár egy harcos szerelmi háromszögre, ne válassza ezt a kötetet. A regény ugyanis vérbeli thriller, bár kevesebb vérrel, mint amit a halálesetek száma indokolttá tenne, és némi talán tudományos-fantasztikus, talán természetfeletti beütéssel. Én a saját lelki békém érdekében az utóbbi mellett teszem le a voksomat, hiszen a jó sci-fi sajátossága, hogy akár meg is valósulhat.

Barker a Drakul után ismét klasszikus forrásokhoz nyúlt. Ez alkalommal azonban a kapcsolat nem annyira közvetlen, mint a Drakul esetében (amelynek főszereplője a Drakula írója, Bram Stoker). A forrásműnek magában a történetben nagy szerepe van, lépten-nyomon felbukkan Dickens regénye, a Szép remények. A főszereplő kislány Estella után kapja a Stella nevet, és a Dickens-regény miatt nevezik többen is Pipnek a másik főszereplőt, Jacket. Stella rongyosra olvassa saját Szép remények példányát. Ennél többet a szpojlerezés veszélye nélkül nem lehet elmondani, de a lista még korántsem teljes. Akik még nem olvasták Dickens klasszikusát, ám Barker kedvet csinál hozzá, rá fognak jönni, hogy a kapcsolat mégis nagyon szoros, nemcsak tartalmilag, hanem történetvezetésben is.

A főszereplő Jack, Piphez hasonlóan, csak szülei sírját tudja látogatni, egy nőrokona neveli, Jo (Josephine) Gargery. (Az eredeti Pipet pedig Mr. és Mrs. Joe Gargery.) A Stellát nevelő asszony, Estella nevelőjéhez hasonlóan, arra neveli a lányt luxuskörülmények között, hogy tartsa magát felsőbbrendűnek, és mindent megtesz, hogy ne legyen szerelmes, bár erre más okai vannak, mint Miss Havishamnek Dickensnél. Jack, ahogyan Pip is, ismeretlen forrásból jut pénzhez, és a kamaszkora után szintén nem bizonyul mintaférfiúnak. Barker a Szíve helyén…-nel egy modern Pip és Estella fejlődésregény írt, tisztelegve Dickens műve előtt. Ebben, hasonlóan a nagy elődéhez, számos váratlan fordulat van és sok nem fekete-fehér karakter – bár sokan viselnek fehér kabátot.

Az előbb említett munkamódszer, azaz a vázlat nélküli alkotás is egyfajta modern dickensi írásmód. Charles Dickens regényei eredetileg folytatásos tárcaregények (tulajdonképpen írott szappanoperák) voltak. A Szép remények, a szerző utolsó előtti befejezett regénye, az All the Year Around irodalmi magazinban jelent meg rövid részletekben, és a legenda szerint a történetszövést rendre befolyásolták az olvasói visszajelzések. (Ha a közönség nagyon akarta, visszatért Magdi anyus…) Barker nem egészen így írt, mindössze arrafelé alakította történetet, amerre saját karakterei vitték őt, a hetvenes évektől napjainkig. Saját megfogalmazása szerint alakjai jelezték neki, merre haladjon tovább. Ennek ellenére a regény egyetlen oldallal sem tűnik se hosszabbnak, se rövidebbnek a szükségesnél.

Remélem, Bosnyák Edit remek fordításában a Szíve helyén sötétség szintén szórakoztató órákat kínál majd az olvasóknak. Mint ahogy azt is remélem, hogy sokan kézbe fogják venni majd Dickens nálunk talán kevéssé ismert regényét is, ha elfogyott Jack/Pip, Stella és a többiek 720 oldalnyi kalandja, és reneszánszát éli majd ez a klasszikus is – hasonlóan ahhoz, ami a Twilight kötetek után történt azok ihletőivel.

Ha csak kellemesen borzongató kikapcsolódásban van része az olvasónak, már megérte, ha ez ösztönöz a klasszikus irodalom olvasására, az nagyon hasznos ráadás. Aztán remélhetőleg hamarosan jön a következő borzongató Barker-kötet.

J. D. Barker

J. D. Barker: Szíve helyén sötétség
Agave Könyvek, Budapest, 2020
Fordította: Bosnyák Edit
720 oldal, teljes bolti ár 5480 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3562 Ft,
e-könyv változat 3780 Ft
ISBN 978 963 419 8291 (papír),
ISBN 978 963 419 8307 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.