Horkay Hörcher Ferenc* |
A Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Pálfalvi Lajos könyve, A Transz-Atlantik megállói – Gombrowicz. A lengyel irodalom mindig figyelmet érdemel, hát még ha olyan formátumú alakról van szó, mint Witold Gombrowicz. Ezt az ajánlót a SzlávTeXtus.blog oldal szívességéből adjuk közre.
Amennyire nem polonistaként, hanem irodalomkritikusként és esztétaként meg tudom állapítani, jelentős vállalkozás Pálfalvi Lajos életrajzi monográfiája Witold Gombrowiczról, a huszadik század egyik legjelentősebb, a lengyel irodalmi kánont belülről kritizáló lengyel irodalmáráról. Nemcsak azért fontos munka ez, mert magyar nyelven igen kevés tanulmány foglalkozik e kimagasló tehetséggel, hanem azért is, mert Pálfalvi könyve általános tanulságokkal is jár, többek között az irodalomtörténet-írás módszertanával, az irodalom társadalmi szerepével, a modernizmus belső dinamikájával és a közép-európai irodalmak sajátos természetével kapcsolatban is.
Pálfalvi sok tekintetben azonosul Gombrowicz deheroizáló hajlamaival, s ez bizonyos fokig még a hősről szóló narratívájában is tetten érhető. Tehát ahogy az író nem volt mentes az öniróniától és önkritikától, úgy Pálfalvi története is telve iróniával és kritikával. De alapvetően alázatos és érzékletes mesélője hőse történetének.
És legfőképpen élvezetes írója annak: Pálfalvi mintha regényt írna Gombrowiczról, olyan kedvvel, stiláris energiával és írói invencióval alkot. Maga is osztja tehát hőse meggyőződését, hogy az irodalomkritikának nem szabad unalmassá és lélektelenné válnia. Épp ellenkezőleg, ahogy az irodalom tesztje az, hogy képes-e egy élő világot teremteni a műben az alkotó, a Pálfalvi által gyakorolt irodalomtörténetnek is az a tétje, hogy meg tudja-e eleveníteni hősét az általa felmondott történetben. Pálfalvinak sikerül ez.
A Szláv TeXtus oldalon megjelent írás szerkesztett változata
Pálfalvi Lajos: A Transz-Atlantik megállói – Gombrowicz
Kalligram Kiadó, Budapest, 2015
262 oldal, teljes bolti ár 3000 Ft
ISBN 978 615 545 4769
Pálfalvi Lajos (1959) a PPKE Lengyel Tanszékén tanít, a nyolcvanas évek közepe óta foglalkozik irodalomtörténettel és műfordítással, az utóbbiért 2014-ben József Attila-díjat kapott. Legfőbb kutatási területe a 20. századi lengyel emigráns irodalom, különös tekintettel a romantikus hagyománnyal folytatott párbeszédre, a romantika modern átértelmezésére, a száműzetés és a zarándoklat mitológiájára. Erről a témáról írta Tény és metafora. A lengyel emigráció prózairodalma, 1945–1980 (Balassi Kiadó, 1993) című monográfiáját.
Pár éve kezdett érdeklődni a posztkolonialista kritika közép- és kelet-európai, honosított változata iránt. Mint kiderült, Gombrowicz életműve ilyen szempontból is vizsgálható: az író harcba szállt az emancipációért a nyugati szellemi tekintéllyel, mindenekelőtt a helyettes hegemón székhelyének tekintett Párizzsal, erőt merítve a kolonizáció előtti Lengyelország kultúrájából, a nemesi barokk sajátos lengyel változatából, a szarmatizmusból.
A Szláv TeXtus oldalon megjelent írás szerkesztett változata









Posted on 2015.09.16. Szerző: olvassbele
0