Ballada az irodalom hatalmáról | Lezárult az Örkény-év

Posted on 2013. április 20. szombat Szerző:

0


orkeny-portre01Írta: Péter Zsuzsanna

Még egy perc Örkénnyel! címmel rendezte meg a Thália Színház és a Veszprémi Petőfi Színház az író születésének századik évfordulóján kezdődő emlékév záró esemény­soro­zatát.

Április 5-én, Örkény 101. születésnapján centenáriumzáró beszélgetést tartottak a Thália Színház Mikroszínpadán, amelyen az előző év eseményeinek rendezői, szereplői vettek részt: Radnóti Zsuzsa, Örkény István özvegye, Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója, Berényi Gábor és Székely Gábor rendezők, Pádár Eszter, a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény-kiállításának rendezője, Szebényi Ágnes, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, Sudár Annamária, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, Reményi József Tamás, a Palatinus Kiadó művészeti vezetője, valamint az író fia, Örkény Antal.

A beszélgetés során a résztvevők felidézték az elmúlt hónapok rendkívül gazdag és változatos programjait: színházi bemutatókat, kiállításokat, pályázatokat, versenyeket, beszélgetéseket. Radnóti Zsuzsa külön köszönetet mondott a II. kerületnek, amely posztumusz díszpolgári címet adományozott Örkény Istvánnak. A beszélgetőtársak egyet értettek abban, hogy az emlékév nagyon sikeres volt, ami azt bizonyítja, hogy „az életmű köztünk él, alkotójának szelleme, írásai, ebben a nagyon gyorsan változó világban is aktuálisak maradtak és megszólítják az embereket, fiatalokat, időseket, a kultúra szeretőit és a kultúra létrehozóit egyaránt.”

A beszélgetés után két Örkény-darabot is megtekinthettek a nézők. A Macskajáték (a kisregény) nyomán készült, A Szkalla-lányok című előadást Béres Ilona és Tordai Teri főszereplésével, Berényi Gábor rendezésében, majd a Veszprémi Petőfi Színház Sötét galamb című előadását Hargitai Iván rendezésében.

A fülke- emlékmű tövében Örkény Bence, az író unokája, Radnóti Zsuzsa, valamint Halász János államtitkár

A fülke-emlékmű tövében Örkény Bence, az író unokája, Radnóti Zsuzsa, valamint Halász János államtitkár

Április 6-án különleges Örkény-emlékművet avattak Remeteszőlősön, „a városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen”. Itt állították fel a Ballada a költészet hatalmáról című Örkény-egypercesben megénekelt telefonfülkét, amelynek készülékében azonban nem négy verssor hangzik el – mint a novellában – hanem Gados Béla, Gábos Katalin, Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál és Oberfrank Pál tolmácsolásában népszerű egyperceseket hallgathatnak meg azok, akik felemelik a kagylót.

Örkény Angéla ír a telefonfülkében elhelyezett vendégkönyvbe

Örkény Angéla ír a telefonfülkében elhelyezett vendégkönyvbe

A telefonfülke elhelyezésének ötlete Oberfrank Páltól, a Veszprémi Petőfi Színház színész-igaz­gatójától származik, bár ahogy köszöntő beszédében mondta, az ötlet a szerzőé, ő csupán – mint Nagykovácsi lakója, aki naponta az említett úton közlekedik – a kivitelezést szorgalmazta. Kezdemé­nyezése mellé állt Szathmáry Gergely, Remeteszőlős polgármestere, aki örömének adott hangot az emlékmű felavatása kapcsán: „Valamikor 1968-ban Örkény István már zörgetett a még nem létező Remeteszőlős kapuján, s mi, ha késve is, 2013-ban meghallottuk azt a kopo­gást, tágra nyitottuk a kaput, és beengedtük.”

Az emlékművet Halász János kultúráért felelős államtitkár avatta fel. Beszédében Örkény egy­per­ceseit jeleknek nevezte, amelyek azt jelzik, hogy „mindennek van másik oldala, mindent lehet más­képp is értelmezni”, a telefonfülkét pedig „groteszk szimbólumnak, amely azt jelképezi, hogy Örkény öröksége él és virul”.

Az Örkény-centenárium záróeseményének utolsó programjaként április 16-án a Bárka Színházban a Kulcskeresők című előadás került színre (a Nyír­egy­házi Móricz Zsigmond Színház vendégjátéka, Forgács Péter rendezésében).

Az ötletadó egyperces – a telefonban és az ünnepségen egyaránt – Hegedűs D. Géza hangjával szólalt meg (nyitó képünkön).

»Lenyűgöző az ötlet, a költészet és az irodalom hatalmának e különleges szimbóluma – mondta a Kossuth-díjas színművész. – Örkény István számomra a 20. századi magyar történelem lényeglátó és érvényes megjelenítője. Ha egyszer – bár remélem, ilyen sohase történik meg – nem maradna más fönn a magyar irodalomból, csak Örkény életműve, abból utódaink mindent megtudnának az elődökről: hogy kik és hogyan éltek itt, Magyarországon, milyen reményekkel és vágyakkal néztek a jövőbe. Varázslatos, évszázadokra ható író, akinek művei, köztük drámái ma is korszerűek, ezért folyamatosan játsszák a színházak. Nagyon örülök, hogy néhány éve nekem is volt alkalmam Tót Lajost megformálni a Radnóti Színházban, mert színészként, a próbák folyamán jobban beleláttam Örkény világába, páratlan személyiségébe és zsenijébe. Nagy dolog, ha nem veszítjük el humorérzékünket, tudunk magunkon nevetni. Annál felnőttebb egy társadalom, minél inkább rálát magára, az erények mellett a maga esendőségeire, gyarlóságaira. Ebben volt Örkény utolérhetetlen.«

Fotók: Adamkó Péter Pál

A Budai Polgár 2013/8. számában megjelent írás szerkesztett változata.

Posted in: HÍREK, Ott jártunk