Mire képes egy szobadísz? – François Ozon: Született feleség (film)

Posted on 2011. december 6. kedd Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Született feelség - DeneuveCatherine Deneuve, a francia mozivászon örökös ikonja egy dekoráció-feleség szerepében tűnik fel a hetvenes évek végén játszódó történetben. Suzanne Pujol szép, engedelmes, mindig a háttérben maradó asszony, akit a zsarnok és mindenkin átgázoló iparos férj teljesen elnyom. A karizmatikus színésznő alakításával mindvégig főszereplő marad, még akkor is, ha olyan kiváló színésztársakat kapott maga mellé, mint Gérard Depardieu vagy Fabrice Luchini.

A film eredeti címe (Potiche = szobadísz, csecsebecse) találóan utal a bemutatott élethelyzetre: a dekoráció-feleség hasznos, mert lehet vele reprezentálni, megteremti és működteti a nyugalmas, flottul működő családi hátteret, attól viszont nem kell félni, hogy egyénisége esetleg megmutatkozik, hiszen önálló vélemény kialakítására nem kap lehetőséget.

Egy napon azonban minden megváltozik: a gyárban sztrájk üt ki, a munkások foglyul ejtik a férjet, Robert-t, és úgy alakul a helyzet, hogy a gyár irányítását a feleség veszi át. A bekövetkezett válságban Suzanne intelligens, talpraesett, bátor és igazságos személyiségnek bizonyul, aki meghallgatja a munkások kérését, mindkét fél számára elfogadható feltételek elfogadásával nemcsak megmenti a gyárat, hanem fel is virágoztatja.

A helyzet kissé bonyolódik, amikor Robert visszatér a kényszerpihenésről, és kész újra a kezébe venni az irányítást. A kocka fordulni látszik. Legnagyobb meglepetésre az engedelmes „szobadísz” a kommunista polgármester, Maurice Babin segítségével – aki mellesleg Suzanne fiatalkori szeretője volt – megtartja a pozícióját a gyárban. Egy ideig. Mert a dolgok tovább bonyolódnak…

Komédia ez, groteszk elemekkel tűzdelve. Vonzerejét, ütős hatását François Ozon ügyesen alkalmazott, szinte szürreális (és vállaltan giccses!) tálalása adja; a babaszobaként berendezett ház, az idilli virágoskert, a harmonikus természet, a játékos, Badaboum nevű night club, és nem utolsósorban a naiv Suzanne bemutatása. Mindez azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen a film mondanivalója éppen ezzel az édeskés hatással fordul szembe. Erősen a társadalmi realizmus felé mutat, nem nélkülözve a mai politikai szereplőkre való áttétes utalásokat sem. Nem kell néven nevezni a macsó olasz politikust, akit Robert juttat eszünkbe, és a francia közéletben is találunk párhuzamokat Pujol alakja kapcsán.

Catherine Deneuve és Fabrice Luchini

Catherine Deneuve és Fabrice Luchini

A film azt a kort mutatja be, amikor a nő nem volt teljesen egyenértékű a férfivalnem mintha manapság az lenne… A nők társadalmi helyzetét helyezi a gyújtópontba, érzékeltetve a három évtizedes történettel, hogy a nők még ma is diszkriminált helyzetben vannak a férfiakhoz képest. Ha manapság valamivel jobbak is a lehetőségek, mint akkor voltak, azért még van mit dolgozni rajtuk. Fölösleges lenne bemutatni, hogy mi történik, amikor Suzanne kiváló üzletasszonynak bizonyul, még ügyesebbnek is talán, mint a férje…

A nő a két világ – a begyepesedett gondolkodású, magát mindenhatónak képzelő férj, illetve az örök álmodozó, romantikus, a régi szerelmi bánatát politikába fojtó szakszervezeti vezető – között kezébe veszi a dolgok irányítását. Egy férfiközpontú világban a nő ragadja meg a gyeplőt. Micsoda remek ötlet ez a hetvenes évekre vetítve! Pedig csak a mai valóságot látjuk visszaköszönni a filmvásznon.

Suzanne-t az első jelenetben úgy ismerjük meg, mint aki a maga világát éli, anélkül, hogy bármit is észrevenne a körülötte zajló eseményekből. Reggel jókat kocog virágok, erdei állatok között; verssorokat jegyezget fel kis noteszébe, és ámulattal csodálja a természet szépségét. Ennek a naivitásnak az ellenpólusaként jelenik meg a tulajdonos/munkás kontraszt, természetesen a hatalom birtokosaira fókuszálva, és a róluk alkotott kép sok minden, csak éppen nem naiv.

Született feleség - jelenet

A film folyamán Suzanne – bár egyre inkább belegabalyodik a politikába – mindvégig képes megtartani valamennyit tiszta hiszékenységéből. Ennek ellenére nagyon jól tudja, hogy mit kell tennie, mikor és hol. Még akkor is, amikor mi nézők nem mindig vagyunk biztosak abban, hogy Suzanne valóban tudatosan cselekszik-e, vagy csak úgy tesz. A rendező a kétértelműséggel még inkább közel hozza a ma nézőjéhez a film mondanivalóját.

Bravúrosak a párbeszédek. A szellemes megjegyzéseket már-már komolyan vesszük, és újra szerepet kap a kétértelműség. A dialógusok viharos sebességgel távolodnak el a banalitástól, és a látszatra néha egyszerűnek vagy túl magától értetődőnek tűnő helyzetek sem csúsznak a bugyutaság csapdájába.

Az operatőri munka – harsogó, élénk színeivel – és a zenei aláfestés is erősíti a történet hatását. Mégis, ha azt mondjuk, hogy a film szórakoztató és meggyőző, akkor ez elsősorban a színészeknek köszönhető. Catherine Deneuve ragyogó formában van. Úgy tűnik, mintha maga is jól szórakozna Suzanne alakjának megformálásában, és ez átragad a többi színészre is. Nem kevésbé ránk, nézőkre.

François Ozon: Született feleség (Potiche), 2010 – francia vígjáték

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. augusztus 25. (Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.)

Rendező: François Ozon
Forgatókönyvíró: François Ozon
Zeneszerző: Philippe Rombi

A főbb szerepekben:

Catherine Deneuve (Suzanne Pujol)
Gérard Depardieu (Maurice Babin)
Fabrice Luchini (Robert Pujol)

Posted in: Film, NÉZŐ