Átírt történelem? | Manda Scott: Tisztítótűz

Posted on 2016. február 16. kedd Szerző:

0


Scott-tisztitotuz-bor200Tóth Gergely |

Ahány feldolgozással találkoztam eddig Jeanne d’Arc történetéből, mindig nagyon igazságtalannak tartottam, hogy a végén kiadják az angoloknak és kivégzik. Így lehetett ezzel Manda Scott is, mert írt egy regényt, amiben megpróbálja Jeanne-t „megmenteni”. Vagy legalábbis hozzáadni valamit a legendájához, ami elsiklik olyan tények felett, mint hogy ugyan honnan tanulhatott meg hadat vezetni egy parasztlány.

Két idősíkban bogozódnak Scott eseményének szálai. Az egyik a modern, 2014-es Orléans, ahol titokzatos gyújtogatások után nyomoz a város rendőrkapitánya, Inés Picaut százados. Eközben pedig a válófélben lévő férje, Luc – egy régi, befolyásos, de egyben gátlástalan és alvilági kapcsolatokkal is kidekorált család, a Bressard-ok sarja – a polgármesteri székért indul.

A másik szál az 1429-es Orléans-ban kezd legombolyodni. A Szűz első látványos győzelme idején az angol kém, Tom Rustbeard azt a megbízatást kapja, hogy épüljön be a francia seregbe. Nyomozza ki, honnan került ide ez a lány, mit tud – és semmisítse meg őt a mítoszával együtt, visszaszerezve ezzel az előnyt az angoloknak.

A napjainkban zajló vizsgálatban végigkövetjük a nyomozást, amit csak nehezítenek a Bressard-ok politikai ambíciói és a helyhatósági választás kampánya. Bár nagy kedvencem a középkor, szinte a regény legvégéig a mai történetet találtam érdekesebbnek és fordulatosabbnak. Talán érthető is, hiszen a francia belpolitikai játszmákat még nem ismeri az olvasó. Ráadásul sokkal könnyebb azonosulni a jó ügyért küzdő Picaut-val, mint a Jeanne életére törő Tomasszal. De Manda Scott valószínűleg otthonosabban is mozog a mai Orléans-ban, mint a középkoriban. Picaut százados egyre több jelet talál arra, hogy a tűzesetek – amelyeknek halálos áldozatai is vannak – valamilyen összefüggésben állnak Jeanne d’Arc legendájával. Még pontosabban: annak egy olyan, Picaut néhai apja által kidolgozott, de a többség által erősen vitatott verziójával, miszerint a „Pucelle” nemcsak parasztlány nem volt, de nemesi származása mellett lovagi kiképzést is kapott, és ráadásként valamilyen módon elkerülte a máglyahalált is.

A középkori cselekményben Tomot több szerepben is viszontlátjuk. Előbb mint fegyverhordozó, majd mint gyóntatópap próbálja kiszedni a lány titkait. De elköveti a hibát, hogy túl közel kerül áldozatához, és alaposan bele is szeret. Innentől kezdve már kettős ügynökként tevékenykedik, de amit elindított – és amit a többi angol kém folytat – már nem tudja megállítani. Mivel Jeanne-t az író végig pozitívan ábrázolja, Tom pálfordulása nem igazán erőteljes, de a karaktert szimpatikussá teszi. Igazi tétje mindvégig nincs a középkori vonalnak, hiszen az olvasó ezzel párhuzamosan (a mai Franciaországban) sokkal előbb értesül arról, hogy a lányt megmentették, mint hogy Tom végrehajtaná mentőakcióját. Persze a miért és a hogyan azért rejt némi izgalmat magában.

És amint egyre több figyelmet érdemel a középkori szál, úgy fogy ki a szusz a napjainkban zajló sztoriból. Az író által felépített és előkészített nagy csavar meglehetősen kiszámítható és elég lapos. (Bennem valahol a könyv harmada környékén fogalmazódott meg a gondolat, és onnantól semmi olyan nem történt, ami más irányba vitt volna. ) A végső leszámolás is eltúlzott, a történetmesélés egészéhez képest elég hiteltelen, és bizony, a sokszor elhasznált akciófilmes klisékre épül. Amennyire realista, és ha csak felszínesen is, de aktuális problémákat – bevándorlók helyzete, iszlám terrorizmus témája, a szélsőjobb előretörése – feszegető a felvezetés, annyira méltatlan hozzá a befejezés.

Manda Scott karakterei viszont élnek, a kor- és helyszínábrázolása hiteles, alapos, mind a középkori, mind a modern jelenetekben. Érezni rajta, hogy otthonosan mozog a témában, és hogy a könyv megírását kutatómunka előzte meg – ahogy erre az utószóban az író utal is. A borítóval ellentétben szerencsére nem idézi Dan Brown regényeit, hanem messze felülmúlja azokat, egyedül talán a lendületében marad el tőlük. (A borítón említett másik író, Ken Follett nehezebb kérdés, tőle olvastam már jobbat és rosszabbat is.)

Ballai Mária fordítása jól birkózik meg minden egyes szituációval, a csontleletek elemzésétől a középkori harcterekig.

Manda Scott

Manda Scott

Manda Scott: Tisztítótűz
Agave Kiadó, Budapest, 2015
528 oldal, teljes bolti ár 3980 Ft,
kedvezményes kiadói ár 2985 Ft
ISBN 978 615 552 2727

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

2014. február: Inés Picaut rendőrkapitányt egy tűzesethez riasztják Orléans óvárosában. Ez rövid időn belül már a negyedik pusztító gyújtogatás, és az első, ami halálos áldozatot követel. Egy olyan szélsőséges iszlám csoport vállalja magára a terrorcselekményeket, aminek a létezéséről semmi bizonyíték nincs. Inésnek minél előbb el kell fognia a tetteseket, mert Orléans-ban hamarosan választásokat tartanak, és a közhangulatban már kezdenek eluralkodni a szélsőséges hangok. A holttest azonosításakor kiderül, hogy az áldozat skót régészprofesszor, aki épp egy olyan kutatáson dolgozott, ami gyökeresen átírhatja az egész francia történelmet.

1429. szeptember: Jeanne d’Arc vezetésével a százéves háború kimenetele megfordulni látszik. Az angol csapatok ostrom alatt tartják Orléans-t, és Tomas Rustbeard, Bedford hercegének legkiválóbb kéme végre célba veheti a Szüzet. Jól tudja azonban, hogy a gyilkosság nem elég: a legendát kell elpusztítania, amiből a franciák hitüket és erejüket merítik. Ehhez pedig Jeanne d’Arc közelébe kell férkőznie, hogy kiderítse, ki ez az állítólagos írástudatlan parasztlány, aki nemcsak kiváló háborús stratéga, de férfiakat megszégyenítő lovas és rettenthetetlen harcos is egyben.