Boldogságindex | Jonas Karlsson: A számla

Posted on 2015. december 27. vasárnap Szerző:

0


Karlsson_Aszamla-bor200Somogyi András |

Ritkán esik meg, hogy emlékeztetnem kell magamat: egy könyv nem csupán szerzőjének a műve, hanem legalább olyan fontos az olvasó is, aki így vagy úgy lesz befogadója a megírt történetnek. Jonas Karlsson könyve a fülszövege szerint „minden olvasót napsütéssel, boldogsággal, mosollyal tölt fel”. Kétségtelenül tanulságos és olvasmányos a könyv, de úgy látszik, nem férek bele a „minden olvasó” csoportba. A történet elszomorított és félelemmel töltött el. A számla ugyanis egy Orwellével, Kafkáéval rokonítható, abszurd antiutópia.

Középkorú svéd főhősünknek szerény félállása van egy videotékában. Egy szép napon minden előzmény és indokolás nélkül irdatlan összegről – 5,7 millió koronáról – kap számlát egy ismeretlen (W.R.D. nevű) hivataltól, amely a világ javainak újraelosztására alakított hatóság svéd kirendeltsége. Egy teljes nap után (!) jut el a telefonos ügyintézőig. (Engem a hazai hivatalok 10-20 perces várakoztatási ideje is ámokfutásra sarkall.) A ügyintéző hölgy megértést tanúsít a meg sem nevezett főszereplő iránt, de közli, hogy a számla nem lehet vita tárgya, mert az nem adó. Hogy akkor micsoda? Az átélt boldogság indexének megfelelő, rendkívül bonyolult számítással meghatározott összeg. Aki nem fizet, az ellen körözést adnak ki, és korlátozzák hozzáférését az élet örömeihez. Ja, kérem, az életnek ára van. Elzárják lakásában a gázt? Kikapcsolják az áramot? Esetleg kilakoltatják? Nem tudjuk meg, de a módszer ismerős.

A W.R.D. mindent tud hősünkről, gyermekkorától a jelenig, részint saját eszközeivel végzett kutatásaiból, részint telefonos interjúkból, a nemtörődöm módon kitöltött és rég elfeledett kérdőívekből. Nem is ez adja a történet abszurditását, hiszen már ma minden technikai eszköz rendelkezésre áll, hogy bárkiről bármit megtudjanak. Emlékezzünk csak az államfőket sem kímélő lehallgatási botrányra, gondoljunk a gombaként szaporodó (legális és illegális) kamerarendszerekre, a közösségi oldalakról megtudható magánéleti történésekre.

Hősünk nem vitte semmire életében, mindig ugyanazt az egyszerű munkát végzi, nem jár szórakozni, ugyanazokat a videojátékokat játssza, ugyanazt a pizzát rendeli, még a fagylaltja is mindig ugyanaz. Élete tulajdonképpen sivár és magányos. Ennek ellenére eddig nagyjából elégedett volt. A történet attól abszurd, hogy a W.R.D. erre az életre magas boldogságindexet számolt ki. Akkor milyen lehet a többi élet? A hivatal szerint a legtöbb ember rosszul érzi magát. Szegények, betegek, gyógyszereket szednek, gyászolnak, igazságtalannak érzik, ahogy bánnak velük – vagyis boldogtalanok. Ehhez képest a történet hősének kellemes élete volt, anélkül, hogy fizetett volna érte…

Mikor elpanaszolja sérelmét a kedves és figyelmes telefonos hölgynek, lehetőséget kap személyes meghallgatásra is. Kiderül, hogy a számla összege valójában majdnem kétszerese az eredetinek, csaknem tíz és félmillió… Fény derül arra is, hogy hősünk valamikor három évig boldog, de eleve kilátástalan szerelemben élt egy indiai lánnyal, aki vallásának szigorú előírásai szerint 24 éves korában hazautazott, hogy feleségül menjen az apja által kijelölt férfihoz. De a hivatal eszközei ezt nem jelezték! Az eredmény: a számla most már 149,5 millió koronára emelkedett.

Nem tudom, más hogyan gondolja, de a reménytelen helyzetbe került, lárvaéletű videotékás sorsa jókedvem maradékát is kitakarította belőlem. És ezen még a fizetési kötelezettség felfüggesztése sem változtatott – pedig ennek folyományként a főszereplő visszakapta az életét.

A sok, depresszióra csábító, szürreális történésnek azért akad komoly pozitívuma is. Herczegh Gabriella fordítása kiválóan adja vissza ennek a figurának a kisszerű, karakter nélküli gondolatait, mondatait.

Azt kell hinnem, hogy aki a fülszöveget írta, nem ugyanezt a könyvet olvasta, amit én. Vagy túlzott. Vagy elvárta, hogy „minden olvasó” élvezze a mű keserű iróniáját, abban a boldog (vagyis fizetésre kötelezhető!) tudatban, hogy ilyen képtelenség aztán végképp nem képzelhető el. (Pedig nálunk a minimálbér is megadóztatható.)

Szóval „a mű boldogsággal tölt fel”? Nem lettem boldogsággal feltöltve.

Jonas Karlsson

Jonas Karlsson

Jonas Karlsson: A számla
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
244 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 405 2159

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mit lehet tenni, ha egy reggel befizetendő csekket talál az ember a postaládában, majdnem hatmillió svéd koronáról? Még szerencse, hogy van mellette egy telefonszám is, ahol érdeklődni lehet. A főszereplő nagy nehézségek árán fel is hívja, és kiderül: mostanában postázzák a számlákat mindenkinek. Itt az idő, fizetni kell! Hogyhogy nem hallott róla? És a reklámok, a szórólapok, a tévéviták? Legyen szíves, fáradjon be a központba, megbeszélni, miért ilyen magas az összeg. Ha valaki nem hajlandó vagy nem képes fizetni… azt nem ölik meg, dehogy, szó sincs róla, de korlátozzák a hozzáférését.

Karlsson abszurd meséje minden olvasót napsütéssel, boldogsággal, mosollyal tölt föl – és nincs hozzá számla mellékelve.