Addig jár a kislány a boltba – Egyetlen napsugaram (film)

Írta: Pincehelyi Zita

Boszporusz-part. Csodás, bujazöld domboldalak, mélykék tenger, andalító morajlás. Itt él apjával és fekvőbeteg nagyapjával Hayat, a 14 éves kislány. Otthonuk egy lepukkant halászkunyhó, életük egyszerre idilli és sötéten nyomasztó. Hayat csendes, visszafogott kamaszlány.

Nagyapja asztmás, tüdőtágulásos. Haldokló-hedonista. Szívja a dohányt pakliszám, miközben sípol, hörög, fuldoklik. És zabál. Mindent. Bármit. Dugicsoki is kerül a párna alól. Hayat gondozza őt; ápolja; eteti, mosdatja. Cseréli az élethez és ágyhoz láncoló oxigénpalackot. Titkos kéréseket teljesít. Vegyél nekem három doboz cigit és fél üveg rakit. És nyel. És hallgat.

Gyere ide! Mindjárt meghalok. Adj egy kis kenyeret! Egy darabkát. És tömi, tuszkolja, nyomja, nyeli. Én mondom neked, rám hasonlítasz. Még a betegségünk is ugyanaz. Egyikünk sem kap levegőt. Görcsös zihálás.

A háttér: Isztambul. Apád isztambuli. Az ő apja is – ez vagyok én. Az én apám is isztambuli volt. Meg az ő apja is, a nagyapám. Anyád is. Mind isztambuliak.

Az apa halász, ebből élnek. Papír szerint. Valójában prostirévész: örömlányokat hord a teherszállító matrózainak. Töményért és dugipénzért. Szemetek! Öten voltak, de csak kettő fizetett.

Örökké halat esznek. Mindig csak halat. Unom már ezt a kurva halat, és még raki sincs!

Hayat az iskolában sem találja a helyét. Gúnyolják, faggatják: És mi van az anyáddal? Hallgatás. Anyuka lelépett. Új férj, új gyerek. Hayat hiába vágyik teljes családra.

Anyád egy ribanc! Apádat is dobta, amíg az katona volt! Ribanc! Nem kellesz te nekik oda, nincs ezen mit titkolni. Ha az anyád szeretne, akkor nem szülte volna azt a kis ördögöt. Kár erről ábrándozni.

Mantradúdolás. Mantra, mantra, mindig mantra. Dúdolás. Kamile a pártfogó. Az egyetlen. Iszákos-fuxos, teltkarcsú, középkorú. Fél kiló sminkkel. Madam-padam. Önjelölt házassági tanácsadó. Kedves-akaratos. Finom, de azért mégsem. Szappanoperákból tanít.

Ilyen helyeken jobb, ha annyiban hagyod az ilyesmit. Az emberek megpróbálnak közeledni hozzád. Nem kell így bánni azokkal, akik kettesben szeretnének maradni veled. Ilyen a felső tízezer élete. Meg kell tanulnod ezt, hogy rendes vőlegényt találj. Lányom, kedves lányom! Mi az? Miért sírsz?

A boltos. Túl kedves boltos. Ennyi mindenre nem lesz elég a pénzed. Hány éves vagy? 14? Várj! Segítek. Nedves-mocskos póló. Hátul. A hátán. Hátul, a raktárban. Cserébe csoki. Dugicsoki. És ez ajándék. A Nagyapádnak ne áruld el! Digi-dugi-hoki-csoki.

A boltos ágyéka. Egy felgyűrt ingujj, egy lerángatott bugyi. Ájulás. Vér. Mi-volt-ez?-undor. Kamile kezel. Ne sírj, kincsem! Kicsikém. Raktam rá egy kis kenőcsöt. Először kicsit csípni fog, de nem sokáig. Három évvel voltam fiatalabb nálad, mikor ugyanezt tették velem…

Egy lány menekül.

Uram! Elvenne feleségül? Uram! Elvenne feleségül? Visszhangzik.

Némaság és dúdolás. Dúdolás, örökösen, önnyugtatón. Magzatpóz, ujjszopás. Pulykapesztra: pusztulnál már! Párnacsapkodás. Alatta a dugicsoki. Kamile énekel: Megtalálod a célodat az életben. Ha van bánat, van boldogság is.

Isztambuli vagy?

Reha Erdem: Egyetlen napsugaram (Hayat var), 2008

Előzetes:

Rendező: Reha Erdem
Forgatókönyvíró: Reha Erdem
Operatőr: Florent Herry

Szereplők:

Önder K. Açikbas (Polis)
Erdal Besikçioglu (Baba)
Banu Fotocan (Anne)
Elit Iscan (Hayat)
Handan Karaadam (Kamile)