Mulatságos, hogy semmi sem változott | Mohácsi István a Hippolytról

OP

A Hyppolit, a lakájból, Zágon István nagy sikerű vígjátékából 1931-ben forgattak filmet, amely azóta is visszatérő darabja a ma­gyar­országi színpadoknak. A közismert történet Nóti Károly adaptációja, azonban a Belvárosi Színházban az eredeti, Zágon-féle verzióból készül az előadás, amelyről Mohácsi István dra­ma­turg beszélt.

Hogy találkoztatok az eredeti darabbal? Miben más ez, mint a közismert mozi?
Mohácsi István: Fogalmam sincs már, de ebből készült a film forgatókönyve is. Arra sem tudok most válaszolni, hogy miben más ahhoz képest, mert most direkt nem néztem meg a filmet, emlékem meg nem nagyon van róla.

Akkor mégis milyen a darab?
Vicces, korrekt, nagyon helyes, itt-ott kissé avíttnak érzem ugyan, de nagyon meglepődtem rajta, hogy milyen kedves és ügyes szereplők vannak benne. Az egész cselekmény is nagyon kedves. Alaposan felépített karakterek vannak benne. Gondolom, ezért csaptak le rá a filmesek is.

Adtatok neki egy alcímet is: »A nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál«. Miért?
Az alcímet nem én találtam ki, hanem szerzőtársam és munkatársam, Róbert Gábor, akivel együtt dolgozunk a darabon. Akartunk neki egy alcímet, és ez jól hangzik, adta magát.

Ezúttal is átdolgozzátok az eredeti darabot?
Igen, persze. Szeretem, ha sok szál fut egy darabban, lehetőleg több, mint általában. Ez a nézőknek is jobb, hiszen izgalmasabb tőle a történet. Feldúsítottuk az eredeti történetet, tettünk bele néhány cselekményszálat, főleg azért, hogy a végét kicsit megerősítsük. Írtunk bele új szereplőket is. Rengeteg a kétszereplős jelenet, amik úgy vannak továbbszőve, hogy a szerző kiküldi az épp jelen lévőket, és helyettük behoz kettő másikat. Ez ma már nem működne. Tömöríteni kellett a nyelvét is.

Alapvetően úgy dolgoztok testvéreddel, Mohácsi Jánossal, hogy a szövegkönyv a próba­folyamat alatt jön létre, így az olvasópróbára még nem kész darabbal szoktatok érkezni. Most mennyire dolgoztok előre?
Ahhoz a típusú munkához, amit szoktunk csinálni, sok idő kell, ám most rövid lesz a próbaidőszak. Ráadásul volt időnk is előre dolgozni a darabbal: a cselekmény lényegében kész – azért lényegében, mert a végét nem érdemes összerakni, az úgyis változik a szövegírás közben.

Mit találtatok izgalmasnak a Hippolytban? [A névben az y és i megfordítása szándékos, ez is jelzi, hogy a filmtől eltérésről van szó. – A szerk.]
Gondoltunk arra, hogy ma is játszódhatna ez a történet, de menet közben kiderült, annyira mégsem mai. Nem lehet kortársra igazítani. De mondok egy érdekeset: van benne egy hölgy, Mancinak hívják, aki lecsap az egyik szereplőre, és azt mondja ez a Manci, hogy szeretné, ha kitanítaná énekesnőnek, de persze bármi mást is elfogad tőle, egy kis boltot vagy egy trafikot. Biztos, hogy nem kapsz trafikot – mondja férfi, mire Manci azt feleli, hogy ó, persze, tudom, hogy csak a megfelelő felső kapcsolatokkal rendelkezők kaphatnak trafikot. Mulatságos a felismerés, hogy e tekintetben azóta semmi nem változott.

Zágon István – Mohácsi testvérek: Hippolyt
Rendező: Mohácsi János

Szereplők:
Hippolyt: Kulka János
Schneider: Elek Ferenc
Schneiderné: Csákányi Eszter
valamint Téby Zita, Pál András, Pető Kata, Nagy Viktor, Mertz Tibor, Boros Anna

Az Orlai Produkciós Iroda és a balatonföldvári Kultkikötő produkciója

Bemutató: 2013. július 4. Belvárosi Színház
További előadások: 2013. július 5., 8., 9.;
majd a 2013/14-es évadban folyamatosan műsoron lesz

Forrás: Orlai Produkciós Iroda