Passacaglia-változatok | Pannon Filharmonikusok / Müpa

Posted on 2016. május 16. hétfő Szerző:

0


Szabóki Tünde

Szabóki Tünde

Xénia |

Egy tanulmányút zenei összegzése, négy utolsónak címkézett ének és egy közjátékok gyűjteményének titulált szimfónia – ezt nyújtja a Pannon Filharmonikusok budapesti sorozatának záró koncertje május 20-án a Müpában. A hangverseny programját egy nappal korábban, május 19-én a pécsi Kodály Központban is színpadra viszi az együttes.

Johann Sebastian Bach mindössze húszéves volt, amikor a lakhelyétől 300 kilométerre fekvő Lübeckbe utazott kizárólag azért, hogy – akárcsak Händel, ő maga is − meghallgathassa Dietrich Buxtehude orgonajátékát. Célja nem más volt, minthogy tanuljon a dán-német orgonistától, aki a barokk orgonairodalom egyik legnagyobb zeneszerzője is egyben. A tanulmányút sikere c-moll passacaglia és fúga című művében kézzelfoghatóan tetten érhető, a kompozíció egyértelműen magán hordja Buxtehude hatását.

A passacaglia a 17. és 18. század hangszeres irodalmának egyik leggyakoribb variációs formája, ismétlődő (ostinato) basszusra épülő variációsorozat. A téma túlnyomórészt tá-ti (jambikus) lejtésű, 3/4-es ütemű, a variációk során gyakorta megjelenik a többi szólamban is. A rendszerint méltóságteljes formában megjelenő téma a ritmikusan fokozódó variációk során virtuóz formát nyer. Neve feltehetőleg a spanyol pasar és calle szavak összetételéből (utcai séta) vagy az olasz passo di gallo (kakaslépés) származik, valószínűleg vándorszínészek és muzsikusok adhatták elő.

A passacaglia több komponistát is megihletett, vagyis számos átirat készült belőle, és napjainkban is a koncerttermek kedvelt műsordarabja. A Pannon Filharmonikusok májusi koncertjein Ottorino Respighi nagyzenekari átirata hangzik el, melyet több mint kétszáz évvel a Bach-mű keletkezése után jegyez a szerző.

Johannes Brahms Richard Strauss

Johannes Brahms                                       Richard Strauss

A 19. századi passacagliát Richard Strauss Négy utolsó éneke követi, melyet Szabóki Tünde szopránénekesnő ad elő. A dalok Hermann Hesse, illetve Joseph Eichendorf költeményeire íródtak, és kivétel nélkül a halálba készülés félálomszerű hangulatát sugallják.

A hangversenyt (és egyben a fővárosi bérletes sorozatot is) Johannes Brahms IV. szimfóniája zárja. A szimfónia valamennyi tételét, komoly, sőt helyenként komor hangulat jellemzi. Hangulati skálája a csendes mélabútól a hősi szenvedélyig ível. A harmadik, játékos allegrónak címzett tételt „Brahms scherzóinak mosolytalan humora, szigora hatja át”. Zárótétele kapcsolódik a hangverseny címéhez, ugyanis a formai megoldásul választott, mintegy két évszázados műforma, a passacaglia fokozza a zenetörténeti távlat mélységét. A szimfónia fináléja a nyolcütemes, korálszerűen harmonizált dallam harminckét változatából és a kódából áll. (Pándi Mariann nyomán)

A műről maga a szerző fogalmazott így: „Itt van néhány közjáték, amit együttesen általában szimfóniának neveznek… remélem, hogy a nagyközönség tetszését elnyeri majd. Bár tartok tőle, hogy túlságosan árad belőle a mi hűvösebb éghajlatunk.”

Passacaglia

2016. május 19. csütörtök, 19:00, Pécs, Kodály Központ
2016. május 20. péntek, 19:30, Müpa
(1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.)
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vass András

Vass András

Műsor

J. S. Bach−Respighi: c-moll passacaglia, BWV 582
Richard Strauss: Négy utolsó ének
Johannes Brahms: IV. szimfónia

Közreműködik

Szabóki Tünde − szoprán
Vezényel: Vass András

A helyek nagy része elővételben elkelt, de érdemes néhány utolsó jegyért még pró­bál­kozni, akár a koncert előtt is.