Libikóka | Arthur Phillips: Arthur tragédiája

Tóth Zsuzsanna |

Az a jó ebben a könyvben, hogy végig ott libeg benne a hátha igaz… Meg hogy mégse… Mert persze, először kéz­be véve is sejlik, hogy na, neeem, még hogy egy isme­ret­len Shakespeare-dráma, amelyet – az épp 450 éve szü­le­tett géniusz életművéből – eddig még senki nem fede­zett fel… De ki tudja… Mire végigolvassa az ember, maga sem tud­ja, mi az igazság… „Dsuang Dszi álmodja a lepkét?”

Az alaphelyzet ugyanis a következő: Arthur Phillips, a szerző, aki egyébként tényleg ismert regényíró, előszót ír egy, a családja birtokába került, eleddig ismeretlen Shakespeare-drámához. Csakhogy a bevezető olyan izgalmasra sikerült, hogy mire végigolvassa az ember, maga sem tudja, mi az igazság… „Dsuang Dszi álmodja a lepkét?”

Közbevetés, bár cseppet sem mellékes. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az 1969-ben született írónak van némi magyar kötődése. A rendszerváltozás körül elvetődött ugyanis Magyarországra, és két évet töltött Budapesten. Első regénye is ezen élmény alapján született. (Igaz, végül mégis Prága lett a címe, s 2002-ben bestsellerként ünnepelték Amerikában.) Itt tartózkodása során megismerkedett néhány magyar író könyveivel, állítólag Márait, Krúdyt, Nádas Pétert és Esterházyt olvasott, már amikor éppen nem éjszakai bárokban időzött, ahol énekelt és szaxofonozott. Mert hogy színes személyiség, azon túl, hogy ír, dzsesszt játszik, volt gyerekszínész és többszörös kvízjáték-győztes, még bukott vállalkozó is.

• Olvass bele!

Az ismeretlen Shakespeare-dráma bevezetője szabálytalanul hosszúra sikeredett, életrajzi elemekkel megtűzdelt elbeszélés lett belőle – maga a regény. Ebben nem csupán a szerzőnek a felfedezett drámához való személyes viszonya, de apjához, testvéréhez és magához Shakespeare-hez fűződő, korántsem hétköznapi kapcsolatai is fókuszba kerülnek. A titokzatosság, és a bármi lehet igaz érzése végiglengi a könyvet. Végül is… a dráma szövege meglehetősen idézi Shakespeare-t, a felvetett elméletek – ki miben hisz – ezt is, azt is igazol(hat)ják. Mintha egy dráma szerzősége hit kérdése volna. Tanulságos a hitelesítés vizsgálati rendszere, amely krimivel felérő izgalmat kínál; eredeti-e, avagy hamis a mű… S ahogy a sorozatok helyszínelői bámulatos technikákat vetnek be, itt is hihetetlen finom eszközök szolgálják az igazság kiderítését, vagyis annak megállapítását, hogy történt-e hamisítás. Mi csak kapkodjuk a fejünket. S ugye ne mondjam el, hogy mi a végeredmény.

A kiindulópontunk tehát egy valószínűleg fiktív irodalomtörténeti kérdés, a mű mégis ínyenceknek való olvasmány. Különösen azok élvezhetik, akik valamennyire otthonosan mozognak a Shakespeare-i életműben, esetleg annak értékelésében. De azok is tökéletesen élvezhetik, akiknek ismeretei hézagosabbak. Mert fikció ez a javából, amely azzal a szokásos lehetőséggel játszik, hogy mi lenne ha… És ami minden regényt jólesően fűszerez, természetesen van benne vágyakozás és szerelem is, bár egy irodalomtörténeti bevezetőtől ezt végképp nem várnánk.

Nem szabad kihagyni, üdítő olvasmány.

És még valami. Tényleg érdemes előbb a drámát elolvasni, s csak utána a bevezetőt.

Arthur Phillips: Arthur tragédiája
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014
560 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 079 5920

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare szü­le­tésének 450. évfordulóját: egy mindeddig publi­ká­lat­lan Shakespeare-drámát ad közre!

A darab a kiadó régi, kiváló szerzője, Arthur Phillips köz­vetítésével került az amerikai kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érde­kei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájához, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott előszavában.

Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa–fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájának hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét.

És miközben így tesz, együtt gondolkodhatunk vele olyan kérdésekről, mint például: Mit jelent az, hogy eredeti, és mit, hogy hamisítvány? Nem csupán közmegegyezés kérdése-e? És egyáltalán, miképpen állapítható meg egy több mint négyszáz éves szövegről, hogy melyik kategóriába soroljuk különösen akkor, ha még abban sem vagyunk bizonyosak, valójában kit – vagy kiket – takar a Shakespeare szerzői név?