Nagy zeneszerzők nyomában | Phil Grabsky koncert-dokumentumfilmjei az Urániában

Bedő J. István |

Az Uránia mozi szerencsénkre egyre inten­zívebben tér vissza az ismeret­terjesztéshez (az épület és az intézmény előtörténetét kéretik itt elol­vasni). A Shake­speare-évhez kötődő Globe- és NT (Londoni Nemzeti Szín­ház)-széria után most megint na­gyon magasra céloz Phil Grabsky zene­szerzőkről, zene­művészekről szó­ló, sok éves munkával készült soro­za­tával.

Grabsky a bécsi klasszikusoktól indul, bár nem idő­rendben. Elsőnek Beethoven élet/zenetörténetét raj­zolta meg, majd ezt követte, kissé visszafelé haladva Mozart, Haydn és egyelőre a záró opusz az európai romantika: Chopin. Egyelőre, mert mint a rendező elmondta, a már elkészült művek alapján felkérést kapott Bach és Verdi zenei útjának hasonló fel­dol­gozására.

Miért Beethoven az első? Mert kevesebb műből kellett kiválasztani azt a hatvan-valahányat – mondta a rendező –, amelyről a filmben szó esik. Mozart olyan termékeny volt, hogy ez a feladat lényegesen nehezebb.

A filmek felépítése lényegében azonos, mégis hihetetlen nagy a változatosságuk. Zenetörténészek, karmesterek, hangszeres szólisták – hegedűs, csellista, zongoraművész beszél valamelyik kedves művéről, egy-egy olyan dallamfordulatról, a mű felépítésében adódó részletről, amit a teljes mű hallgatása közben észre sem vennénk, hiszen műélvezőként nem is az a dolgunk. Ám épp ez a filmekben a jó: aki már zenekedvelő, tágabbra nyílt szemmel és füllel tapasztalja meg a zeneművész által a műre irányított fénysugárban a részletet. Aki pedig még csak érdeklődő, azt szinte kézen fogva vezetik rá a klasszikus muzsika szépségeinek megértésére, felismerésére. Ami a meglepő: a másfélszáz órányi interjúból olykor csak 3-4 mondatnyi darabkák kerültek a filmbe, azonban ezek olyan helyen hangzanak el és oly gyöngéd szeretetet sugároznak, hogy nehéz nem átvenni a zene iránti érzelmeiket.

Nagyon sok zenemű (vagy tétele) hangzik el teljes terjedelmében, olykor csak a magyarázatban egy néhány hangnyi töredék – de ezekkel együtt teljes képet kapunk a zeneszerző komponálási fejlődéséről – Beethovennél: művészi alapállásának kialakulásáról, változásáról.

A kommentárokat két angol színész olvassa fel, a megszólaltatott szakértők és művészek, illetve a különböző koncertrészletek mellett a Beethoven-filmben nincsen semmi rekonstrukció: csupán a komponista portréi, korabeli metszetek, kőrajzok, acélmetszetek, sőt ezekről készült szuperközelik is. Vagyis észrevesszük azokat a finom részleteket is, amiket a grafikus megrajzolt, de észre sem vesszük, ha csak rápillantunk a nagyméretű képre. Ha pedig egyik sem vág az elmondottakhoz: Bonn és Bécs többé-kevésbé megőrzött utcái, homlokzatai – és rengeteg borongós, esős nap…

A sajtónak előzetesen bemutatott, magyar feliratos Beethoven-film alapján elmondható, hogy nincs jelző, ami túlzás volna erre a sorozatra…

Beethoven nyomában

Bemutató: 2014. április 19. 19:00
Ismétlés: 2014. április 26. 16:00, május 3. 11:00

Mozart nyomában

Bemutató: 2014. április 30. 19:00
Ismétlés: 2014. május 4. 11:00 és május 12. 19:00

Haydn nyomában

Bemutató: 2014. május 16. 19:00
Ismétlés: 2014. május 25. 11:00, 2014. május 26. 19:00

Chopin nyomában

Bemutató: 2014. május 30. 19:00 Chopin nyomában
Ismétlés: 2014. június 8. 19:00, június 14. 11:00

Összevont időrend:

2014. április 19. 19:00, Beethoven nyomában – bemutató
2014. április 26. 16:00, Beethoven nyomában – ismétlés
2014. április 30. 19:00, Mozart nyomában – bemutató
2014. május 3. 11:00, Beethoven nyomában – ismétlés
2014. május 4. 11:00, Mozart nyomában – ismétlés
2014. május 12. 19:00, Mozart nyomában – ismétlés
2014. május 16. 19:00, Haydn nyomában – bemutató
2014. május 25. 11:00, Haydn nyomában – ismétlés
2014. május 26. 19:00, Haydn nyomában – ismétlés
2014. május 30. 19:00, Chopin nyomában – bemutató
2014. június 8. 19:00, Chopin nyomában – ismétlés
2014. június 14. 11:00, Chopin nyomában – ismétlés

Beethoven nyomában

»A film távolról sem csak a felszínen kutat: a megtört, zsörtölődő zseni ráégett bélyegétől alig látszódó, igazi Ludwig van Beethoven érdekli. A Beethoven nyomában szembeszáll a romantikus mítosszal: a süketség sújtotta, de nehéz sorsával hősiesen szembenéző figurával, aki „halhatatlan szerelmesét” keresi, és mindvégig nőtlen marad. Az eredmény? Egy ettől merőben különböző, jóval érdekesebb sors. A Beethoven nyomában a zeneműveken keresztül nyújt átfogó képet a zeneszerző szakmai és magánéletéről. A koncert-dokumentumfilmben a bevált módszert követve Phil Grabsky a kronologikus rendbe állított művekhez rendeli hozzá az életeseményeket és a levelezésből ránk maradt adatokat.«

Mozart nyomában

»A dokumentumfilm határain belül mozogva a Mozart nyomában a megkomponált zeneműveken és kiterjedt levelezésén keresztül eleveníti fel a zeneszerző életét. A K1 és a K626 (Requiem) ívéből közel 80 művet mutat be kronologikus sorrendben, hogy Mozart zenéjének és életeseményeinek párhuzamára rávilágítson. Mindennek ellenére a zene marad a középpontban, az életrajzi elemek csak fel-felvillannak, mintegy kirakósként állnak össze.«

Haydn nyomában

»Joseph Haydn (1732–1809) a valaha élt legnagyobb zenei újító volt. Mozart és Beethoven mindig is feltekintett rá, inspirációt merített műveiből, ma viszont a koncerttermekben némileg háttérbe szorul, túlragyogják hagyatékának gazdagítói. Ahogy Schiff András nemrégiben rámutatott: „Sokkal jobban meg kellene becsülni! A valaha élt igazi zsenik közül sajnos őt tartják a legkevesebbre.”
A Haydn-muzsika ma élő legismertebb művészeinek véleménye révén a filmnek sikerül helyreállítani a kibillent egyensúlyt Haydn megítélésével kapcsolatban, miközben rálátást kapunk a mester pályájára és magánéletére. Haydn élete átível a barokkon, egészen Napóleon bécsi megszállásáig. Túlélte ifjabb pályatársát, Mozartot. Egyike volt a legtermékenyebb alkotóknak. Több mint 100 szimfóniát komponált, 64 kvartettet, 16 ránk maradt operát, 51 zongoraszonátát, valamint A teremtés és Az évszakok című oratóriumokat.«

Chopin nyomában

»A párizsi sírhantot ma is zarándokok látogatják, és világszerte meg lehet tölteni a koncerttermeket pusztán a nevével. De ki is volt valójában ez a férfi, aki őrülten lámpalázas volt minden nyilvános fellépéskor, aki Lengyelországot úgy hagyta el Párizs kedvéért, hogy soha nem tért vissza, aki összebarátkozott a leghírhedtebb francia transzvesztitákkal, egész ritkán adott koncerteket, és dacára egészen gyenge egészségének, az 1880-as évek legerőteljesebb, legélettelibb szerzeményeit vetette papírra? Hogyan tudott ez a lengyel fiatalember ilyen szédítő magasságot elérni?«