Szőnyei Tamás: Titkos írás (részlet)

Posted on 2012. március 30. péntek Szerző:

0


Titkos írás 3D borítóA Ladányi-dosszié

Volt az állambiztonsági szerveknek néhány különlegesen bicskanyitogató sablonszövege. Az egyik a helyváltoztatási szabadság korlátozásának indoklására szolgált („Kiutazása közérdeket sért”), a másik a levéltitok megsértését próbálta palástolni („A postahivatalhoz sérülten került…” vagy „a postakezelés során megsérült”). Ez utóbbival indult Ladányi Mihály ügye. A budapesti 62. sz. postahivatalba ugyanis állítólag „sérülten” érkezett egy boríték. A dolgozók ellenőrizték, hiánytalanul megvan-e a tartalma, és észlelték, hogy a levélben „rágalmazó és becsmérlő” kijelentések szerepelnek. (…) 1965. február 11-én Deák József alezredes, a BM III/1. osztály vezetője jóváhagyta Kovács Lajos hadnagy határozatát ismeretlen tettes ellen, hivatalos személy megsértése miatt elrendelt nyomozásról. Dr. Gyöngyi Gyula osztályvezető ügyész még ugyanezen a napon határozott a levél lefoglalásáról.

Így hát a Kazincbarcikán élő Niklai Ádám író nem olvashatta, mit írt neki egykori kollégája, Ladányi Mihály Budapestről. (…) Nincs minden részlet kibontva a dossziéban, de feltehetően Kazincbarcikán utánanéztek, ki lakik Niklai Ádám ismerősei, (volt) munkatársai közül a fővárosban. Így merülhetett fel Ladányi Mihály neve, aki 1958-59-ben újságíróként dolgozott Barcikán. Szolnoki, nagyrédei és egyéb kitérők után ’63-tól a barcikai kultúrházat vezette, ’64 végéig lakott a városban. A budapesti lakcímnyilvántartó hivatalban őrzött bejelentőlapján látható kézírást a levéllel összehasonlítva megállapították: ő a tettes.

S mit követett el? Mihail aláírással továbbította barátjának azt, amiről a főváros beszélt, óriási panamákat, pénzügyi visszaéléseket, Interpol-nyomozást emlegetve, bár a valóban letartóztatott vállalatigazgató, Onódy Lajos nevét nem írta le: „Az ügy nem meglepő, de izgalmas. Milliós sikkasztások, devizaügyek (derék államvezetőink pénzt helyeztek el külföldi bankoknál) stb. Majd mesélek.” Ezzel sértette meg a levélben nevesített hivatalos személyeket, s erre hivatkozva kezdtek nyomozni.

Utánanéztek, mi szerepel nyilvántartásaikban Ladányi Mihályról. Kiderült, hogy 1956. október 6-án, részt vett a Rajk-temetés utáni tömegtüntetésben, a Batthyány-örökmécsesnél „Farkas Miska tömeggyilkosai” elleni versét szavalta, ELTE-hallgatóként fegyveres nemzetőr volt, a felelősségre vonástól tartva novemberben Ausztriába szökött, majd 1957 januárjában hazatért, de egyetemi tanulmányait nem folytatta. ’57 decemberében cikket írt a Magyar Nemzetbe az ’56-os pusztazámori és érdi eseményekről és utóéletükről, s ennek egy része miatt rágalmazásért feljelentették. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1958-ban büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette, másodfokon azonban, 1959-ben a Fővárosi Bíróság 1500 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az 1965-ös eljárás idején 31 éves Ladányi Mihály már ismert költőnek számított: az 1958-as Tűz-tánc egyik szerzőjeként több önálló kötete is megjelent, 1963-ban József Attila-díjat kapott. A nyomozás 1965. július 30-ra jutott odáig, hogy Dési őrnagy határozatot hozott Ladányi Mihály terheltté nyilvánításáról: a Btk. 127. paragrafusában szereplő izgatással vádolták, de már nemcsak amiatt, hogy Niklai Ádámnak írott levelében kormánytagokat rágalmazott, hanem azért is, mert 1964-65 során író-olvasó találkozókon „a fennálló népi demokratikus államrenddel szemben izgató kijelentéseket tett”. A költő kifogást emelt a határozat ellen, mondván: „nem izgató, hanem bíráló jellegű” kijelentéseket tett, panaszát azonban dr. Radó Ilona főosztályügyész elutasította. A Gyorskocsi utcában még aznap, első kihallgatásán kijelentette: Kommunista költőnek vallom magam, azonban nem mindenben értek egyet a kormány és az MSZMP politikájával. Egyes kérdésekben fenntartásaim vannak.

Bizonyos területeken jobbratolódást látok – gondolok itt elsősorban a művészeti életünkben tapasztalható jobboldali jelenségekre. Gazdasági téren pedig helytelenítem, hogy túl nagy lehetőséget biztosít az államvezetés a „maszekoknak”, akik fényűző életmódot folytatnak, ami megítélésem szerint demoralizálólag hat a munkásosztályra.

Úgy látom, hogy a proletárdiktatúrából a „diktatúra” nem érvényesül eléggé. Ennek következtében ma már sok osztályidegen elem került vezető funkcióba… (…) Ezen jelenségek láttán merült fel bennem az a kérdés, hogy a munkásosztálynak vagy a „maszekoknak” építjük-e a szocializmust.

Szőnyei Tamás

Szőnyei Tamás

Mire kihallgatására sort kerítettek, természetesen alaposan tájékozódtak Ladányi Mihály nyilvános szerepléseiről, baráti kapcsolatairól, publikációiról. Adataik szerint Új Írás-esten vett részt 1964. október 29-én az Írók Boltja könyvklubjában és 1965. január 23-án a tatabányai megyei könyvtárban, március 31-én a budapesti egyetemi klubban egy bölcsészkari KISZ-rendezvényen, április 11-én pedig a Váci úti hajógyári klubban szerepelt. Az Írók Boltjában és az egyetemi klubban tartott estekről hálózati jelentések adtak támpontokat a kihallgatásokhoz. (Ladányi Vizsgálati dossziéja nem ad választ arra, kinek köszönhették a nyomozók az egyetemi klubból származó infót, az Írók Boltjába viszont kifejezetten miatta küldtek besúgót – ez azonban Imre Katalin dossziéjából derül ki.) Tatabányán kilenc párt-, társadalmi, gazdasági és egyéb vezető beosztású elvtárs meghallgatása nyomán állt össze a jelentés, melyet a Komárom megyei rendőrség állambiztonsági osztályáról Budapestre küldtek. Jólesz László, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője, aki 1959 óta működött közre Ladányi Mihály köteteinek készítésében, tanúvallomásában a költő politikai szándékait alapvetően pozitívnak, radikalizmusát azonban nem helyénvalónak minősítette.

Adatok: A könyv fülszövege

Szőnyei Tamás: Titkos írás – Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956–1990
(1–2. kötet)

Noran Könyvesház, 2012