A palicsfürdői Ulysses | Tolnai Ottó: Szeméremékszerek

Posted on 2018. szeptember 13. csütörtök Szerző:

0


Pokorny Zsófia |

Tolnai Ottó legfrissebb regénye, a Szemérem­ékszerek első kötete, A két steril pohár az idei könyvhétre jelent meg. Mint azt Tolnai eddig életművénél megszokhattuk, a mű gyakran próbára teszi az olvasó türelmét, mivel folyamatosan vibráló, saját magára is állandóan reflektáló intertextuális alkotás. Azonban megérdemli a figyelmet minden, a szerzővel és különös, furcsa hőseivel töltött pillanat, hiszen ezek a Tolnai-univerzumban keringő hősök és antihősök világa éppen olyan, mint valami vidéki forgatag, ahol minden egyes szereplőnek megvan a saját története, amit minden áron el akar mondani az akár fél füllel odahallgató közönségének.

Tolnai világában azért olyan különleges minden figura, aki mesélni kezd, mert akár nyíltan, akár kissé rejtőzően jelezve, de mindegyik szereplő valamilyen formában az író köpönyege alól bújt ki.

Korábbi műveiben is utalt már Tolnai a Szeméremékszerek rendezőelvére, a folyamatos gondolatfolyamok és párbeszédek váltakozására, ahol saját monológjaitól elhatárolódva igyekszik mondatait a szinte eposzi igényességgel megrajzolt figurák szájába adni. Így lesz a személyes élményekre épülő fikció és valóság nehezen elkülöníthető párbajából groteszk hangulatú bédekker, Palicsfürdő átszínezett látképe pedig a regény történet nélküli meséjét rajzolja meg az olvasó számára. A történetnélküliség Tolnainál természetesen nem jelent negatív értelmezést, éppen ellenkezőleg, az egyes szám első személyben fel-felbukkanó narrátorok már önmagukban is elegendően érdekesek ahhoz, hogy megtöltsék tartalommal a regény különböző szálait.

A főhős, T. Olivér (akinek személyazonossága meglehetősen sok összefüggést mutat a szerzővel) különc alak, odüsszeiája eposzi mértékű küldetés. A két steril pohár megszerzése groteszk fordulatot véve előbb a börtönben, majd a pszichiátrián ér véget. Mindeközben az ő szemével figyelhetjük szeretett városa, Palicsfürdő polgárait és legfontosabb helyszíneit. A gyakran kontextus nélküli elemek kollázsszerűen kapcsolódnak egymáshoz, olvasóként sokkal inkább érdemes a regény hangulatára és a narratív szituációk egyes elemeire koncentrálni, mintsem összefüggést keresni a történetek között, ahol is az egyik infaustus (jelentése: szerencsétlen, de nevezzük csak balfácánnak) Rejtő Jenő iránti hódolatból kapta a Palicsi P. Howard Jenőke nevet, a másik meg Szerafim-Pöcök – aki egyaránt örökölhette nevét a népszerű mesehőstől és Bodor Ádám szereplőjétől is.

A regénybeli alakok ugyanis, az erős karakterrajz ellenére a valóságtól teljesen elrugaszkodott bábként kezelendők, hiszen a szerző csupán saját gondolatainak tolmácsolására használja őket. A reális világra való reflektálásuk nagyjából annyira létező csupán, mint Jiří Menzel filmhőseinél. Az infaustusaink életében megjelenő történések műfaji sokszínűségük ellenére általában valamilyen groteszk, félreértett szituációra vezethetők vissza. Ilyen például a palicsi állomás főnöknőjének ágya alatt megtalált hárfa és a jugoszláv zászló, a kocsmai beszélgetés során egy forró vízbe dobott, síró homár hangját utánzó felnőtt férfi jajgatása, vagy éppen a Samuel Beckett sírjához vitt villamosjegy története.

A Szeméremékszerekben azonban nem csak a szereplők sokfélesége és egymásra reflektálása okozza az izgalmas, a regényszerkezetet folyton megbontó és újraalkotó lehetőségeket. Éppen ilyen lényeges a helyszínek egymásra utaltsága is. A szerbiai fürdőváros mindennapjait kezdetben szűkösnek és végesnek érezzük, a korábban már említett vidéki archetípusok és helyszínek bemutatásával. Azonban az irodalmi és történeti kontextus képes kitágítani ezt az univerzumot. A jól ismert kultúrtörténeti szereplők és fiktív regényalakok egymásra vetítése így adja meg a kötet különleges egyensúlyozását a hihető és a hihetetlen határmezsgyéjén. Ezáltal Csáth Géza, Kosztolányi és Bartók a kisváros ugyanolyan lényeges lakójává válik, mint a palicsi kínai negyed családjai vagy a motívum a folyton gyepladázó menekültekkel.

Ezeket az intertextuális áthallásokat pedig a regény saját magával szemben is megidézi, hiszen a főhősünket, T. Olivért faggató nyomozók például a Szeméremékszerek című regény egyes részeit próbálják értelmezni. Később, T. Olivér pszichiátriai tartózkodása során ismét előkerül saját kézirata, és ekkorra minden megkérdőjeleződik.

A kötetben számos további, finoman ívelt, humoros vagy mélyen emberi történettel találkozhatunk, azonban a legfontosabb elem mégis a fizikai valóságot és teret folyamatosan kitágító elemek sora. A Szeméremékszerek páratlan alkotás; önéletrajzi reflexiói, gondosan válogatott szövegrészletei, groteszk stílusjátékai magával ragadják az olvasót. Palicsfürdő városa – ez biztosan állítható – ennél pontosabb bédekkert nem is kaphatott volna, mint a T. Olivér/Tolnai Ottó által megfogalmazott, személyes útikalauzt.

Tolnai Ottó

Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018
384 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2974 Ft
ISBN 978 963 676 5958

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szerteágazó történet a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok.

A regény főhősét, T. Olivért felesége elküldi a helyi gyógyszertárba, s kalandos útja során Palics különböző helyszíneit, köztük a határsávot bejárva egy félreértett mozdulat következtében a határőrségre viszik be, ahol meglepetésére a történeteivel degeszre tömött iratmegőrzőiben kutakodik terhelő bizonyíték után a kihallgató tiszt. Eztán börtönbe, végül a pszichiátriára kerül, ahol összebarátkozik egy szivarozó pesti professzorral, akiről nem tudja eldönteni, valóban professzor-e vagy maga is páciens. Beszélgetéseik során T. Olivér a professzor asztalán is felfedezi az iratmegőrzőjét. Sőt olykor már együtt is olvasgatják. Például a Szeméremékszerek című kisregény terjedelmű kéziratot…