Végtelen történet: a nyelvújulás | Minya Károly: Új szavak II.

Posted on 2014. június 23. hétfő Szerző:

1


Minya_Újszavak2-bor180Bedő J. István |

Nemrégen megint szembesültem azzal, menyire ki van szolgáltatva a szubjektív megközelítésnek még az idő fogalma is, mihez kapcsolhatjuk, hol húzhatjuk meg például az újkor határát. Hasonló dilemmát okoz Minya Károly friss kötete, az Új szavak II. Mert mikortól új? Amikor a gyűjtő először találkozik vele a sajtóban? És vajon mikor haladja meg az egyszeri lelemény szintjét – vagyis mikor kezdik annyian használni, hogy már szótáréretté válik, belekerül például A magyar nyelv nagyszótárába.

Ezeket a kérdéseket megfogalmazza Minya Károly is, aki már eddig is több kötetben tette közzé gyűjtéseit, és most folytatásra kapott lehetőséget a Tinta Kiadótól. Ha úgy tekintjük, hogy a közvetlen előzmény, az Új szavak I. megjelenése (2007) a korszakhatár, akkor hét év jobbára sajtónyelvi (plusz diák-, plusz ifjúsági, plusz egyéb szaknyelvek) gyűjtése ez 800 szó.

Vitába szállnék azonban az alcímmel, mely azt mondja, Nyelvünk 800 új szava… Nem erősek az érveim, de nehéz is állást foglalni. A szótárba belekerült számos angol szó, változatlan formában, változatlan tartalommal (backstage, welcome drink, HDtv, Google Street View, trashreality). Ezek egy része már több mint hét éve használatban van – tehát az újdonságuk kétes. Másokra tekintve viszont nem érzem, hogy nyelvünkéi volnának. Ha nyelvünknek azt nevezzük, amit egyébként a pontosabb nyelvhasználat szóval jelölünk, akkor a korpuszba (vagyis a válogatás alapjául szolgáló szöveganyagba) bele kellene söpörni a hazai multik marketingeseinek és mindenféle szintű vezetőinek (managereinek) angol szakmai terminológiával megspékelt (megtűzdelt) prezijeit (prezentáció, előadás), amelyről az előadók azt hiszik, magyarul beszélnek. Holott a szövegnek jobbára csak a névelői és másodlagos fontosságú szavai magyarok. Ezek némelyikét tehát legfeljebb átvételnek gondolom, amelyek nem válnak részeivé a magyar nyelvnek – legfeljebb használjuk eredeti formájukban, mert nincs rájuk megfelelő kifejezés. Nem úgy idegen testek, mint egy csípőprotézis (amelyik beépülve funkciót lát el), hanem mint egy izomba csapódott pisztolygolyó, ami „a testben van, de semmi keresnivalója ott”.

Ugyanakkor új minősítést kaptak olyan szavak is (hatha jóga, guargumi, életjáradék, lakásmaffia), melyek a szókincsnek hét évnél hosszabb ideje alkotják részét – igaz ugyan, hogy cédulázással nemigen tudnám alátámasztani első felbukkanásukat. Még az is bizonytalan, hogy feltűnésük az Édes Anyanyelvünk (folyóirat) Balázs Géza által vezetett rovatában előfordulásnak vagy már szótározásnak felel-e meg.

Ellenben ha visszatérünk a legnagyobbrészt angol eredetű, de a nyelvbe (írásmódjukkal is) beleilleszkedő szavakra, azokat valóban úgy tekintem (és a véleményemet senkire nem kényszeríteném), mint a szókincs új elemeit. A magyar ragozású, alakú fészel (fészbúkol), lájkol, guglizik, lúzer, trollkodik, láma (ami nem jelentésbővülés, hanem a lammer-ből [számítástechnikai balfácán; »A Person who knows very little about computers/computing.«] származik), de még az Mp3-lejátszó is – ezek a szókincs részeivé váltak, és persze a technikai változásokkal majd kimúlnak, mint a CD. De ez más kérdés.

A gyűjteménynek sokkal fontosabbak azonban a pozitívumai. Nem számoltam végig, de legalább háromnegyedét teszik ki az összetett szavak. (Azonosításukban az utótag-mutató is segít – na tessék, még egy új szó.) Tömeges megszületésüket nem valamiféle családtámogató intézkedés segíti elő. Meggyőződésem szerint ennek lélektani okai vannak. A beszélő, író ember az információ továbbításához egyszerre akarja megragadni az olvasó, hallgató figyelmét, és elkerülni a hosszas magyarázkodást. Ezért kapcsolunk egy ismert taghoz egy kevésbé ismertet, esetleg egy szokatlant. Ettől az új összetétel azonnal felfogható, a szöveg elevenebb, színesebb, figyelemfelkeltőbb – és főleg tömörebb lesz. A gyors megértés gyors elfogadáshoz vezet. Ezért az újabb jelentéssűrítő összetétel – éppen mert a befogadó úgy érzi, már ismerte is korábban – nagyon gyorsan közkinccsé válik.

Mint minden szótár, természetesen ez is kissé idejétmúlt a megjelenésekor (ahogy Minya Károly is idézi a szótáríró Samuel Johnsont), ám kétségtelen haszna, hogy egy 2014-es nyelvi állapotot rögzít. Amit majd a következő gyűjtemény felülírhat. Felül is fogja…

Minya Károly

Minya Károly

Minya Károly: Új szavak II. – Nyelvünk 800 új szava értelmezésekkel és példamondatokkal
Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat 32. tagja
142 oldal, teljes bolti ár 1490 Ft
ISBN 978 963 990 2145

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Anyanyelvünk új szavaival, kifejezéseivel való ismerkedés izgalmas szellemi kaland. Szókincsünk „ifjú” elemei fölhívják a figyelmünket arra, hogy a körülöttünk lévő világ gyors változását mennyire pontosan követi nyelvünk gyarapodása.

Az Új szavak II. a 2007-ben megjelent I. kötet szerves folytatása. A mostani gyűjteményben a szerző 800 újabb kifejezést tár az olvasók elé. A közreadott címszók jelentését a pársoros magyarázaton túl az interneten fellelhető, élőnyelvi példamondatok világítják meg. A szótár újdonsága, hogy a szavak gyakoriságára vonatkozó adatokat is közöl.

A gyakorisági jelzés után szerepel a címszó szófaja: a legtöbb közülük főnév (pl. fényfestés, villámrandi). A szavak mellett számos szószerkezet (pl. ökológiai lábnyom, welcome drink) értelmezése is megtalálható a kötetben. Az új szavak keletkezési módjukat illetően döntő többségükben összetételek (pl. bankképes, kalandpark). A szótár egy-egy kifejezés szakterületét is feltünteti. Igen sok az informatika nyelvéből származik, ez magyarázza, hogy sok közöttük az angol nyelvből való átvétel (pl. lájkol, okostelefon).

Az Új szavak II. hatékony segítség a neologizmusok jelentésének megismeréséhez. Hasznos azok számára, akik csokorba gyűjtve kívánják tanulmányozni, hogy milyen kifejezésekkel gyarapodott nyelvünk az elmúlt években.

Minya Károly a Nyíregyházi Főiskola tanára, a neologizmusok ismert kutatója. A Tinta Könyvkiadónál megjelent monográfiái: Mai magyar nyelvújítás (2003), Rendszerváltás – normaváltás (2005), Változó szókincsünk (2011).