Családi Pa-Dö-Dő | Csomagot kaptam; a Pa-Dö-Dő gyereklemeze

Írta: Salamon Eszter

Egy könyvbemutatón említette a közelmúltban Pad és Ödő – Lang Györgyi és Falusi Mariann –, hogy megjelent egy gyereklemezük, amelyről eddig sokat nem hallhattunk. Elpanaszolták: nem engedik óvodákban játszani a lemez számait. Bár saját gyermekem már e koron jócskán túl van, igazán kíváncsi lettem, mi lehet ennyire veszélyes. Kiderült: függőséget okoz.

A Csomagot kaptam című lemez szövegeit Galla Miklós írta, aki tökéletesen tudja a sok-sok éve megszokott Pa-Dö-Dő stílust. (A zene is Galláé.) A kérdés, hogy három gyermektelen alkotó mennyire tud ráérezni arra, mit szeretnek a gyerekek. Alcíme szerint a lemezt okos (és buta) gyerekeknek szánták, ám ez csak részben sikerült. Egyrészt azért, mert buta gyerek nincs, másrészt azért, mert nem csak a gyerekek fülébe másznak be ezek a dalok.

A Györgyitől kapott lemezt otthon, takarítás közben tettem fel – általában szívesen takarítok Pa-Dö-Dőre. Házi koreográfiánk szerint a portörölgetéshez kamasz fiam szokott zenét választani, mivel én ilyenkor általában a konyhában vagyok. A következő héten, legnagyobb meglepetésemre, nem Tankcsapda szólt a szobából, hanem a Csomagot kaptam. Őszintén meglepődtem, mert 14 évesen egy gyereklemezt feltenni több mint ciki. De ezek szerint nem érvényes a Pa-Dö-Dőre. Nem elégedtem meg ennyivel, kölcsönadtam a lemezt egy barátnőmnek, akinek ötéves kisfiára szintén így hatott. Az ötödik meghallgatáskor már kívülről fújta a dalokat. A kisprücsök a kérdezős fajtából való, így a lemez négy, angolul is felvett dalának szövegét le kellett fordítani neki.

Igyekeztem kritikus füllel hallgatni a szövegeket, de nem leltem benne semmi gyermeklélekre károsat. A nem megfelelőnek ítélt egyik kifejezés: »kell a francnak!«. Valljuk be, ezt bármelyik ötéves hallhatta már a szüleitől is, ha éppen nem durvábbakat. És persze ne felejtsük el azt sem, minden közösségbe kerülő gyerek innen-onnan megtanul ennél sokkal cifrább kifejezéseket, anélkül, hogy ismerné jelentésüket. Szerintem nincs is olyan szülő, akinek ne kellett volna elmagyaráznia gyerekének, hogy miért ne használjon bizonyos szavakat, amiket háromévesen hozott haza az óvodából. (Jó, bizonyára vannak, akik egyszerűen rászóltak a gyerekre, hogy ne beszéljenek „így”, de ezek minden valószínűség szerint amúgy sem Pa-Dö-Dő-hallgatók.)

A másik „vád” olyan szavakat ért, mint: homloklebeny. A Pa-Dö-Dő szerint a pedagógusok egy része úgy gondolja, a gyerekek nem értenék meg. Lehet. Ám az okos gyerek megkérdezi, mit jelent, aki pedig nem kérdi, annak talán ugyanannyira értelmetlen szó, mint a közkedvelt gyermekversek és -dalok egy része. Az az ötéves, aki nem kérdezi meg, mit jelent, még nem biztos – sőt nem valószínű –, hogy érti, mit jelent, amikor Bóbita „szárnyat igéz a malacra”. Az összekeveredett mesefigurákról szóló szám pedig lehetőség a szülő és a pedagógus számára, hogy megismertesse a gyerekeket azokkal a mesékkel, amelyeket esetleg kifelejtettek korábban a mesefolyamból.

A Csomagot kaptam című cd-n a Pa-Dö-Dőtől megszokott humorral zenélnek nekünk, rólunk. A mesefigurák vagy a plázaérzés mellett olyan súlyos témákkal is foglalkoznak, mint a szülők válása. Igazi családi zene, amit gyerekek és szülők egyaránt szeretni tudnak. És talán még karácsonyra sem késő megvenni, akár az óvó néninek vagy a tanító néninek is.

Ám a kibontással várjanak a karácsony este végéig, mert onnantól kezdve nem a Jingle Bells fog szólni, hanem ez a lemez. Vagy ez nem is akkora baj?

Csomagot kaptam. Pa-Dö-Dő, Zene és szöveg: Galla Miklós, 2009.