Köves József: Elfelejtett királynők (részlet)

A legszebb mosolyú lány
Tasnády Fekete Mária

A tasnádi Fekete család régi nemesi família, nemessége megújítását 1701-ben I. Lipóttól kapta. Tasnády Fekete Mária is ennek az erdélyi, Hunyad megyei családnak volt a tagja.

A Miss Magyarország (avagy ahogy akkor hívták: Miss Hungária) megválasztása előtti estén ismeretlen rozsdabarna hajú, magas, karcsú fiatal leány jelentkezett az előzsűrinél. Szerényen, de az „úrinő nyugodtságával”, biztonságával lépett az asztalhoz:

– Kérek meghívót a holnapi választáshoz.

Megkapta, és gyors köszönéssel távozott. Alig tette be maga után az ajtót, Zádor István Herman Lipóthoz fordult: „Régen láttam ilyen szép és decens viselkedésű leányt.”

Az ismeretlen leány nevét hamarosan megtanulta az egész ország, és Tasnády Fekete Mária fényképei már megjelentek az összes nagy külföldi képeslapban is. És a kis másodéves bölcsész most riporterek és hírességek körében, külön fotóssal utazhatott Pestről Miskolcra, hogy elbúcsúzzon szüleitől a párizsi nagy utazás előtt.

„Miskolcon azután nem tud kiszállni a vonatból, mert az ötödik sínpártól a várótermekig feketéllik a tömeg, és mintegy vezényszóra kiabálja: Éljen Miss Magyarország!

Miss Magyarország türelmetlenül várja már apjával a találkozást.

A város polgármestere üdvözli Tasnády Fekete Máriát.

– Megtisztel az a szerencse, hogy elsőnek köszönthetem Miskolc közönsége nevében a legszebb magyar leányt!

Azután két szép és elegáns kisasszony tör utat a vagonhoz: Miss Miskolc 1930 és 1931: Somogyi Ica és Telekes Vera.

Miss Magyarország Miskolcon érettségizett, ezért a fogadására kijöttek volt iskolatársnői is. Virág virág után hull Tasnády Mária ölébe, és Blau Júlia (Mária hűséges szomszédja az első padban) meghatva rebegi: – Boldogok vagyunk, és büszkék rád.

Csak ezek után tud Tasnády Fekete Aladár dr. a leányához férni. Az angolosan elegáns és magas orvos karjába kapja Miss Magyarországot:

– Csakhogy itt vagy, kisleányom!

Máriát a vármegye urához, Bónis Aladár alispánhoz kísérik. Este díszelőadás a színházban, táblás ház előtt. Sebestyén Mihály igazgató az előcsarnokban várja a díszvendéget, és a páholyába kíséri. Tasnády Fekete Mária a vastapsot már rutinos meghajlással fogadja. Az ováció akkor a legmagasabb, amikor Neményi Lili, a színház kedvelt primadonnája a színpadra lép, és életében talán először küzd lámpalázzal: súgó nélkül kell Tasnády Fekete Máriát üdvözölnie.”

A Színházi Élet 1931/7-es számát idéztük eddig, és még a továbbiakban is.

Az új csillagnak (akkor még nem voltak celebek) haza kellett utaznia a Miskolctól negyven kilométerre fekvő Ormospusztára. Tasnády Fekete Aladár dr. maga vezette kis kocsiját, amelynek hűtőjén az automobil klub zászlóján kívül új, nagyobb zászló is lengett, „Éljen Miss Magyarország” felirattal.

A kis bányatelep azokban a napokban országos hírűvé vált. 179 bányász (ennyi élt ott) és családja köszöntötte az „államvasgyári főorvos” lányát. A bányász énekkar a bányászhimnuszt énekelte: „Szerencse fel! Szerencse le / Ilyen a bányász élete.” Aztán egy alkalmi nótát: „Végigmegyek az ormosi főutcán / Kíváncsian néz utánam minden lány, / Országszerte mondogatják felőlem, / De gyönyörű szép leány lett belőlem.”

„Az új vers talán nem nyerne dalpályázatot – írta a tudósító –, de lelkes jó emberek éneklik, és Miss Magyarország olyan szívesen hallgatja, mintha a Scalában ülne egy díszelőadáson.”

A magyar siker után Párizs, Európa-választás következett. A Miss Európa indulhat majd utána a chilei Miss Universe-választáson. De Párizs után – mint rendszerint – a francia Riviera következik.

„A nyitott autócaron csak nyolc hely van, ebbe ülnek Franciaország, Belgium, Görögország, Dánia, Magyarország, Ausztria, Németország és Törökország Missei. Külön autóbusz viszi a mamákat és kísérőket, de külön kocsi kell a hatalmas poggyásznak, amely napról napra dagad azokkal az ajándékokkal, amelyet a Missek mindenütt kapnak, ahol csak megfordulnak… És Tasnády Fekete Mária, aki eddig csak olvasmányaiból ismerte a tengert, most összekulcsolt kezekkel áll és könnyes szemmel nézi a Földközi-tenger parthoz ütődő hullámait: – Istenkém, mégis csak szép dolog Missnek lenni!”

Végig kell vonulni a korzón. Az urak konfetti-, szerpentin- és virágbombákkal hajigálják a hölgyeket, akik állják a harcot, és hasonló „kézigránátokkal” viszonozzák. Miss Magyarországot teljesen elborítja a szerpentin.

A dán királyi család nem vesz részt az „ütközetben”, a király mereven ül és nézi a karnevált. Egyszerre olyan váratlan esemény történik, amilyet még nem látott a cannes-i publikum. A kék ruhás Tasnády Fekete Mária, akit egy egész csapat fiatal úr követ, megáll a királyi asztalnál, céloz, és a szerpentin pontosan eltalálja a dán királyt.

Mindenki az uralkodóra, Christian X. af Oldenburgra, azaz X. Keresztélyre néz, aki hirtelen felkel, zsebébe nyúl, és habozás nélkül viszonozza a támadást. Telitalálat! A közönség tapsol.

És most már nincs megállás. A király támadásba lendül, sorra célba veszi a Misseket, akik nem hagyják magukat, és alaposan megdobálják a nevető dán államfőt. Az elkeseredett ütközetben poharak és kávéscsészék törnek, kék poharak és kék csészék. Mert minden kék itt, kék a szerpentin és a konfetti, kék a terem világítása és a Côte d’Azur kék napja süt a nyolc kék ruhás Missre, amikor reggel elhagyják a csatateret.

A Miss Európa címet a gyönyörű magyar lány nem tudta megszerezni, de megszavazták neki „a legszebb mosolyú hölgy” címet. S valóban, aki megnézi őt az Európa nem válaszolban vagy az Édes mostohában, ezt igazolva láthatja.

A lányt, aki az egyetemi ösztöndíját akarta pótolni a győzelemmel, már nem a bölcsészet várta ezek után. Eleinte igazi hollywoodi álom valósult meg számára – igaz, Berlinben. A fiatal lányt megpillantotta egy idős, magyar származású német producer; tőle szerepet és ajánlatot kapott: legyen a felesége.

Pusztaszeri László író-történész, aki könyvet írt Tasnády Fekete Máriáról, egy interjúban mondta:

„Sokkal törékenyebb lélek lehetett, mintsem erre termett volna, mivel véletlenül lett színésznő. Egy festőművész barátnője beszélte rá, hogy jelentkezzen a szépségversenyre. 1931-ben ő lett Miss Hungária. A díj egyik része nyugat-európai utazás volt, Párizs, Côte d’Azur, átvitték őket Algírba is, utána pedig Berlinbe. A végzetesség itt kezdődik, megismerkedik első férjével, Duday Brúnóval,aki, ma úgy mondanánk, produkciós igazgató az UFA filmgyárban…

– Nagyságos kisasszony – mondta Duday Brunó –, nem akar-e följönni az irodámba? Csinálok egy filmet, nem nagyon sokat fizetünk, viszont St. Moritzban egy nagyon szép hotelben lakunk, és teljes ellátás természetesen, úgy hogy, ha van kedve, akkor jöjjön föl. És Mária felment, a frigy is létrejött.”

(Duday több német filmnél dolgozott, vezető producer volt, néhány magyar témában is, például 1934-ben A cigánybáróban). Már gyerekük is volt (Duday Anasztázia Éva, akiről a papa Stázi címmel filmet is készített – természetesen ő alakította a címszerepet és anyukája volt az anyukája), amikor Mária romantikus körülmények között megismerkedett Radványi Gézával, aki megkérte a producertől a kezét. De addigra már Anasztázia Éva, azaz Stázi is „filmsztár lett”, öt hónaposan.

„A nagy filmbemutató természetesen Dudayék lakásán zajlott le, az öt gyertyával díszített ünnepi torta elfogyasztása után, mintegy nyolctagú vendégtársaság jelenlétében. Vetítőhelyiségül a gyönyörű úriszoba szolgált. Egy nagy festmény lekerült a falról, de mögötte már vetítésre várva feszült a vászon. A szoba sarkában, a ház úrnőjének karrarai márványból készült mellszobra helyére került a vetítőgép. Hogy a szokásos sablonnal éljek, a levegőben a nagy premierek szokásos izgalma vibrált. A film azzal kezdődött, hogy január 12-től február 12-ig egy nagy naptár számai hullottak le. Felirat: »Megint elmúlt egy hónap.«” (Persze profik készítettek amatőr filmet házi vetítésre.)

De térjünk vissza a lány- (pontosabban asszony-) kéréshez. Szokatlan jelenet lehetett. Tasnády Fekete Mária így mesélte: „Az első férjem azt hitte, hogy ez egy filmcím, és azt mondta, nagyon jó, mesélje el. Mire azt mondta a leendő második férjem, hogy ez nem egy film, hanem tényleg el akar venni.”

Pusztaszeri László életrajzíró: „Nem akarom minősíteni ezt a fajta viselkedést. Azon csodálkozom, hogy ez a német úr – aki magas rangú katonatisztként szerelt le az első világháború után – nem hívta ki párbajra Radványit, vagy nem pofozta le az emeletről.”

Homályban marad, hogy a magyar nevű német úr miért volt ilyen engedékeny gyermeke anyjának sorsában. Radványi pedig rendezett, most már a feleségét is, ő volt filmjei főszereplője. Míg a rendező sikert sikerre halmozott Berlinben, Budapesten, Rómában és Párizsban, Tasnády 1947-ig itthon próbálkozott újrakezdeni pályáját. A Mozi Újság 1946. évi 14. száma interjút készített vele.

„Tasnády Fekete Mária, a kiváló magyar filmszínésznő is elmegy, aki Berlinben tűnt fel, majd Rómában játszott sokáig. A magyar filmeken aratott sikerei után most Bécsbe megy filmezni.

– Valószínűleg a hónap végén utazom – mondja a lapban Gaál Györgynek. – Magáról a filmről részleteket nem is tudok. Levélileg szerződtettek a Zigeunermusik című film főszerepére. Magyar miliőben játszódik egyetlen éjszaka alatt.
– Utána visszajön, művésznő?
– Természetesen – s szeme őszintén felragyog –, de előbb más kötelezettségeimnek is eleget kell tennem. Ugyanis most fejeztem be Dario Niccodemi Árnyék című darabjának német fordítását, és ennek főszerepét játszom a Wiener Theaterben. Azon kívül, ha módom lesz rá, szeretnék ezután férjemmel lemenni Olaszországba, ahol van egy filmünk, amit annak idején 1943-ban betegségünk miatt nem tudtunk befejezni… Ha nálunk nincs filmgyártás, kénytelen vagyok elfogadni a külföldi szerződést… Színházhoz nem akartam állandó tagnak szerződni. Tudja, bennem már megvan az a vándormadár vér, ami nem hagy egy helyen nyugodni. Sajnos, a vándormadár fészkét – mondja elkomolyodó tekintettel – leverték. Rossz gyerekek. S ezt a fészket újra meg kell építeni.
– Férjével mikor dolgozik együtt? – kérdi a riporter.
– Valószínűleg az említett olasz filmben. Férjem különben egy film forgatókönyvén dolgozik, melynek címe »Valahol Európában«.”

Azután itthon, nem sokkal a háború után elkészült a film, amit az interjúban említett: a Valahol Európában. Felejthetetlen alkotás.

Olaszországban mindkettőjüket tárt karokkal fogadták. Mária szerepelt a nagy sikerű Fehér emberek című filmben, Radványi Géza (aki különben a nagy író, Márai Sándor testvére) pedig lubickolt filmjeinek sikerében. A következő évtizedekben Radványi külföldön él a családjával, mindig „valahol Európában”. Sok filmet forgat ismert sztárokkal: Michel Simonnal, Romy Schneiderrel, Lili Palmerrel, máskor Jean-Paul Belmondo is feltűnik mellékszerepben…

A legnagyobbak lettek a barátai: Vittorio de Sica és Roberto Rossellini. Esténként gyakran az olasz tengerparti kiskocsmában ünnepelték új életüket.

Továbbra is együtt éltek, dolgoztak. Radványinak voltak még sikerei, de Máriának fel kellett hagynia a filmezéssel. Aztán elváltak útjaik, és Radványi csillaga is kezdett leáldozni (haza is jött forgatni, a kevésbé sikeres Circus Maximust). Tasnády Fekete Mária pedig a Szabad Európához került, ott dolgozott – bemondóként.

A vándormadár már nem tudott fészket rakni igazán. Végül mindketten magányosak maradtak, szegényen haltak meg. Mária 2001-ben, egy svájci idősek otthonában.

Köves József: Elfelejtett királynők – Szépségek és sorsok
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2016