A közelítő vég | Ali Smith: Ősz

Paddington |

A skót írónő, Ali Smith Évszak-kvartettjének első darabja a Brexitről szóló névszavazás utáni sokkban íródott, 2016-ban. A kvartett első évszaka az ősz, az elmúlás, a téli sötétség felé tett lépések időszaka, és magától értetődően nem véletlenül esett erre a szerző választása. A regényt az első Brexit utáni nagyregénynek aposztrofálják, ám finom utalásoknál többet ne várjon az olvasó.

Nem ez a regény fogja feltárni a Brexit előzményeit és hatásait annak, aki többet szeretne tudni róla. Viszont kézhez kapunk egy gyönyörű szöveget, ami az időről, annak érzékeléséről, és részben arról is szól, hogy mennyire kicsik vagyunk a világ körforgásában. Talán nem többek, mint egy-egy lehulló levél.

A hazánkban talán kevésbé ismert írónő sokak szerint megérdemelné, hogy Skócia első irodalmi Nobel-díjasa legyen. 1995 óta rendszeresen jelennek meg művei, hangos kritikai siker és számos díj kísérte eddigi munkásságát. Az Évszakok kvartett egészen különleges vállalkozás. 2015 decemberében született meg az ötlet, hogy a négy évszakot követve négy év alatt jelennek meg a kötetek. Smith teljesítette is ezt a vállalást, a tavaszi lezárásokra és az általuk okozott elszigetelődésre reflektáló Nyár című kötet angolul idén nyáron jelent meg, és remélhetőleg hamarosan a magyar olvasók kezébe kerülhet majd a Tél és a Tavasz című kötetekkel együtt.

Az Ősz két főszereplője a 101 éves Daniel Gluck és a 32 éves (1984-ben született) Elisabeth Demand, akiknek az élete a lány kiskamasz kora óta összefonódik. A kollázsszerűen építkező történet a végén csak akkor áll össze teljes képpé, ha minden apró mozzanatra, a félszavakra is odafigyelünk, és még akkor is biztosan kicsit más lesz az összeálló kép minden olvasó számára. A szereplők beszélő neveket viselnek. Daniel Gluck neve leginkább Szerencsés Dánielnek fordítható, és megérni a 101. életévünket nyilvánvalóan nagy szerencsét igényel. Ám a történet apró mozzanatai azt is sejteni engedik, a 2016-ban 101 éves Daniel ugyancsak nem kevés szerencsével úszhatta meg a holokausztot, ami pedig nem minden családtagjának sikerült. Elisabeth vezetékneve, a Demand követelést jelent, és miközben azon gondolkozunk, hogy vajon ő várja-e el, hogy megfeleljenek az elvárásainak vagy ő teljesít elvárások szerint, kapunk egy olyan megfejtést is, amely szerint a név a francia de monde kifejezésből ered, ami azt jelenti, a világból. És ez az értelmezés lesz a történet szempontjából a legáthallásosabb.

• Olvass bele!

Daniel egy idősotthon lakója, ideje nagy részében alszik. A nővérek szerint ez a halál felé vezető egyik lépcsőfok, ám biztosan menekülés is a világból. Ha már sikerült túlélni háborúkat, válságokat, családtagok elvesztését, nem meglepő, hogy Daniel nem nagyon kíváncsi a Brexit népszavazást követő bizonytalanságra és egyre növekvő türelmetlenségre. Ő már megélte, hogy ez hová vezet. Elisabeth rendszeresen látogatja, tulajdonképpen ő jelenti a kapcsolatot, ami a világból, a külvilágból érkezik. Ám a lány bölcsen nem a napi eseményekkel traktálja Danielt, hanem felolvas neki. A kötetben szerepet kapó irodalom választása is beszédes, és a művek ismerete sokat ad hozzá az olvasmányélményhez. Huxley: Szép új világ, Shakespeare: A vihar, Dickens: Két város regénye – ennél többet nem említek, fedezze fel az olvasó. Álljon itt csak a Dickens-mű híres nyitó bekezdése: „Azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők. A bölcsesség kora volt az; meg a bolondság kora. A hit korszaka; a hitetlenség korszaka. A Világosság ideje; a Sötétség ideje. A remény tavasza; a kétségbeesés tele. Előttünk volt még minden; nem volt már előttünk semmi. Mind egyenesen a Mennyországba indultunk; vagy ellenkező irányba. Röviden: annyiból volt az a kor a miénkhez hasonlatos, hogy leghangosabb nagyságairól – jóban-rosszban – csak áradozó szuperlatívuszokban szabadott beszélni. ” (Karinthy Frigyes fordítása)

Elisabeth történetében fontos szerepet játszik az önmegvalósítás, a női egyenjogúság, a progresszió. Művészettörténet szakosként a pop art egyetlen, tanára által sem ismert vezető művészére fókuszál, akinek nőként sikerült sikereket elérni a hatvanas években. Pauline Boty, akiről disszertációját írta, kollázsaival a férfiuralom elleni harc jelképévé vált, ám hamar feledésbe merült. Mégis, Boty szerepe a regényben a 60-as évek „minden lehetséges” és „lázadj a tömegízlés ellen” reményteliségét hozza a történetbe, amire manapság bizony nagy szükség van.

Mesterházi Mónika fordítása egészen kiválóan adja át Smith lírai szövegét a magyar olvasónak. Érdemes a karcsú kötetet lassan, ízelgetve olvasni, nem érdemes végigrohanni rajta, ha minden elemében ki akarjuk élvezni, hogy a végén a lehető legteljesebb kollázst lássuk összeállni. Azon pedig, a kollázs szabályainak megfelelően, ne lepődjünk meg az első elemek papírra kerülésekor, ha nem látjuk még, milyen képet is tervezett a művész.

Ali Smith: Ősz
Fordította: Mesterházi Mónika
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
232 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2959 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 452 3895 (papír)
ISBN 978 963 144 0492 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A 32 éves Elisabeth minden héten meglátogatja a 101 éves Danielt, aki egy gondozóházban alussza át a napjait. A nő még gyerekkorában kötött örök barátságot idős szomszédjával, aki irodalomról, művészetről és a gondolkodás szabadságáról mesélt neki, és megismertette az egyetlen brit női pop art művész, a tragikusan fiatalon elhunyt Pauline Boty munkásságával. Miközben Elisabeth várja, hogy Daniel felébredjen, Nagy-Britannia próbál megbirkózni a botrányos népszavazás következményeivel. Ali Smith regénye lírai meditáció a barátságról, a változó világról, a bizonytalan jelenről és arról, milyenek a hétköznapok a Brexit miatt kettészakadt szigetországban, ahol még egy egyszerű útlevél-megújítás is abszurd komédiának tűnik.
Az Ősz Ali Smith Évszak-kvartettjének első része. A sorozat kötetei a 2016-os brit EU-népszavazás hatásait vizsgálják önálló, de szépen összecsengő történetekben.