Ki akar örökké élni? | Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában

Írta: Boros Ágota

»Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat.« (Friedrich Nietzsche)
Összeesküvés-elméleteket gyártó és kedvelő énem régóta meg van győződve arról, hogy a világ igazi hatalmasai nem a kirakatba tett elnökök, politikusok, milliárdosok… Hanem akik örökké élnek. Vámpírok? Még az is előfordulhat. A legtöbb vámpírtörténetben a magány, a boldogtalanság, a hosszú, szeretet nélküli létezés dominál. Annyira negatív a halhatatlanság elleni kampány, hogy sokszor jár az eszemben, igenis vannak olyanok, akiknek megadatott az öröklét, de nem szándékoznak a pórnéppel megosztani. Mi, halandók, törhetünk hatalomra, lehetünk gazdagok, vágyhatunk szerelemre, ábrándozhatunk…, de a halhatatlanság csak a kiváltságosok privilégiuma.

A vámpírmánia azonban, akár valódiak ezek a teremtmények, akár nem, létezik. Nem lehet nem tudomást venni róla. Mörk Leonóra is egyre sűrűbben ütközött bele ebbe a jelenségbe, amerre csak járt, véres fogú mosolyokkal, sápadt élőhalottakkal találkozott. Aluljárókban, tévében, interneten. És amikor már a saját környezetében is előkerültek, elhatározta, utánajár mindennek, ami a vámpírokkal kapcsolatos. Fellelt a témával kapcsolatban minden fellelhetőt, és hogy a tudományos, lélektani vagy akár a spirituális megközelítés se maradjon ki, megkeresett szakértőket, hogy fejtsék ki véleményüket a mára már jelképpé vált vámpírokról.

A szerzőtársak – dr. Csernus Imre, dr. Szondy Máté, Feldmár András, Jakabffy Éva pszichológus, filozófus, dr. Bagdy Emőke professzor, Soma Mamagésa és Singer Magdolna tanatológus – a saját szakmájukból, tapasztalatukból kiindulva közelítették és válaszolták meg a mindnyájunkban felmerülő kérdéseket. Valóság? Múló divat? Kell-e félnünk, tiltsuk a fiataloknak, vagy engedjük? Károsak-e a vámpírkönyvek, a sorozatok, a mozifilmek? Hogyan jutottunk el a rettegett, visszataszító éjszakai lényektől a szexis, romantikus, szerethető vámpírokig?

Jakabffy Éva írásából megtudhatjuk, hogyan humanizálódott a vámpír, mennyire jár kéz a kézben szerelem és halál, és hogyan kapcsolódik a témához Richard Dawkins mém-elmélete.

Dr. Szondy Máté, hogy ne csak férfiaggyal lássa a Twilight-hisztériát, nőnemű barátok segítségével közelített a témához. Racionális világunkban vágyunk a természetfelettire, a mesére, és ahogy megfogalmazza: „Tagadhatatlan, hogy a vámpírtörténetek érzékenyen mutatják be az emberi élet két egzisztenciális alapkérdését: a halál és az egyedüllét témáját.”

Soma Mamagésa az energiavámpíroktól az ősbizalomig jut el írásában. Csernus doktor szintén nem a képzeletbeli vérivókról értekezik, hanem a valóságos, nagyon is köztünk élő, egymás vérét szívó embertársainkról. Ő bizony nem hazudtolja meg önmagát: karót döf a szívekbe. Aki ezt el akarja kerülni, az jobb, ha megfogadja kedvenc pszichiáterünk tanácsát, fejlessze érzelmi intelligenciáját, és érje el belső békéjét.

Feldmár András számára a jelenség a szeretetről vagy annak hiányáról szól. A vámpírlét tragikumát, a szeretet nélküli örökéletet a lényeket sújtó átokként írja le, melyet csak az önként adott szerelem oldhat fel. És rögtön párhuzamot is von az életben jelenlévő erőszakkal. A „préda” szégyene, melyet viszont az áldozatból elkövetővé válás moshat le. A pszichoterapeuta arra is figyelmeztet, vigyázzunk, kit engedünk közel magunkhoz.

Az igen színvonalas tanulmányok közül is kiemelkedik két írás: Bagdy Emőkéé és Singer Magdolnáé. Bagdy Emőke a szüfrazsettektől indul, és jut el napjaink női és férfi szerepeiig. Beszél nekünk szeretetkapcsolatokról, vagy azok hiányáról, hogy mennyire nem találjuk a helyünket, hogy nincsenek igazi minták, melyeket követhetnénk. Nincsenek valódi férfiak, mert nincsenek valódi nők sem.

Singer Magdolna mély empátiával közelít a témához, és figyelmeztet rá, hogy bánjunk csínján a deviancia fogalmával, mert nem minden kóros, ami annak látszik. Megismertet a dark és gót szubkultúrával, szembesít halálfélelmünkkel, szorongásainkkal, nyitottságra és toleranciára buzdít.

Kicsit zavaró, hogy Mörk Leonóra kellemes-lazán megírt fejezetei nincsenek összhangban a szakértők komolyabb hangvételű írásaival. Egyértelműen szerkesztői hiba az is, hogy a cikkek között sok az átfedés – az irodalmi kitekintésen, a vámpírtörténelmen több szerző is végigment –, és talán hiányzik a könyv végéről egy összegző zárófejezet.

Összességében azonban érdekes, informatív mű született. Érdemes elolvasni: vámpírfanoknak kötelező, de még inkább ajánlom azoknak, akiknek fenntartásai vannak mindennel kapcsolatban, ami érinti a vámpírokat. Mert ahogy többen is rámutatnak: egy regény, egy film értékeit nem a téma határozza meg, hanem az általa közölt mondanivaló.

Adatok:  A könyv fülszövege

Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában

Jaffa Kiadó, 2011