Ll. D. hihetetlen utazása | Joel and Ethan Coen: Llewyn Davis világa

Posted on 2014. április 26. szombat Szerző:

0


Oscar Isaac

Oscar Isaac

Jeges-Varga Ferenc |

„Ebben nem látok túl sok pénzt” – összegzi a chicagói zenei producer, miután Llewyn Davis előadásában hallott egy szívfacsaróan szép folk-balladát. Ez az egyetlen mondat frap­pán­san tükrözi Joel és Ethan Coen legújabb filmjének egyik lényegi üzenetét, de a kira­gadott mondat különösen visszhangzik a film hazai forgal­mazá­sának körülményeit ismerve is. Sokáig ugyan­is úgy tűnt, hogy a testvérpár Oscar-díjai és rangos nemzetközi elismerései ellenére az Inside Llewyn Davis nem kerül a magyar mozikba. De május­ban mégiscsak be­mutatónak örülhetnek a ra­jon­gók.

Akik ismerik Coenék korábbi munkáit, most sem lepődnek majd meg a szereplőkön: Llewyn Davis hasonlóan elcseszett figura, mint Jeffrey Lebowski (Töki) A nagy Lebowski-ból, Jerry Lundegaard a Fargóból vagy Ed Crane Az ember, aki ott se voltból. Llewyn Davis újabb kisszerű főhős, akin rendszerint csak szánakozunk, akit olykor megvetünk – mégis kedvelünk.

Davisnek se kutyája, se macskája. Családról nem is álmodhat. Egy vacak viskóra sem telik neki, de még télikabátja sincs. Zenekedvelő barátaihoz kéredzkedik be minden este. Llewyn nincsen tisztában a társadalom alapvető szabályaival. Egy érzéketlen tuskó, aki akarva-akaratlanul kihasználja az emberek jóindulatát. Szerencsétlenkedései miatt például az egyik jóakarójának a macskája kóborol el (Coenék az egész filmben groteszk játékot űznek a házi kedvenccel), a másiknak a nőjét csinálja fel.

Oscar Isaac

Oscar Isaac

Llewyn magánéletében a káosz uralkodik, de a színpadra lépve varázslatos változáson megy át. Amikor megszólal a gitár a kezében, feltárul a lelke. Mintha a dalok szenvedélyes előadója és a sértett, pökhendi nincstelen nem ugyanaz volna. Kettős személyiségének árnyékában egykori zenésztársának öngyilkossága kísért. A folkzene az egyetlen, ami igazán érdekli. Meglehet, sok mindent feláldozott már érte, de mintha hiányozna belőle az elszántság. Hiába tanácsolják, többé társulni sem akar már. „Hang me, oh, hang me, I’ll be dead and gone” – énekli a filmet keretező dalban. Coenék ezúttal is hitelesen teremtik meg az amerikai múlt jellegzetes atmoszféráját. Most éppen 1961-et írunk. A helyszín New York, köze­lebb­ről a manhattani Greenwich Village szomszédságában található Gaslight Cafe, a MacDougal Streeten. A hatvanas évek elején ez volt a lecsúszott zenészek menedéke, az akusztikus népzenei megújulás köz­pont­ja. Llewyn is itt játssza dalait a kávéház törzs­közönségének. Mint minden művész, igazi sikerre, elismerésre vágyik. De vajon érdekel egyáltalán valakit, kicsoda Llewyn Davis? Sikerül-e valaha nagy nyilvánosság előtt megmutatni a tehetségét? S talán a legfontosabb kérdés: hajlandó-e mindent megtenni a népszerűség érdekében? Llewyn céltalansága s makacssága mögött talán nem annyira a zseni kérlelhetetlensége mutatkozik meg, inkább egy kicsinyes ember szánalmas jellemhibája.

Coenék pontosan tudják, mit jelent a siker és mit a megalkuvás. Hosszú évek kemény munkájával megteremtették egyéni hangjukat, megalapozták sajátos művészi szabadságukat. A filmográfiában találhatunk sztárok közreműködésével készített, az amerikai fősodorhoz közelebb álló produkciókat, és személyes hangvételű, filozofikus, csöndesebb munkákat. Szakmai elismertségüket kihasználva mára elérték, hogy a szélesebb közönségnek szóló filmeket követően létre hozzanak olyan alkotásokat is, melyek a saját művészi ambíciójukat szolgálják. Az Égető bizonyítékok után ilyen volt az Egy komoly ember. A félszemű után pedig most ilyen az Inside Llewyn Davis.

Oscar Isaac

Oscar Isaac

Az alkotói sors ellentmondásaival nem most foglalkoznak először konkrétabban. A Hollywoodi lidércnyomás Barton Finkje sikeres színházi karriert követően nyargalt át az álomgyári filmiparba. De az a mozi még egy okosan rétegzett, a krimi műfaji elemeivel kevert utazás volt (rém)álom és valóság között. Llewyn Davis fikciós művészi tablója azonban Coenék talán legszemélyesebb és egyben legérzékenyebb filmje, amelyben a korábbi filmek fekete – esetenként harsányan abszurd – humorát hűvös melankólia és finom irónia váltja fel.

Ez nem jelenti, hogy ne lehetne felismerni markáns rendezői kézjegyüket. Groteszk látásmódból, elnagyolt, ostoba figurákból most sincs hiány, csak éppen ismerős témájukhoz most egészen más formát találtak: a folkzenéhez a barnás-szürkés árnyalatú mozi dukál. A zene a történet lényegi része; szereted a folkot vagy sem, napokkal később is a betétdalokat dúdolod. Beköltöznek a szívedbe, ahogy az Inside Llewyn Davis is.

Davis a Gaslight Cafe egykori fellépőiből összegyúrt, korhű figura. Ihletője leginkább a MacDougal Streeten a hatvanas években rendszeresen fellépő Dave Von Ronk. A film ötletét az ő önéletrajza adta. Megformálójáról, Oscar Isaacról eddig nem sokat lehetett hallani, de most teljesen Llewynné vált a vásznon. Szófukarságából, apró grimaszaiból, szomorú tekintetéből kiismerhetetlen, mély univerzum áll össze. A kisebb szerepekben is látni kivételes alakításokat, mint John Goodman szétcsúszott zenésze vagy Carey Mulligan csélcsap fazonja. Érdemes megemlíteni a különös és bizarr alakok között a popzenész-szépfiú Justin Timberlake meglepő belesimulását Coenék világába. Amerikát csak az ő szemüvegükön keresztül láthatjuk ilyennek.

Oscar Isaac, Justin Timberlake, Garrett Hedlund

Oscar Isaac, Justin Timberlake, Garrett Hedlund

Az utazás, a másik visszatérő Coen-motívum is kulcsfontosságú a filmben. A kamera egy teljes hétig követi az énekest, mégsem beszélhetünk valódi történetről. Llewyn nemcsak a valóságban kerekedik fel, hogy szerencsét próbáljon, de belső utazáson is részt vesz, innen a film – egyben az énekes eladhatatlan szóló albumának – eredeti címe. Utazásának társával, a rejtélyes macskával megidéződik az 1963-as Disney-film, a Hihetetlen utazás is. Furcsa alakokkal hozza össze a sors, szürreális kalandokba keveredik a hóbefútta, végtelen utakon. Néha nehéz eldönteni, a valóságban járunk-e vagy Llewyn belső világában.

Davis mindvégig nem igazán talál önmagára. Folyamatosan sodródik, szinte mindig rossz döntéseket hoz, s egykedvűen fogadja el az egyre újabb csapásokat. Ebben a tekintetben rokona Az ember, aki ott se voltból Ed Crane-nek. Irodalmi megfelelői, a körülményeket megváltoztatni képtelen figurák Camus regényeiből ismerősek.

A film nagyon halványan mégis azt sugallja, akadhat egy újabb esély – feltéve, ha tudjuk, mit is akarunk kezdeni vele. Alig észrevehető ez a rendezői sugallat, s ebben szimbolikus szerepe jut annak a korábban említett, elkóborló macskának is.

Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis)
amerikai filmdráma, 2013
Rendező és forgatókönyvíró: Joel és Ethan Coen
Operatőr: Bruno Delbonnel
Zeneszerző: T-Bone Burnett

A főbb szerepekben:
Oscar Isaac (Llewyn Davis)
Carey Mulligan (Jean Berkey)
Justin Timberlake (Jim Berkey)
John Goodman (Roland Turner)
Garret Hedlund (Johnny Five)
Adam Driver (Al Cody)
F. Murray Abraham (Bud Grossman)
Ethan Phillips (Mitch Gorfein)
Robin Bartlett (Lillian Gorfein)
Max Casella (Pappi Corsicato)
Jerry Grayson (Mel Novikoff)
Jeanine Serralles (Joy)

Magyarországi bemutató: 2014. május 15.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Posted in: Film, NÉZŐ