Nyirán Ferenc: Apa csak egy van

Apa csak egy van és ő az enyém,
tan’tó néni kérdi: nagypapa tán?
Apa oly vicces tud néha lenni,
makog és ugrál, mint orangután.

Apuci megjön a kocsmából éjjel,
tántorog, rám néz, de nem lát sosem.
Rúgnám a fenekét ilyenkor széjjel,
de apa csak egy van és kell ő nekem.

Altató, szívgyógyszer, egy kis Xanax.
Szunnyad a drága, csöndes a ház.
De felkel az éjjel, menne – maradsz!
Tántorgás újra, lábdobogás.

Apuci padlón, vértócsás fejjel.
Szörnyű ezt nézni, hagyom kicsit.
Majd ordítok sírva: de most már kelj fel!
El ne menj tőlem, ne halj meg itt!

És apa lábad’ kórházi ágyban,
fején kötés, kész Apollinaire.
Kék szeme forró, szerelmes lázban.
Szorítja kezem és nem ereszt el.

 

 

(2011)