Lelepleződünk | Herman Koch: A vacsora

Bodó Viktória Booklány |

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Tolsztoj kezdte így az Anna Kareninát, az egyik legnagyobb közhelyes igazságot a papírra vetve a Gutenberg-galaxisban. Bár valódi divatja az orosz realistáknál volt, egy holland regény is ezt hivatott alátámasztani.

Kezdhetném azzal, hogy A vacsora az év egyik legjobb könyve, de nem sokat jelentene, üres frázis puffanna a semmibe. Közelebb visz hozzá, ha azt írom, hogy a kafkai értelemben vett „agyfelszántó” kategória jeles darabjával állunk szemben. Egy könyvvel, amiben minden szónak súlya, minden mondatnak pontos szerepe van, egy olyan könyvvel, ami megváltoztatja az aktuálisan naiv elképzelésünket is a regények főhőseiről, miszerint szeretnünk kell őket, vagy legalábbis szimpatizálnunk velük. Sokkal inkább megtanít azonosulni, miközben az önkéntelen reakciónk miatt nem tudjuk eldönteni, hogy a karaktertől vagy magunktól iszonyodjunk inkább. Ismét egy könyv, ami az „emberi” szót nem annak kedves, kellemes, félig hazug értelmében, hanem nagyon is a zsigeri jelentésében érdemli ki. Emberek vagyunk, s ezáltal nem eredendően szépek és jók: a legtöbb, amit tehetünk, hogy harcot vívunk az élet napos oldalára való átkerülésért. Néha nem sikerül, mert emberek vagyunk.

Herman Koch története viszonylag egyszerű: egy miniszterelnök-jelölt és felesége négyesben elkölt egy vacsorát – egy nevetségesen drága és nevetségesen nevetséges helyen –, annak testvérével és feleségével. Beszélgetnek. Nincs ebben semmi különös. Abban azonban annál inkább, hogy az első laptól kezdve érezzük: van ebben valami fojtogató. Lappang valami a felszín alatt, ami egy vákuumba helyezi az asztaltársaságot, az olvasó pedig nem jut elég oxigénhez. Levegőtlenebb, mint A fülke című thriller (2003, Joel Schumacher), ami egyébként ehhez képest ipari tanuló volt. Egy vacsora ürügyén, egy asztal köré öntött sűrítmény. Sokkal többről mesél, mint a borítón is feltett kérdés: „a gyerekedért bármit megtennél, ugye?” Ez csak a felszín.

Ördögi könyv, luciferi író, a kísértés maga. Szabadulni képtelen a bűvköréből az, aki beleütötte az orrát. (…) De beleszólása van ebbe a történetbe a Moiráknak is, tekintettel arra, hogy az olvasó az első pillanattól érzi az Elkerülhetetlen szelét. Közeleg, megállíthatatlanul, mint a vonat, ami ki fog siklani, és a vezető hiába látja előre, hiába húzza a féket, pontosan tudja, hogy a tragédia elkerülhetetlen. Sőt: túl sok következménnyel jár majd. Ám ahogyan a klasszikus görög drámákban, itt sem lehet tenni semmi a Sors ellen: (…) be kell teljesednie. Tanulságos, egyben és ezer kérdést feltevő történet ez. Miközben családról és nevelésről mesél, olyan kényes témákat boncolgat – és sokszor relativizál –, mint az erkölcs, a genetikai betegségek hatásai és ezzel összefüggésben az abortusz kérdése, vagy a rasszizmus és az örökbefogadás, de kíméletlen tükröt tart jelen korunk konzumidiotizmusának is.

Képzeljük el a jelenetet: húszas éveink elején járunk, egy vad buliban: hajnali fél három van, gomolyog a füst (mert akkor még lehetett, ugye…), félhomály, néhol felvillanó fények, a tömegben veríték, alkohol szaga, és ki tudja, még minek a kipárolgása terjeng a levegőben, a lüktető zene ritmusára. Majd egyik pillanatról a másikra a zene elhallgat, felkapcsolják a fényeket, és ott állunk, szinte reflektoroktól megvilágítva, csapzottan, ziláltan, félig elfolyt sminkkel és rettenetes hajjal… Az éjszaka császárairól és császárnőiről lehullott a lepel. Lelepleződtünk. Kínosan érezzük magunkat és feszengünk a nevetséges helyzetben. Hát így érzem én magam ennek a könyvnek az elolvasása után. Lelepleződtem. Napvilágra hozta a felvetett kérdésekre adandó válaszaimat, amik nem is mindig olyan píszík, mint hittem volna.

Fordította: Bérczes Tibor

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti…  oldalon

Herman Koch: A vacsora
Európa Könyvkiadó, 2013
296 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 079 6675

• Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Herman Koch világsikerű regénye, A vacsora egyetlen este történetébe sűrít bele egy családi drámát. Négy jómódú ember közös vacsorára találkozik egy csúcsétteremben. A felszínes, hétköznapi csevegés pedig, amellyel elindítják az estét, véresen komoly téma megvitatásába fordul fokozatosan.

A története látszólag igen egyszerű: a négy szülőnek döntenie kell gyermekeik sorsáról. A fiúk egy közfelháborodást keltő gyilkossági ügybe keveredtek, s a szülőknek azt kell megvitatni, hogy mivel segítik jobban a fejlődésüket: azzal, ha segítenek kimaradni az ügyből, vagy azzal, ha arra sarkalják őket, hogy vállalják tettük következményeit.

Ahogy halad előre az este, A vacsora világa egyre jobban megragadja az olvasót. Az elsőre egyszerűnek tűnő alapszituáció lépésről lépésre bontakozik ki, Koch krimiszerűen adagolja az információkat mind a bűntényről, mind a fiúk felelősségéről, mind a narrátor személyiségéről. Ezáltal az olvasó nézőpontja és véleménye akár fejezetenként is változhat attól függően, hogy éppen milyen darabkái kerülnek elő a nagy kirakósnak.

A vacsora alapos gonddal felépített regény, amely egyszerre mutatja be a jólétben unalmas-hétköznapivá váló gazdagságot, a mindennapi, a normák miatt visszanyelt, mégis újra meg újra feltörő rasszizmust, a partnerkapcsolatok élethazugságait, a nehéz helyzetekben megjelenő különböző emberi stratégiákat. És mindezek mellett Koch kifejti központi kérdését: meddig megy el az ember a gyerekek, a karrier, a boldog családi élet megmentése érdekében?

Herman Koch 1953-ban született Arnhemben, Hollandiában. Hazájában a nyolcvanas évek közepe óta népszerű író, hatodik regénye, A vacsora a nemzetközi sikert is meghozta a számára. Az első holland könyv volt, amely felkerült a New York Times bestseller­listá­jára.