Dean Koontz: A suttogószoba (részlet)

Posted on 2020. március 16. hétfő Szerző:

0


|| 2 ||

JANE HAWK EGY MÁRCIUSI VASÁRNAP délutánon önvédelemből és komoly vívódások közepette megölte egy drága barátját és mentorát.

Három nappal később, szerdán, amikor az éjszakai égboltot olyan fényes csillagok díszítették, hogy még a Los Angelestől északra lévő San Gabriel-völgy közvilágítása sem tudta elhalványítani őket, gyalogszerrel megközelített egy házat, amelyet korábban az autójából megfigyelt. Volt nála egy nagy sporttáska, terhelő jellegű tartalommal. A dzsekije alatti válltokban egy lopott .45-ös Colt pihent, amelyet az ország egyik legjobb fegyverműhelyében alakítottak egyedire.

Ez a környék a káosz korában is nyugodt volt, egy csendes zug a nagy ricsajban. Perui borsfák susogtak, és pálmalevelek zizegtek halkan a jázminillatú levegőben. A szellő emellett némi dögszagot is hozott magával az egyik csatornából, talán néhány megmérgezett patkányét, amelyek a sötétbe menekültek meghalni.

Az „ELADÓ” tábla a kiszemelt ház előtt, a nyírásra éhező gyep, az ingatlanos kulcsdoboza a bejárati ajtó kilincsén és a behúzott függönyök arra utaltak, hogy a ház üres lehet. A biztonsági rendszer nagy valószínűséggel ki lett kapcsolva, mert semmi ellopható nem maradt az ingatlanban, és mert a riasztó megnehezítette volna a reménybeli vevők körbevezetését.

Az épület mögötti teraszon sem voltak bútorok. A medencében fekete víz hullámzott klórszagot lehelve, tükröt tartva a fogyó holdnak.

A ház hátulját stukkós díszfal és néhány babérbokor takarta el a szomszédok elől. Jane-t még nappal sem vették volna észre. Egy feketepiacról származó LockAid zárfeltörő pisztollyal, amelyet csak a rendfenntartó szervek munkatársai használhatnak legálisan, kinyitotta a hátsó ajtó zárját. Utána visszarakta az eszközt a táskájába, belökte az ajtót, és hallgatózva megállt a sötétbe boruló konyha előtt.

A ház alaprajzának biztos ismeretében átlépett a küszöbön, behúzta maga mögött az ajtót, és visszazárta a reteszt. A táskájából kihalászott egy két üzemmódba állítható LED-es zseblámpát, a leghalványabb erősségre állította, és a fényénél megszemlélte az elegáns konyhát a fényes, fehér szekrényeivel, a fekete márványpultjaival és a rozsdamentesacél eszközeivel. Egyetlen edényt sem látott. Egy árva márkás porcelánt sem csodálhatott meg a felső üveges vitrinekben.

A tágas szobák, amelyek mellett elhaladt, olyan sötétek és üresek voltak, mint a koporsók. Bár az összes függöny be volt húzva, Jane a padlóra irányította a zseblámpáját, és továbbra is a legkisebb fokozaton hagyta.

A fal közelében maradt, ahol kisebb volt a valószínűsége, hogy nyikorogni kezdenek a lépcsőfokok, de azok még így is jelezték, hogy megindult felfelé.

Bár csak a ház elejére volt szüksége, az egész emeletet bejárta, hogy meggyőződjön arról, egyedül van. Egy felső középosztálybeli otthonban járt egy jó környéken, ahol minden hálószobához saját fürdőszoba is dukált, s mégis, az üres helyiségek láttán átjárta a lelkét az agglomerációk hanyatlásának és a társadalmi szétesésnek a hangulata.
De talán nem is a sötét, hideg szobák keltettek benne ilyen érzéseket. Valójában már egy hete rossz előérzete volt, azóta, hogy megtudta, mit terveznek a technológiai csodák új világának legnagyobb hatalmú emberei a felebarátaik számára.

Lerakta a sporttáskáját az utcára néző hálószoba ablaka mellé, kikapcsolta a zseblámpát, és széthúzta a függönyöket. Nem a közvetlenül vele szemben lévő házat figyelte, hanem a mellette lévőt, a craftsman építészeti stílus egyik remekét.

Abban Lawrence Hannafin lakott, aki márciusban özvegyült meg. Neki és a néhai feleségének nem voltak gyermekeik. Bár még csak negyvennyolc éves volt – huszonegy évvel idősebb Jane-nél –, Hannafin nagy valószínűséggel egyedül lehetett. Jane nem tudta, hogy a férfi a potenciális szövetségese-e. Valószínűbbnek tartotta, hogy egy jellemtelen, gyáva alak, aki halálra ijed majd a kihívástól, amelyet ő elé fog tárni. A korszellem a gyávaságot bátorította.

Csak az ellensége ne legyen.

Jane hét évig dolgozott az FBI ügynökeként a Kritikus Incidensek Gyorsreagálású Csoportjánál, leggyakrabban a 3. és 4. Viselkedéselemző Egységet érintő ügyekben, amelyek tömeg- és sorozatgyilkosokra specializálódtak. A munkája során csupán kétszer kellett embert ölnie, egy elég reménytelen helyzetben, egy elszigetelt farmon. Ezzel szemben az előző héten, mialatt fizetés nélküli szabadságon volt, három embert ölt meg önvédelemből. Renegát ügynökké vált, és mostanra elege lett már a gyilkosságokból. Abban reménykedett, hogy ha Lawrence Hannafin nem is bizonyul olyan bátornak és megalkuvást nem ismerőnek, mint amilyen a híre, akkor legalább anélkül fogja elutasítani, hogy ráuszítaná az igazságszolgáltatást. Ő nem reménykedhet igazságszolgáltatásban. Nem lesz védőügyvédje. Nem lesz tárgyalása.

Mindazt tekintetbe véve, amit bizonyos nagy hatalmú emberekről tudott, a legtöbb, amiben reménykedhetett, egy tarkólövés volt. Azoknak a fickóknak sokkal rosszabb dolgokhoz is megvannak az eszközeik, képesek lennének megtörni őt, elvenni az emlékeit, megfosztani a szabad akaratától, és engedelmes jámborságra kényszeríteni.

|| 3 ||

JANE LEVETTE A DZSEKIJÉT és a fegyvertokját, s aludt egy kicsit – nem túl jól – a padlón, pisztolyával a keze ügyében. Párna gyanánt az emeleti folyosón lévő ablak ülőpárnáit használta, takarója viszont nem volt. Álmában árnyékok és forrás nélküli ezüstös kék fények között menekült rosszindulatú próbababák elől, amelyek egykor ugyanolyan emberek voltak, mint ő, de valaki vadászatra programozta őket, és a szemükben immár semmilyen érzés nem csillogott.

A karórája ébresztője egy órával hajnal előtt keltette fel.

A neszesszerjében fogkrém és fogkefe is volt. A fürdőszobában lerakta a halvány fokozatra állított zseblámpát egy sarokba, és a saját üres tekintetű szellemképét bámulva a tükörben megpróbálta lesikálni magáról az álmában érzett rettegést.

A hálószoba ablakánál pár centire elhúzta egymástól a függönyöket, és a Hannafin-házat kezdte figyelni egy apró, de erős távcsővel. Mentolos lehelete átmenetileg bepárásította az ablaküveget.

Lawrence Hannafin a Facebook-oldala szerint minden hajnalban egy órát kocogott. Az egyik emeleti szoba ablaka felragyogott, és pár perccel később halvány fény öntötte el a lenti előszobát is.

A férfi fejpántban, sortban és futócipőben lépett ki az ajtón, miközben a keleti égbolton felragyogott a nap első rózsaszín sugara. Jane a távcsövön át nézte, ahogy a célpontja bezárja az ajtót, utána pedig becsatolja a kulcsát az egyik zsebébe.

Dean Koontz

A lány előző nap még az autójából figyelte meg Hannafint.

A férfi háromsaroknyit futott dél felé, utána kelet felé fordult, ahol istállók voltak, és lovagló-ösvényeken kocogott az alacsony, bozótos dombok között. Hatvanhét percet töltött távol. Ennek az időnek a töredéke alatt is meg lehet oldani, amit én el akarok végezni, gondolta Jane.

Fordította: Farkas Veronika

Dean Koontz: A suttogószoba
Jane Hawk-sorozat #2
21. Század Kiadó, Budapest, 2019