Slam.Pont 2 (részlet)

Posted on 2015. március 29. vasárnap Szerző:

0


Kövér András »Kövi«

Kövér András »Kövi«

Kövér András »Kövi«: Emma örök

Az élet egyre mélyebb erdejében bóklásztam egy ideje.
Régóta vágytam rá, hogy létezz,
Csak azt nem tudtam, hol és mikor fogod kezdeni.
Jelzések voltak, persze, de ki tudja, melyik, ki tudja, merre vezet?
A fákra festett formatengert elnézve szinte lutri ez, mondhatom!
Füleltem, körülnéztem, belehunyorogtam a fasokaságba,
Valahonnan hátha fénycseppeknek tűnő részleteket ereszt át a szempillaszűrő.
Ha csak sejlik a világ, bizonytalankodhatok,
De nincs vita olyankor, ha ragyog,
Arra kell haladni, mert talán épp Te vagy ott!
Persze odafele úton még Anyára kellett neked lelnem,
Akibe hamar szerelmes lettem, aztán felségül vettem,
Tőle megszülettél, és ezzel varázsoltál engem örökre Apává
Azon a hótól csillogó emlék-tisztáson,
Ahol a család tőled egy élettel lett teljesebb, drága Kislányom!

Benne élsz minden kitépett könyvlapban,
Ízekre cincált kis papírdarabban,
„Nem szabad!”-ra válaszolt huncut kuncogásban,
Gangon elkövetett muskátli-mészárlásban,
Megcsócsált és elhajított kiflivégben,
Céltudatosan polcra tartó karba kéredzkedésben,
Minden magadhoz ölelt állatfigurában,
Hangutánzó szóban, babahalandzsában
És sűrűn elmormolt Apa-mantrában!
Így, hogy: A-pa, A-pa, A-pa!

A pajzsod vagyok, aki véd és hordoz,
A járműved, aki járni tanít,
A rádiócsatornád, az rockban erős,
De szívesen betesz bármit, amit a babafül szeret.
Vagyok a zenebohócod, a jegesmedvéd,
Az összerágott lego-embered, akit zsebre vágsz egy édes mosollyal,
És máris megint mindent lehet, a világot felfedezni mehetsz!
Lesz ott veled egy csomó gyerek, akikkel ki kell jönni,
Hogy beengedjenek a körbe, különben még kívül rekedsz.
De nem féltelek, hiszen barátkozó vagy, és vidám,
Ezek remek feltételek a népszerűséghez, édes Kisbabám!

Aztán eljön majd a nehéz pubertáskor,
Mialatt ábrándozol valami szupersztárról,
Közben kamasz srácok fejében éppen Te leszel az álom,
Az elsőt, akit hazahozol, előre sajnálom!
De ha tudom, hogy a szíved hívja,
Akkor nyugi, jó arc leszek mindenkivel,
Akin látom azt, hogy téged szeret.

Közben szépen felcseperedsz, kivirágzol,
Komoly felnőtt nő lesz az én kicsi lányom.
Kirepülsz a fészekből, én meg csak Facebookon követem
A röppályád, aminek Apa világít teret,
És jelzőrakétaként repülök veled fentről kísérve folyton.
Nekem ennél fontosabb küldetésem nem lehet ezen a bolygón!
Ez olyan elemi késztetés, hogy jó helyen tudjalak téged,
Beidézhetném ide az egész „Every breath you take”-et,
Mert ahogy, és amivé leszel, azt végig akarom nézni,
Közben meg dúdolgatom, hogy „you’ll always be my baby”!

Posted in: Könyvrészletek