Jodi Picoult: Magányos farkas (részlet)

Posted on 2017. június 12. hétfő Szerző:

0


Joe

A tárgyalóteremben élesen húzódnak a demarkációs vonalak. Amikor belépek a bíróságra, a bal oldali asztalnál már ott ül a kórház jogtanácsosa, mellette az idegsebész.
Jobbról pedig Cara és az ügyvédje.
Haladéktalanul a jogtanácsos asztala felé terelem Edwardot.
Utolsóként Helen Doug, az ideiglenes gyám érkezik. Felméri az elrendezést, mielőtt bölcsen helyet foglal a két asztal között, egyenlő távolságra Edwardtól és Carától.

Georgie mögöttem ül.
– Szia, bébi! – hajolok át a korláton egy gyors pusziért. – Hogy bírod?
Ideges pillantást vet a lánya felé.
– A körülményekhez képest egész jól.
Tudom, hogy érti. Ma reggel, míg belediktált Carába egy kis zabpelyhet narancslével, majd elautózott vele a kórházba, azután ide a bíróságra, én felkaptam egy müzliszeletet és elmentem az ügyfelemért Luke Warren házához. Az ügyről, minthogy ellentétes táborhoz tartozunk, nem igazán beszéltünk. Kettőnk halmaza lassan már csak a kínos csendekben metszi egymást.

Senki ne higgye, hogy nem gondoltam végig a magam indítékait. Edwardot képviselem – amit talán sosem tennék, ha Georgie nem kéri olyan kétségbeesetten, hogy hozzam ki a fogdából –, és szakmai szempontból természetesen szeretném, ha az ügyfelem győzne, de vajon azért, mert tényleg hiszek abban, hogy Edwardnak joga van orvosi döntést hoznia az apja nevében? Vagy mert előre tudom, hogyan fog dönteni? Ha Luke Warren meghal, soha többé nem állhat Georgie és közém. Másfelől, ha átköltöztetik egy otthonba és Carát jelölik ki a gyámjának, Georgie-ra továbbra is fontos szerep hárul – Cara tizennyolc éves koráig, és talán azon is túl.

Edward újra felvette az apja kockás dzsekijét, ami mostanra elnyűtt kabátból szerencsehozó talizmánná lényegült át. Amikor Cara meglátja, elkerekedik a szeme; félig fel is emelkedik a helyéről, mielőtt az ügyvédje bosszús sziszegés kíséretében visszarántja.
– Emlékszel, mit mondtam? – súgom oda én is Edwardnak.
Kihúzza magát, ahogy biccent.
– Maradjak higgadt. Bármi is legyen.
Arra számítunk, hogy forrófejű ifjúként festik majd le, aki hirtelen indulatból hoz döntéseket. Másként hogyan történhetett meg, hogy egy eldurvult vita után Thaiföldre költözzön? Vagy hogy egy váratlan sugallatra kirántsa a dugót? Habár a gyilkossági kísérlet vádját említeni se lehet a bíróság előtt, miután hivatalosan visszavonták, ez is csak egy kisváros. Mindenki tudja, mit tett Edward.

Rajtam áll, hogy ne a tékozló fiút, hanem a kegyelem angyalát lássák benne.

A törvényszolga végignéz a jelenlévőkön.
– Mehet, emberek? – kérdezi. – Mindenki álljon fel. Elnököl a tiszteletre méltó Armand LaPierre.

Bár még nem dolgoztam ezzel a bíróval, jól ismerem a hírét. Állítólag hatalmas szíve van – akkora, hogy néha nehezére esik dönteni. Ebédidőben gyakran elhagyja a bíróság épületét, hogy elugorjon a legközelebbi katolikus templomba, a Szent Szívbe, ahol imádkozik az érintett felekért és útmutatást kér Istentől.

Mintha sötét felhő borulna fölénk: holló fekete haj, fekete talár, fekete cipő.

– Mielőtt elkezdenénk – vág bele –, ez az ügy rendkívül felkavaró minden jelenlévő számára. Azért gyűltünk ma össze, hogy döntsünk Luke Warren végleges gyámság alá helyezéséről. Úgy tudom, az egészségi állapota azóta sem változott, hogy múlt pénteken kijelöltem az ideiglenes hivatali gyámot. Látom, ma a kórház képviseletében is megjelentek, továbbá itt van a gyámság alá helyezett személy két gyermeke, mint az eljárásba bevont ellenérdekelt felek. – Összeráncolja a homlokát. – Ez egy rendkívüli meghallgatás, minthogy a körülményei maguk is rendkívüliek. A bíróság igyekszik nem elfeledkezni arról a tényről, hogy elsődleges feladata olyan döntést hozni, ami összhangban áll Luke Warren akaratával, még ha ő nem is képes elmondani, mit kíván. Van bármi, amit elő-zetesen be kívánnak terjeszteni?

Itt az időm. Felemelkedek a helyemről.

– Bíró úr, szeretném felhívni a tisztelt bíróság figyelmét arra, hogy az érintett felek egyike fiatalkorú. Cara Warren még nem érte el a nagykorúságot, ami azt jelenti, hogy jogi értelemben véve nem képes önálló döntést hozni az apja életmentő orvosi ellátásának fenntartásával vagy megszüntetésével kapcsolatban. – Le sem veszem tekintetem a bíróról; nem tudok szembenézni Cara haragjával. – A fentiekre való tekintettel indítványozom, hogy a bíróság utasítsa őt a tárgyalóterem elhagyására, ügyvédjét pedig mentse fel a képviselete alól, miután ügyfelének nincs törvényes joga ilyen döntést hozni az apja nevében…

– Miről beszélsz? – szakít félbe Cara. – A lánya vagyok. Minden jogom megvan arra, hogy…
– Cara – állítja le az ügyvédje. – Bíró úr, ügyfelem úgy értette…
– Tisztán hallottam, mit mondott, sőt még a szitokszavakat is, amiket nem mondott, csak gondolt – vág közbe a bíró. – De most komolyan, emberek. Fél perce se tart ez a meghallgatás, és máris egymás torkának ugrunk? Tudom, hogy mindenki érzelmileg túlfűtött állapotban van, de higgadjunk le, mielőtt folytatjuk.

Zirconia Notch feláll. Tetőtől térdig igazi ügyvédnek tűnik, harisnyája viszont rikító zöld és vörös csíkos, míg a cipője vakítóan sárga. Olyan, mintha a felsőteste rázuhant volna a gonosz Nyugati Boszorkányra. – Bíró úr – kezdi –, ügyfelem valóban csak tizenhét, ugyanakkor ő az egyetlen személy a teremben, aki közeli, napi kapcsolatban állt Mr. Warrennel. Az RSA 454-A rendelkezés értelmében a gyámnak kompetens személynek kell lennie. A ténynek, hogy Cara csupán három hónap múlva tölti be a tizennyolc éves kort, semmi köze ahhoz, hogy a bíróság felhatalmazza-e a joggal és lehetővé teszi-e számára, hogy döntsön az apja életéről. Ha őt is bűncselekmény elkövetésével vádolták volna, mint a bátyját, a bíróság előtt felnőttként kellett volna számot adnia a…

– Tiltakozom – vágok közbe. – A vádat visszavonták. Ms. Notch egy semmis váddal próbál előítéletet ébreszteni az ügyfelemmel szemben.

– Emberek – sóhajt fel a bíró –, szorítkozzunk annak megtárgyalására, amiért összejöttünk, rendben? És Ms. Notch, lenne szíves levenni azokat a csengettyűket a csuklójáról? Elvonják a figyelmet.
Zirconia rendületlenül folytatja, miközben lehámozza a karkötőt.
– Miután a bíróság meghallgatta ügyfelem vallomását, minden bizonnyal fel tudja majd mérni, bíró úr, hogy ez a fiatal hölgy bir to kában van-e a gyámsághoz szükséges kornak, érettségnek és értelmi képességeknek, melyet a vonatkozó rendelkezés feltételként szab meg.
A bíró úgy néz rá, mint aki menten gyomorvérzést kap. Megrándul a szája, elfelhősödik a tekintete.
– Egyelőre nem zárom ki Carát az eljárásból. Előbb hallanom kell az érveket, és éppúgy meg kell ismernem az ő szempontjait, mint a testvéréét, Edwardét. Fel is kérem önöket, hogy röviden ismertessék álláspontjukat. Hölgyeké az elsőbbség, Ms. Notch.
Az ügyvédnő feláll, hogy a pulpitus felé induljon.
– Terry Wallis – kezdi. – Jan Grzebski. Zack Dunlap. Donald Herbert. Sarah Scantlin. Feltehetőleg még nem hallottak ezekről az emberekről, ezért röviden bemutatnám őket. Terry Wallis tizenkilenc évet töltött szinte teljesen öntudatlan állapotban, mígnem egy napon magától beszélni kezdett és visszanyerte az öntudatát. Jan Grzebski lengyel vasúti munkás 2007-ben, szintén tizenkilenc évnyi kóma után tért magához. Zack Dunlapot a balesete után agyhalottnak nyilvánították, kis híján le is kapcsolták az életfunkcióit fenntartó gépekről, hogy eladományozzák a szerveit, amikor tudatos mozgás jeleit mutatta. Öt nappal ezután kinyitotta a szemét, újabb két nappal később már önállóan lélegzett, ma pedig jár és beszél, miközben az állapota tovább javul.
Edward felé indul.
– Donald Herbert 1995-ben, tűzoltás közben súlyos agykárosodást szenvedett. Tíz évet töltött vegetatív állapotban, mielőtt újra megszólalt. Sarah Scantlint egy ittas sofőr 1984-ben a gyalogátkelőhelyen ütötte el. Hathétnyi kóma után minimális mértékben visszanyerte az eszméletét, de végül csak 2005 januárjában szólalt meg ismét. – Zirconia esengve széttárja karjait. – E férfiak és nők valamennyien olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy senki sem számított a felépülésükre. E férfiak és nők előtt egy olyan élet állt, amiről a családtagjaik már mind lemondtak. E férfiak és nők mégis velünk vannak, mert volt valaki, aki annyira szerette őket, hogy nem adta fel a felépülésükbe vetett reményt. Aki elég időt adott nekik a gyógyulásra. Aki hitt bennük.

Visszatér az asztalához, hogy Cara jó vállán nyugtassa a kezét. – Terry Wallis, Jan Grzebski, Zack Dunlap, Donald Herbert, Sarah Scantlin. S talán, bíró úr, Luke Warren.
A bíró rám néz, miután Zirconia visszaül a helyére.
– Sokan sokfélét hisznek arról, hol kezdődik az élet – állok fel. – A tibeti buddhisták szerint az orgazmussal; a katolikusok szerint azután, hogy a spermium találkozik a petesejttel. Az őssejtek felhasználói az embriót tizennégy napos korától tekintik élőnek, amikor kialakul a leendő hátgerinc első kezdeménye, míg a Roe kontra Wade alapján az élet csak huszonnégy hetesen kezdődik. Sőt, a navajo indiánok szerint csupán a csecsemő első nevetésével.
Megvonom a vállam.
– Hozzászoktunk, hogy számos eltérő felfogás létezik az élet kezdetével kapcsolatban, de mi a helyzet a végével? Az is ilyen nehezen megfogható? Az 1900-as években Duncan McDougal úgy vélte, ha mérlegre helyezünk egy haldoklót, pontosan megállapíthatjuk a halál pillanatát, amikor is a test huszonegy grammal könnyebb lesz, ez lévén az emberi lélek tömege. Manapság a törvényi előírásoknak mégis inkább az felel meg, hogy a halál a vérkeringés és légzés visszafordíthatatlan megszűnése, illetőleg ezzel egyidejűleg az összes agytevékenység visszafordíthatatlan megszűnése. Ezért minősül halálnak az agyhalál, és ezért minősül halálnak a szívhalál.

A bíró szemébe nézek.
– Azért vagyunk ma itt, tisztelt bíróság, mert Luke Warren nem hagyott számunkra egyértelmű utasítást arra nézve, mit tekint halálnak, azt viszont pontosan tudjuk, mit tekintett életnek. Az élet Mr. Warren számára azt jelentette, hogy a farkasok között élhetett…

Jodi Picoult

Miközben magára hagyta a feleségét és a gyerekeit, teszem hozzá gondolatban.
– Azt jelentette, hogy a falka viselkedésének szakértőjévé vált…
Még ha nem is sejtette, hogyan tartsa meg a saját családját.
– Azt jelentette, hogy beleidomult a természetbe…
A felesége meg csak hadd várja.
– Semmiképp sem azt, hogy magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyon, egyedül még levegőt sem képes venni, és legfeljebb matematikai esélye van a felépülésre. Ön mondta, bíró úr, hogy azzal összhangban kell döntést hoznunk, mit akarna Luke Warren. – Egy pillanatra elhallgatok, hogy Edward szemébe nézzek. – Luke Warren pedig azt akarná, hogy engedjük el.

Fordította: Babits Péter

Jodie Picoult: Magányos farkas
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017