Requiem Hopperért (1936–2010)

Posted on 2011. november 26. szombat Szerző:

0


(a cikk eredetileg 2010. június 1-jén került közlésre)

Dennis Hopper - Szelíd motorosokÍrta: Bedő J. István

Az ördög érti, hogyan tudott megmozdítani annyi embert, gondoltam, amikor annak idején láttam a filmet, de a Szelíd motorosok és Dennis Hopper valami érthetetlenül új volt.

Akik most itt, minálunk visszaemlékeznek rá, többé-kevésbé kortársai voltak, vagy legalábbis korban közel állók, akik kamaszfejjel olvasták Kerouac Úton-ját (’66 körül jelenhetett meg először).

És akkor döntötték el, hogy „Kell egy motor!”. Lett is. Olyan, amilyen, de lett. És a másfél évtizedes késéssel megjelent Útont követte – immár csak néhány év lemaradással (1972-ben) a Szelíd motorosok. Fejbeverő volt. Értelmetlenül elpusztított motorosok – akikkel pedig igazából nem is rokonszenveztem, de akkor sem értettem, miért kellene meghalniuk.

Visszanézve, megemberesedve sokkal többet láthatnék bele Hopper filmjébe. A felmagasztosult motoros nemzedék viszont origónak érezte, azokból a srácokból nőttek ki világszerte a sörhasú, agyontetkózott, sokmilliós, buhogó országúti géplovakon száguldó fazonok, mögöttük a korban nem mindig, de stílusban tökéletesen passzoló hölgyekkel (vagy macákkal). Viszont keresztülvágni Arizonán vagy keresztülvágni Baranyán – nyilván nem ugyanaz.

A hatvanas évek végén, az Egyesült Államok vietnámi beavatkozásával párhuzamosan egyre-másra születtek meg a jóléti társadalmat bíráló filmek, a Hair, az Eper és vér, a Zabriskie Point. Ez pont egybevágott azzal a politikai szándékkal, hogy mi is bíráljuk az amerikaiakat. Mert kelet felé nem lehetett, idehaza meg nem volt értelme bírálni. Különös, de levezető szelep volt a film. (Nagyot ütött botjával a szamár fejére…)

Ma, a fene egye meg, bármelyik kockája megvalósulhatna nálunk is. Vannak száguldó fenegyerekek, iszákos ügyvédek (még korruptak is), ha nem is Nicholson Jakab a nevük…, és van országúti erőszak.

Dennis Hopper akarva, akaratlanul lett kultuszfigura. Legalább kétszáz filmben, tévéműsorban, sorozatban volt jelen, de mindig a Motorosait emlegették fel. Mintha egyműves szerző lett volna. Talán mert ott találkozott a sztori ötlete a nézői vággyal: kiszabadulni a hétköznapokból, motorral, narkóval, piával.

Abból a csapatból, a motorosok színészei közül Nicholson sistergett fel a magasba. Sem Peter Fonda, sem Hopper nem lett igazi nagyság.

De volt egy közös csillagórájuk. Elég ennyi is ahhoz, hogy gránitnál maradandóbb legyen a celluloidszalag, ami emlékét őrzi.