Idézetek tükrében | Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág

Posted on 2013. május 29. szerda Szerző:

0


McCann_Hadd forogjon-bor180Írta: Cserhalmi Imre

A regény első fejezete arról szól, hogy 110 emelet magasságban egy férfi két épület közt kifeszített drótkötélre lép, hogy áthaladjon rajta. Azaz: nem jól mondom, ez ugyanis csak e fejezet utolsó sorában történik meg. Előtte, oldalakon át csak készülődik a mutatványra, s eközben az író az utcákon felfelé bámuló emberek közé vegyít bennünket. Izgalom, csodálkozás, hitetlenkedés, buzdítás, okok és szándékok találgatása, a be nem avatott emberek spontán viszonya a rendkívülihez.

A könyv utolsó, a regény utáni fejezetében a szerző leírja, hogy Phillippe Petit 1974. augusztus 7-én kötélen átsétált a Világkereskedelmi Központ két tornya között, New York-ban. Ugyanitt, ahogyan illendő, sokaknak mond köszönetet a regénye megírásához nyújtott segítségért. Szerénysége már-már gyanús, amikor ilyeneket ír: „…sok kéz veri az író billentyűzetét.” De van ebben a zárófejezetben fontosabb mondat is: „Az irodalom képes rá, hogy emlékeztessen bennünket arra, nincs minden leírva az életről: oly sok történetet kell még elmondani.”

A szerző nem is késlekedik az irodalom fentebb aposztrofált adósságának törlesztésével. Kiemel a valóságból egy történetet, kevés szereplővel, de számtalan résztörténettel és mellékszereplővel. Kiemeli a valóság egy terét, New Yorkot, de pillanatig sem kétséges, hogy nem csak egy városról szól az, amit üzenni akar. Hogy mit üzen? Amit a cím pontosan jelez: forog, forog a nagyvilág, márpedig a forgásvonal tudvalévően nem haladó, hanem önmagába visszatérő. Nem meglepő, hogy a regénynek nem a sztori-izgalom, nem a lélek- és miliőábrázolás, hanem a filozofikus alapállás a fő ereje. Emiatt és ebben az értelemben tehát nem javasolnám nyári, vízparti olvasmánynak, de feltétlenül okos társnak tűnődések, merengések idején. Az olvasó élményét súlyosabbá teheti az írói feladat­értel­mezéshez pontosan illeszkedő kifejezésmód, amely tele van aforizmatikus tömörségű „nota benékkel”, amelyek olykor váratlan mélységet adnak a legegyszerűbb, leghétköznapibbnak látszó szövegeknek is.

Hadd érzékeltessem néhány idézettel az író, illetve a regény különös hangját és világát.

„Amikor először küldtem strichelni Jazzilynt, neki is vettem egy tortát a szupermarketben. Külön neki, hogy jobban érezze magát.”

„Ha az ember elképzeli a világot emberek nélkül, az a lehető legtökéletesebb dolog.”

„A család olyan, mint a víz – emlékezete megőrzi, amit valaha betöltött, és mindig igyekszik visszatérni az eredeti folyásirányba.”

„A valóságnak azon a vékony peremén állt, amelyet meghagyott magának, de nekem úgy tűnt, nem áll be az anyagtól, csak egyenesbe jön tőle. Volt affinitása a fájdalomhoz.”

„Tizenhét éves koromban olyan volt a testem, hogy Ádám ejtette volna értem Évát. Csúcs voltam!”

„A nő szeme hirtelen nagynak, esendőnek tűnt, és a bíró egy pillanatra megértette, hogyan vonzhatja a férfiakat még a legrosszabb formájában is: szépség és vadság fonódott össze benne, és a szerelem előtörténete.”

„Ő a legszeretnivalóbb ember, akit valaha ismertem. Nem tudom elviselni!”

„Amikor először pillantottam meg New Yorkot, lefeküdtem a földre a kikötői hatóság bejárata előtt, hogy lássam az egész eget. Volt, aki átlépett rajtam, még csak oda se nézett.”

„…a dolgok igazából nem kezdődnek és nem végződnek, csak folyamatosan zajlanak.”

Colum McCann

Colum McCann

A kötélre lépőről a többi közt így ír: „Egyszerre volt benne a testében és kívül rajta, gyönyörűséget lelt abban, hogy mit jelent a levegőhöz tartozás, se jövő, se múlt, és ez hivalkodó nyegleséget adott neki az átkeléshez. Egyik oldalról a másikra cipelte az életét, keresve a pillanatot, amikor már a lélegzetvételnek sincs tudatában.”

A regény legvégén az író sokadszor felmutatja, szinte már sulykolja a mondandóját: „A világ forog. Mi meg botorkálunk tovább. Ennyi elég.”

Aki nem érné be ezzel az ízelítővel, nagyon meg tudom érteni. Figyelmes gondolkodásra hajlamos olvasónak ezért is merem ajánlani az egész regényt. Nem lesz könnyű olvasmány, de megéri.

Fordította: Berta Ádám.

Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág
Magvető Kiadó, 2013
428 oldal
ISBN 978 963 142 9923

»Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág – megvásárolható a polc.hu webáruházban«