Juhász Bence: Bűn!!! Bocsánat? (részlet)

– Atyám, én nem a perselypénzért jöttem. Én új életet akarok. És ehhez sok pénzre van szükségem. És ehhez maga fog segítséget nyújtani nekem.

Lemerevedtem. Én? Segítséget pénzszerzéshez? Mi folyik itt? Mit akarnak tőlem?

– Vigye el, amit talál és takarodjon innét – szinte ordítottam. A baj csak az, hogy azok ordítanak, akik félnek. Én egyenesen reszkettem, de kár is ezt annyiszor taglalni. Ami viszont még inkább idegesített, hogy a hölgy nyugodt volt. Vagy csak annak látatta magát. De nem, teljesen nyugodt volt.

– Maga az egyházmegye helyettes pénztárosa, így van? – kérdezte magabiztosan.

– Igen – remegő hangon válaszoltam, tudtam, mi lesz a folytatás.

– Akkor ön hozzáfér a megye központi bankszámlájához igaz? – kérdezte ravaszul, miközben biztos volt a válaszban.

– Igen – hebegtem, és tudtam, ez a nap örökre sorsfordító lesz életemben.

– Akkor jó – konstatálta a kalapos nő –, nagyon jó.

– Nem vagyok hajlandó semmilyen törvénytelen, tisztességtelen dologra, hagyjon engem békén, ki innét – ismét elveszítettem kontrollomat. Kiabáltam, izzadtam, de legalább a hányingerem megszűnt.

– De pedig segíteni fog nekem, atyám – a nő hanglejtése megváltozott, nagyon rossz érzés fogott el. – Elraboltuk az édesanyját. És ha nem teszi, amit mondok, soha nem látja viszont.

*

– Indulás – rendelkeztem. Cipő, kabát/kalap fel, egy utolsó visszanézés, és a pap már zárta is a zárat kívülről. Nagyon megkönnyíti a munkámat. Egy ideig átfutott az agyamon, hogy az utcán összefuthatunk valami hívével, és akkor mi lesz, de egyre jobban bízom a papban, hogy nem csinál butaságot.

A taxira várnunk kellett, közben kicsit beszélgettünk. Kihúztam belőle, hogy ma van a születésnapja – ekkor eldöntöttem el, hogy ha már sínen van az életem, utalok neki is – szóval minden jól alakult. A sofőr illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót – vajon hány férfi teszi ezt meg magától. Az idő szép volt, a kedvem jó. Bemondtam a címet, és már mentünk is. Ami azonban ez után következett, az maga volt a rémálom. Az indulást követően – nem mentünk 5 km-nél többet – a sofőr elővett egy hatalmas gépkarabélyt, ránk irányította, és érzelemmentes hanglejtéssel közölte:

– Aki megmozdul, annak szétloccsantom a fejét!

Juhász Bence: Bűn!!! Bocsánat?
Konkrét Könyvek Kiadó, 2012

• Recenziónk: Kacagtató paródia
• Fülszöveg