Ha elakadtál, Piroska segít | Call Girl / Thealter Fesztivál

Posted on 2019. augusztus 14. szerda Szerző:

0


Tóth Anett |

Vajon mi a közös egy diáklányban, egy idős nyug­díjas néniben és egy szabadúszó színésznőben? Mindannyian megfeleltek bizonyos krité­riu­mok­nak, ami ahhoz kellett, hogy egy multinacionális cég íróasztala mögé – és esetünk­ben fejhallgatója alá – kerüljenek. Mészáros Piroska, Piró vagy Flora Sugar – ki hogyan szeretné – kalauzol el minket a call centeres világba, ahol a fizetés fix, az idegek pedig labilisak. A színésznő kitalálója, társszerzője és előadója a Call Girlnek.

A korábban Budapesten már bemutatott produkció a szegedi Thealter Fesztiválon volt látható, és itt is szép sikert aratott. Mészáros groteszk one-woman-showjával garantáltan meg­győz mindenkit, ha netán színházat igazgatnánk: vegyük fel. Az biztos, nem árt sürgősen megjegyezni a nevét, mert ritkán lát az ember egy ilyen energiabombát. A gyakornoki évét a Katonában töltötte, majd a Nemzetibe szerződtette Alföldi Róbert, ám ott az igazgatóváltás nem hozta a várt hátszelet, ami a szárnyaló karrierhez kell – így került egy multihoz..

A Call Girl előadásán Mészáros Piroska személyes tapasztalatait osztja meg a nézőkkel. Ablakot nyit a színházi szakma ismeretlen oldalára. Parádés párhuzamot von a multik és a teátrumok világa között. Üdítő az az önirónia és a nyers őszinteség, amellyel saját színházi pályáját mutatja be. Emitt a deszkák világa, ahol vannak a bombázók meg a kedves lányok, amott a multiké, ahol az ember bűbájos hangon csak ennyit mondhat: Hallo, ich bin Piro. Was kann ich für Sie tun? A színházi munka legimádnivalóbb része egyben a hátulütője is – a kiszámíthatatlanság egyszer öröm, máskor átok. Ennek ellentéte a multik univerzuma, ott minden fekete-fehér, csak negyedóránként más ember ordibál a füledbe.

Manapság egyre többen tudnak azonosulni MP monodrámájával, hiszen szinte mindenki belekukkantott már ebbe a világába. Talán pont ezért nevetünk annyira a bizarr helyzeteken. Mészáros a saját vívódásait, mini-idegösszeomlásait és időnkénti önámító motivációs beszédeit osztja meg velünk. Láthatjuk, hogyan is jut végül arra a döntésre, hogy a megélhetésért küzdve, szerepek híján beáll egy céghez, ahol kapva kapnak nyelvtudásán. Kemény ez a világ az olyanok számára, akik alkotói ambíciókkal van tele. A monotonitás ketrecének rácsai közül nem látszik a kiút, a belső hang pedig folyton csak azt kérdezgeti: miért mentem ebbe bele, és valóban tudom-e ezt örökké csinálni.

Zseniálisan ábrázolják azt az újfajta világot, amibe színészként csöppent bele. A vállalatot, ahol divatos angol kifejezésekkel dobálóznak, a kis dobozokból csak a fejbúbok látszódnak ki, s még az is a munkahelyi kódex szerves része, hogy ki kivel mehet ki a mosdóba levezetni a feszültséget. Persze minden cégnek van egy Taszikája, aki az elején még jámbor kismacskának tűnik, ám a hatalommal vérszomja is megnő. Játszmáznak, gyilkolják egymást az osztályok, és a főnöknek egy idő után semmi sem jó – pedig az elején még minden tökéletesnek tűnt. Noha lehet csapongani a floorok között a multiknál, de mindegyik ugyan olyan monoton.

Aki szemfüles, Ódor Kristóf, Petrik Andrea és Zsótér Sándor hangját ismerheti fel az arctalan multis alkalmazottak mögött – a videóbejátszásokon. A multi dolgozóit főképpen nyaktól lefelé látjuk, ezzel is utalva talán arra, hogy annyira személytelen a munkatársak közötti viszony, mint maga a munka. Abszurd, de úgy tűnik, az a világ egyfajta falanszter 21. századi köntösben. Szerencsére Piroska egy percre sem hagy unatkozni, ha kell, gitárt ragad, ha kell, telefont népszerűsít. Megnézném újra bármikor.

Ami talán a legnagyszerűbb, hogy másfél óra nevetés után nem érezzük úgy, hogy aki egy efféle vállalatnál dolgozik, az kevesebb lenne, mint egy színész, kritikus vagy akár egy vízvezeték-szerelő. MP eléri, hogy türelmesebben kommunikáljunk az ügyfélszolgálatossal. Kétségbe esni akkor sem kell, ha az élet egy ilyen lapot dob, hiszen ő az élő példa: túl lehet élni.

Fotók: Kállai-Tóth Anett

Call girl
Előadja: Mészáros Piroska
Rendező: Spáh Dávid

Dramaturg: Boronkay Soma; Zeneszerző: Szöllősi János
Jelmez: Butor Kriszta; Koreográfia: Simányi Zsuzsanna
Videótervezés: Karcis Gábor; Fénytervezés: Balázs Krisztián
Videók: Nemes Oresztész, Spáh Károly, Nemes Fruzsina

A Manna és a Független Színművészetért Alapítvány közös produkciója. Produkciós vezető: Gáspár Anna

Az előadás októbertől ismét látható a Mozsár Műhelyben.

Posted in: NÉZŐ, Színház