Vakság – „Amit a szem nem lát, azért a szív nem fáj”?

Posted on 2011. november 15. kedd Szerző:

0


Írta: P. Jablonkai Katalin

VakságMeddig marad ember az ember? Mire képes bizonyos körülmények között? Mit jelent szeretni vagy gyűlölni? Nem kisebb kérdéseket feszeget a Vakság című film. Olyan kérdésekre keres válaszokat, melyek még csak el sem hangzanak a mindennapok szürkeségében.

Tehát, ha valaki habkönnyű szórakozásra vágyik, eszébe se jusson erre a filmre jegyet vásárolni. Keserű tapasztalat – a film végére – ráébredni, hogy Mr. Smith-nek igaza van a Mátrixban, amikor lefitymálóan azt mondja a főszereplőre: „Csak ember.”

Már az expozícióban megvakul majd minden szereplő. Először egy japán férfi veszíti el szeme világát vezetés közben, azután mindenki, akivel csak találkozik: egy prostituált, egy kisfiú, egy félszemű fekete férfi (Danny Glover), reggelre pedig már a szemorvos (Mark Ruffalo) sem lát. Terjed a járvány, a kormány elkülöníti a fertőzötteket. Így kerülnek egy lepusztult elmegyógyintézet karanténjába a szereplők. Az orvos felesége (Julianne Moore), bár az ő szemének kutya baja, képtelen magára hagyni férjét a válságos helyzetben, ezért vakságot színlel, hogy vele maradhasson.

A pánikba esett nép a bajbajutott embereket magukra hagyja: az élelmen kívül más gondoskodást nem kapnak. Persze nem kell mindjárt megijedni, azért néminemű felvigyázás jár nekik: őreik gondolkodás nélkül lelövik a szökni próbálókat. A betegek pedig csak gyűlnek és gyűlnek: minél többen érkeznek, annál „válogatottabb” lesz a társaság, annál nagyobb a mocsok, mind kívül, mind belül.

Vakság - Julianne Moore és Mark Ruffalo

Vakság - Julianne Moore és Mark Ruffalo

Míg a többség a viszonylagos demokrácia szabályain belül próbálja túlélni a helyzetet, a 3. kórteremben egy férfi kikiáltja magát királynak (Gael García Bernal), és egy született vak segítségével átveszi az uralmat. Mivel az ő oldalukon érkezik az élelmiszer, az adagok szétosztásáért cserébe egyre durvább és durvább dolgokat követelnek. Habár az „uralom alá hajtott” társaságban is van, aki lát – az orvos felesége –, képtelenek szembe szállni a megszállókkal. Az asszony a kezdetektől fogva mindent megtesz, hogy segítse a vakokat és legfőképpen a férjét.

Számomra a legmegrázóbb rész az volt, amikor a doktor úr közeli kapcsolatba kerül a prostituálttal. Ki-ki döntse el, hogy a feleség emberi nagyságáról tett tanúbizonyságot vagy végtelen bárgyúságáról, mikor rajtakapott párját vigasztalgatta, ahelyett, hogy valamit jól hozzávágott volna. Persze ez utóbbi esetben azt a bizonyos – ajánlókban emlegetett – „messiástudat”-ot már nehezebb volna ráhúzni a hitves alakjára. Sok-sok megpróbáltatáson kell végigmennie, mire végre képes lesz igazán a kezébe venni az irányítást. Hadd ne soroljam fel, de azt hiszem, nem mondok nagyot azzal, ha kijelentem: minden nőre irányulható bántásban része lesz, mire eljut oda, hogy használja a cselekmény elején félretett ollót.

Sokan vártuk, hogy mi lesz José Saramago író és Fernando Meirelles rendező közös munkájából. Azt hiszem a mozi legnagyobb erénye egyben a legnagyobb hibája is: a film szinte teljesen szöveghű maradt. Ugyanakkor sokat dob az adaptáción César Charlone operatőri munkája. A film elején a japán férfi nem sötétségként írja le a vakságélményét, hanem, mintha azért nem látna, mert a fény vakítja el.

Fernando Meirelles és Jose Saramago

Fernando Meirelles és Jose Saramago

A rendező ezért sok esetben túlexponált képeket használ, hangsúlyosabbak a kontúrok, elbújnak a részletek, ettől pedig nehéz átérezni a fizikai rothadást, a mocskot, ami áthatja az egész környezetet. Feltételezhetően a vakság a rendezőt is mint szimbólum foglalkoztatta, és nem fogyatékosságként kívánta megmutatni. Egyfajta eszközként használta a bezártsággal együtt a tökéletes elszigeteltség ábrázolására.

Ez azonban komoly kérdést vet fel: hogyan ábrázolható a kép hiánya vizuális megjelenítéssel? Valószínűleg a sokszor elfehéredő mozivászon, a tejszerű ködben úszó látvány kívánta ezt a problémát feloldani. Mindent összevetve, én nem bánom, hogy megnéztem. Arra mindenképpen remek a film, hogy ráébresszen, milyen is embernek lenni.

Fernando Meirelles: Vakság (Blindness), 2008

Magyarországi bemutató dátuma: 2009. június 11. (Forgalmazó: Budapest Film)

Rendező: Fernando Meirelles
Író: José Saramago
Forgatókönyvíró: Don McKellar
Zeneszerző: Marco Antônio Guimaraes
Operatőr: César Charlone

A főbb szerepekben:

Julianne Moore (Orvos felesége)
Mark Ruffalo (Orvos)
Gael García Bernal (Csapos)

Magyar feliratos előzetes:

Posted in: Film, NÉZŐ