»Történetek nélkül a múltnak nem marad nyoma«* | Hódos Mária, Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok?

Posted on 2019. április 28. vasárnap Szerző:

0


Kulcsár László |

Bár a Tinta Könyvkiadó elsősorban nyelvészeti szak­köny­vek és szótárak megjelentetésével vált gyakorlatilag egyedül­állóvá és piacvezetővé, azért szerkesztői időről időre elkalandoznak más területekre is.

A minap is ez történt: sikerült a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kirakatába tenni Hódos Mária és Farkas Erzsébet sokáig csak megjelentetésre tervezett vaskos kötetét. (Köszönet érte a szponzoroknak IS.) Nehéz pontosan meghatározni, hogy a Fiaim, hol vagytok? micsoda is. Történelem? Szociológia? Az eseményeket szigorú hitelességgel közre adó napló? Korrajz? Az ország társadalmának – a politikai és adminisztrációs elit, a propaganda általi – napjainkból is jól ismert megrontása…

A gyűlölet és a faji előítéletek szítása az 1930-as évek végére, az 1940-esek elejére az egészen kis közösségeket is képes volt megmérgezni. Akkoriban nem Sorost emlegették, hanem Schwartz bácsit, aki (amíg tehette) hitelre adta a petróleumot meg a cukrot a falu boltjában, és Goldberger urat, a gyógyszerészt, aki – ha orvos nem volt is – a legtöbb bajra tudta a gyógyírt.

Ő, a patikus, azt hitte, hogy a társadalmat pusztító gyűlölet ellen is létezik gyógyszer, és  patrónusként fogadta-gyámolította az ország legnagyobb községébe nevelőjükkel, Holczer Rezsőné Farkas Erzsébettel (1907–1991) 1938 őszén érkezett tíz zsidó kisfiút. Gyermekotthont alapított számukra abban a reményben, hogy a hihetetlen szegénységben, nevelőszülőknél páriaként tengődő gyereknek elfogadható körülményeket teremthet, gyámolítottjai tanulhatnak, végül tisztes életet kezdhetnek, miután saját lábukra állnak. (A történet tagadhatatlanul hasonlít a második világháború után forgatott, különösen nagy hatású a Valahol Európában című magyar filmre.)

Farkas Erzsébet – maga is Budapesten élő, éppen munka nélkül, rövid ideig tartott házasság után kisgyermekével otthont és munkát kereső, a magyarországi pszichoanalitikus egyesület szemináriumait látogató anya – boldog volt, amikor elnyerte a békési fiúotthon vezetői tisztét, és hozzáláthatott vadócainak („fiainak”) a neveléséhez – anyai ösztönei, tanulmányai bevetésével. És küszködött az elképesztő szegénységgel, miközben könyvelte az otthon legapróbb kiadásait is: cipőtalpfoltozásokat és hasonlókat…

A csaknem hatszáz oldalas könyvet – legnagyobb részt Farkas Erzsébet naplóbejegyzéseinek sokaságát – nem lehet, nem szabad pusztán zsidó ügynek tekinteni. A szerencsének köszönhetően fennmaradt; lenyűgözően hiteles korrajz, tudósítás és helyenként riport az 1938 és ’42 közötti időszakról, a magyar valóságról, amelyet manapság szépítgetni igyekeznek – nem is kevesen. Elsősorban a reá bízott (és őt anyjukként imádó) fiúgyerekekről, közvetlen környezetéről szól – ezeregy ténnyel, adattal, névvel, helyszínnel, összefüggésre utalással –, erősítvén a mára feledésbe merült valóságot.

Elképesztően nagy (és állítása szerint csak abbahagyott) munkát végzett a kötetet társszerzőként jegyző unoka, Hódos Mária művészettörténész. Unoka, mert Holczer Rezsőné Farkas Erzsébet (akinek naplója 1938. október 10-én, hétfőn kezdődött Békés nagyközségben és 1942. február végén zárult, utána a kiterjedt, hosszú éveket fölölelő levelezése olvasható) fia, Holczer/Hódos Mátyás az ő édesapja volt. Az ő emlékének, valamint az ő unokáinak dedikálta a család- és történelemkutató a Fiaim, hol vagytok? című kordokumentumot, amelyből feketén-fehéren – mindenekelőtt hitelesen – kiolvasható, hogy miként készítette elő a német nemzetiszocializmust a végsőkig kiszolgáló, fasizálódott Magyar Királyság saját állampolgárai százezreinek a halálba küldését, a vészkorszakot.

A kutató szerző érdeme – akár boldog befejezéseként is fölfogható – a történet folytatásának a közzététele. Mindenekelőtt az, hogy a békési gyerekeket – valamennyiük szerencséjére – még azelőtt helyezték Budapestre, hogy megkezdődött a vidék zsidóságának összegyűjtése és haláltáborokba deportálása. Ha Békésben maradtak volna, aligha érték volna túl a soát. Sorsuk további alakulásáról megnyugtató sorok olvashatók, azonban gyámolítójuk, a békési patikus, Goldberger Lajos nem tért haza Auschwitzból…

*Az írás címe idézet Chaim Potok amerikai írótól

Farkas Erzsébet gyámolítottjainak egy csoportja (Hódos Mária archívumából)

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható az infovilag.hu oldalán

Hódos Mária, Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok?
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2019
592 oldal, teljes bolti ár 5779 Ft,
kedvezményes webshop ár 4623 Ft
ISBN 978 963 409 1752

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövegéből

Farkas Erzsébet a kisfiával Békésre költözik, hogy a helyi gyógyszerész kérésére tíz elhagyatott gyermek gondozását és nevelését vállalja. Nincs pedagógusi végzettsége, csupán pszichológiai előadásokat hallgatott. Abban bízik, hogy budapesti oktatói segítségére lesznek. Egy lélekben is súlyosan sérült kis csapat anyja szeretne lenni, aki azon van, hogy zsidó szellemben az iskola és a város hasznos polgáraivá nevelje őket. Rövidesen kitör a második világháború, az asszony és gyermekei nyomorúságos körülmények között, ellenséges légkörben élnek.
A könyv nem csak egy próbatétel megrendítő históriája, hanem a korabeli Magyarország tükörképe is.