Horrordekameron | Chuck Palahniuk: Kísértettek

Posted on 2011.11.24. Szerző: olvassbele.com

Beteges? Gusztustalan? Tocsog a vérben? Igen. Ez mind elmondható a Harcosok klubja szerzőjének novellaregényéről. De ha kihámozzuk magunkat a ránk tekeredő belekből, ha lemossuk a kifröccsent vért, akkor ott állunk csupaszon, védtelenül Chuck Palahniuk kamera mögötti kamera mögötti kamerája előtt, mely sokkoló, horrorba rejtett társadalomkritikát mutat nekünk. És rájövünk, hogy az általa ábrázolt görbe tükör… nem is olyan görbe.

Ha már kifogytunk az igazi hírességekből, mert szenzációéhségünk paparazzók segítségével a halálba, a drogokhoz, az őrületbe kergette őket, ha már álszenten eleget ismételgettük, milyen kár értük, akkor kreálhatunk magunknak konfekciócelebeket, egynyári sztárocskákat, kukkolhatjuk az életüket, vagy amit „élet” címszóval megmutatnak nekünk. Különbnek érezhetjük magukat náluk, szörnyülködhetünk tetteiken, lenézhetjük őket ostobaságukért, szánhatjuk leleplezett bűneikért. Családtagunkká fogadjuk ezeket a műembereket, és észre sem vesszük, hogy szeretteinknek már nem maradt hely, idő, figyelem.

De jó ez így. Fogyasztói társadalmunkban termék minden. Tárgy, ember, állat, érzelem: fel- és lecserélhető. Celebek történeteit meséljük egymásnak, és celebek történeteit mesélik nekünk. És ez is jó így. Mit kezdjünk mások problémáival, a szomszédok küszködésével, a barátok tragédiáival? Tartsák magukban, tartsák be a játékszabályokat. Műembereket akarunk műproblémákkal. Valóság-, tehetségkutató és túlélőshow-kat.

„Szívódjon fel. Hagyjon maga mögött mindent, ami gátolja élete főművének megalkotásában…” 17 önjelölt író, költő, forgatókönyvíró jelentkezik egy hirdetésre, vállalva, hogy három hónapig elzárja magát a külvilágtól, megszakítja minden kapcsolatát az önmegvalósítását gátló, őt visszahúzó emberekkel, cserébe egy írótanyán teljes ellátással, a zavaró körülmények kizárásával az alkotásnak szentelheti magát.

Miért ne sikerülhetne nekik is az, ami az eső miatt a Villa Diodatiban rekedt Lord Byronnak, Shelley-nek, Mary Godwinnak, John Polidorinak és Claire Claremont-nak? Vagy ami a pestis elől bezárkózott mesélőknek Boccaccio Dekameronjában? Csak három hónap az életből, és híres, rajongva szeretett, elismert írók lesznek.

De persze semmi nem az, aminek látszik. Az alkotótábor nem a kies tengerparton van, bungalókkal, pálmafákkal szegélyezve, hanem egy elhagyott, lepusztult színház épületében. Mr. Whittier, ez a kerekesszékes, ősöreg ember nem önzetlen mecénás, asszisztensének, Mrs. Clarknak sem az írók istápolása a célja, és a leendő bestsellerszerzők sem csupán írói babérokra vágynak…

Fogvatartók és fogvatartottak, gonoszok és kísérleti nyulak. Ők 19-en összezárva három hónapra. És a huszadik, a láthatatlan narrátor… A becsapottak, az áldozatok azonban nem a várt módon reagálnak. Vagy mégis?

A Kísértettek fejezetei három részből állnak: az ismeretlen narrátor által elmesélt valós idejű történésekből, mely felvezeti a novellákat, azaz az egyes szereplők életének legmegrázóbb élményének elmesélését, amit egy-egy szabadvers előz meg, ahol megismerhetjük a következő beszélőt. Szépen, egymás után mindenki fellép a színpadra és megszabadul egy nyomasztó élménytől, felböfögi félig emésztett tragédiáját, bevallja bűnét.

Itt van Szent Béltelen, a tragikomikus önkielégítés szánnivalóan nevetséges áldozata, Anyatermészet, a talpreflexológiát fekete mágiaként űző természetgyógyász prostituált, Amerika Kisasszony, a helyi tévékben haknizó fitneszcsoda és a Hajléktalan Hölgy, aki a besavanyodott gazdagság unalmát cserélte fel valami egészen másra.

Vagy éppen Rágalmazás Grófja, akinek a valóság nem volt elég valóságos, ezért kicsit besegített a sorsnak és a Pulitzer-díjnak. Vandálok Hercege, aki a hírnévért, elismertségért tett egy s mást, Orgyilkos Séf, aki a kritikát nem bírta.

Szomorú történet Neurotikus Némberé, aki szociális munkásként elkövette azt a hibát, hogy összekeverte az anatómiailag részletes bábut az anatómiailag hitelessel, vagy Hitetlen Tiszteletesé, az exkatonáé, aki kezdetben csak azért öltözött nőnek, hogy bokszzsákként keressen némi pénzt, mert a nagyérdemű jobban szeret egy nőnek bepancsolni, ha ezt büntetlenül megteheti.

Megrázó Hősszerelmes sztorija a családi anekdotáról, amit csak a férfiak tudhattak. Rendfenntartó Nővér bűne csupán az volt, hogy felismerte, a legkevesebb bűntény akkor történik, ha sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken. És így tovább: Felvágott Nyelvű Bajtársnő, Mószer Ügynök, Hiányzó Láncszem, Jövőlátó Grófné, Náthás Kisasszony, Fagyott Ajkú Báróné, sőt a két fogvatartó is, mind-mind elmondja a maga történetét.

Chuck Palahniuk

Hogy a történetek extrémek, a szereplők aberráltak, hogy Palahniuk írói eszközei sokkolóak, tény. De kezeket a szívre: mit tennénk a szelíd Kis Herceggel, az ártatlan Micimackóval? Hallgatnánk rájuk? Ugye, hogy nem.

És ha csak pár emberrel kevesebb ragad a tévé előtt valóságshow-t nézve, ha csak néhányan döntenek úgy, hogy nem kíváncsiak a bulvárhírekre, ha egy kevesen ellenállnak a reklámoknak, amik el akarják hitetni, hogy szépek, fiatalok, sikeresek lehetünk, ha azt a bizonyos terméket választjuk, ha lesznek olyanok, akik a másokon való átgázolás helyett új utat választanak az önmegvalósításhoz, ha nem harccal akarunk majd békét teremteni… Akkor talán van remény, és Palahniuk nem hiába írta meg könyvét.