Vannak korszakok a történelemben, amelyeket nem lehet, vagy nem szabad komolyan venni. Mert ha komolyan vesszük, még belehalunk. Vagy megfulladunk tőle. (Egyes nézetek szerint a háborúkat kivéve minden korszak ilyen.) Ilyenkor születnek a szatírák.
Köves József szatírahelyzete egy jelentéktelen faluban (vagyis bármelyikben) adódik elő, Csöszmödön. A fővároshoz közeli település egyik reménytelen helyzetből tántorog a másikba. Még a korrupciója is kisszerű, a falu akkor lábalhatna ki a bajokból, ha cigány önkormányzatot tud felmutatni (és a nyomában dőlne a támogatás) – tehát jobb híján ki kell nevezni egy sor helyi lakost cigánynak. Akár kisebbségi, akár többségi.
És ekkor, a csőd előtt álló településen, egy frissen fúrt kútból bor tör fel! (Már ez is olyan nagyon magyar húzás, a tengerentúlon természetesen olaj dőlne kifelé a lyukból…) De egy efféle gazdasági csoda meg tudja alapozni egy egész szektor jövőjét. Csöszmödön tehát a tervek egyre fényesebbek, legyen wellness (illetve wineness), uszoda, szálloda, borhasznosítás – az összes elképzelhető csapon át megfejve a borforrást. A résztvevők, kisembertől nagyemberig mind lenyúlnának valamennyit, és hajlandók korrumpálódni. Egészen miniszteriális szintig ér el halk zsarolások, a „visszautasíthatatlan ajánlatok”, a kölcsönös szolgálatok hulláma. Mintha csak Itáliában lennénk, előbb-utóbb mindenki megvehető vagy megkenhető. Férfi, nő – egyre megy. Oly szép, hogy nem is lehet igaz. De igaz. Mint ahogy igaz az is, hogy a csodák rövid határidejűek.
Köves görbe tükröt tart elénk, amely felnagyítja hibáinkat. Regénye mulatságos szatírának íródott. Minden alak és minden tett csak egy kicsit elrajzolt benne, épp annyira, hogy hihető maradjon. A fejezeteket Téjlor (© Téjlor Művek) grafikái illusztrálják, és azon igyekeznek, hogy azért mégse gondoljuk realitásnak, amit olvasunk.
A regény hősei, polgármestertől jegyzőn át, a könnyen megdönthető faluszépéig (kettő is van) és államtitkárig egyként jellemes emberek, már úgy értve, hogy jelleme mindenkinek van… Karikatúrává a tetteik változtatják őket. És ki jár legrosszabbul? A legkisebb ember, akié a föld meg a kút. De hát, az élet kegyetlen: az előre sejthető záró fordulat bekövetkezése csak idő kérdése.
Rengeteget tudnánk nevetni Köves József regényén, ha egy átlagos normalitású, kicsit unalmas országban élnénk, ahol soha (na, jó: szinte soha) nem fordul elő korrupció, ahol kirívó eset lenne a magánzsebekbe folyó közpénz. Egy ország, ahol azon lehetne csak röhögni, hogy a gumicsizmagyárból óriás csúzlival lövik a szomszédos telekre az ellopandó gumicsizmákat. (Forrás: Moldova György).
Csakhogy nem ilyen az ország. Az élet lekörözi az írói fantáziát: kenőpénzek, vesztegetések, szurkolótársaknak átjátszott földek és üzletláncok között élünk, új feudális arisztokráciát teremtő termelési ágak szökkennek szárba. Történt már hasonló eset, mikor a művészet lekésett valamit. Bacsó Péter negyedszázada filmet készített Titánia, Titánia címmel, kegyetlen, véres szatírát. Egy volt a baj: 1988-ban készítette (előbb meg nem is lehetett…), és mire a mozikba került, egyértelmű lett, hogy valójában sokkal inkább dokumentumfilm Romániáról, mint fikció.
A csöszmödi borszálló nevetségességét az élet tényei gáncsolták el. Beleesett az időcsapdába. Az írói képzeletet messze meghaladja, ami bennünket körülvesz. Ami tegnap gúnyiratnak íródott, ma egyszerű termelési riport, tényirodalom. Kár a regényért. Persze miértünk még inkább kár.
Köves József
Köves József: A csöszmödi borszálló
Arión Kiadó, 2014
270 oldal, teljes bolti ár 2200 Ft
ISBN 978 963 969 9472
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A falu, ahol a történet játszódik, nincs túlságosan messze a fővárostól. A sztrádáról elég jó bekötőút vezet a kisközségbe, s onnan tovább, egészen a Dunáig.
Persze ahhoz, hogy az út a folyó partjára érjen, még hét többé-kevésbé hasonló falut kell átszelnie, mint amilyen Csöszmöd. Csöszmöd azért mégis csak más lesz. Mert Takaró Árpád tanyáján kutat fúrnak. És víz helyett csodák csodája bor tör fel a mélyből. Sűrű, ízes vörös.
Olvass bele 
Posted on 2014. május 6. kedd Szerző: olvassbele
0