Rainer Werner Fassbinder – Amikor 13 újhold van egy évben

Írta: Balkányi Nóra

„So you say
It’s not okay to be gay
Well I think you’re just evil
You’re just some racist who
can’t tie my laces
Your point of view is medieval.”

(Lily Allen: Fuck You )

Lily Allen 2009-ben dalol a homoszexualitásról, a maga egyszerű módján fejezve ki (nagyon is lényegre törően és helyesen) ellenérzését mindazok iránt, akiknek ezzel problémája lehet.

Rainer Werner Fassbinder több mint 30 éve bemutatott filmjében (volt egy kis csúszás idehaza) másként és máshogy szól a botladozó queer anti-hősökről, azonban minden bizonnyal ő is vett volna lilyallenes pólót, ha azt az NSZK-ban árulták volna. (A queer szó eredeti jelentése szokatlan, mai használatban utalhat mindenkire, aki nem kizárólagosan heteroszexuális.)

Rainer Werner Fassbinder

a német új film egyik központi alakja, aki pályája elején az antiszínház megalapítójaként hamar átlépi a konvencionális határokat. Az új és a szokatlan iránti avantgardista vonzódása később sem múlik el, csak átalakul. Az 1970-es évek polgárpukkasztását (A vendégmunkás 1969, Miért lett R. úr ámokfutó? 1970) szociális érzékenység követi (A zöldségkereskedő 1971, A félelem megeszi a lelket 1973).

Később a német erkölcskép, a nők története, a másság kezdi foglalkoztatni (Maria Braun házassága 1979, Lola 1981). Fassbinder az a rendező volt, aki ezt a sokfelé irányuló érdeklődést anyagi formába is tudta önteni, munkatempója legendásan gyors volt. Egy köré szerveződött szűk csoporttal dolgozva több szakterületen kereste művészetét: volt színházi és filmes rendező, producer, forgatókönyvíró, színész és vágó. Halálának szomorú apropója, hogy egyik célját, miszerint több filmet készítsen, mint amennyi évet él, sikerült elérnie. 37 évesen halt meg altatók és kokain túladagolásában, munkásságának 43 befejezett és 1 befejezetlen filmjével (Querelle).

Újholdak

Aki azért jár moziba, hogy kikapcsolódjon, az inkább üljön be A csúf igazságra még egyszer. Fassbinder filmje után nem lesz kedvünk őzikék között lepkék után futkorászni napsütötte zöld réteken. Inkább leülnénk egy sarokba, ha nem is sírni, de csak úgy magunk elé bámulni, ha szerencsénk van, sűrű eső mellett.

A történet ugyanis cseppet sem felemelő, az emberi érzelmek skáláján a már elmúlt jó utáni rosszat járja be. Középpontban egy tipikusnak korántsem nevezhető (vagy éppen drámain szokásos?) emberi sors, Erwin Weishaupté. Az egymástól epizodikusan elkülönülő jelenetek sorozatából lassan áll össze a nézőben a kép az ő múltjáról és jelenéről, előrevetítve elkerülhetetlen jövőjét. A főhős életében egyetlen fordulat az, ami számára mindent meghatároz, aminek miértjeit keressük ugyan a filmben, de nem feltétlenül találjuk meg.

Erwin családapaként őrülten beleszeret munkatársába, Anton Saitzba (ai-vel) aki csak úgy tudná viszonozni szerelmét, ha Erwin nő lenne. Így utazik el a már mesebeli helyszínként újra és újra felemlegetett Casablancába hogy Erwinből Elvirává váljon. Hazatérése után azonban Anton (a teniszruhás Holokauszt-túlélő) ellöki őt, egészen a prostitúcióig, megaláztatásokig, magányig. Erwin nevetséges mindenhogy, az első képkockától (megverve ismerjük meg) az utolsókig, ahol a rövid nadrágszáras férfiruha ugyanolyan esetlenül áll rajta rajta, mint a női.

Fassbinder végigcipeli magával nézőjét létező, de mégis abszurdnak ható, szimbolikus helyszíneken, megtöltve őket az ebben a világban otthonosan mozgó groteszk figurákkal. Van sokemeletes irodaház tömve kaffkai alakokkal, van tükör és önreflexió és van apácákkal teli árvaház is. Az Amikor 13 újhold van egy évben Fassbinder szerzői jegyeit viselve kifejezetten azokról a figurákról szól, akik a képzeletbeli jóléti tányéron nem is a peremre szorulva, hanem a perem szélébe kapaszkodva próbálnak túlélni egy őket kitagadó környezetben. Az utolsó jelenetben előttünk felsorakozó szereplők tekintetei pedig biztosítanak minket afelől, hogy a gravitáció csak gravitáció marad és sok kapaszkodás után az elfáradt kar bizony könnyen enged.

Rainer Werner Fassbinder: Amikor 13 újhold van egy évben (In einem Jahr mit 13 Monden) – NSZK dráma 1978

Magyarországi bemutató: 2009. november 19.

Rendező: Rainer Werner Fassbinder
Szereplők: Volker Spengler (Erwin / Elvira Weishaupt), Ingrid Caven (Die rote Zora), Gottfried John (Anton Saitz), Elisabeth Trissenaar (Irene Weishaupt), Eva Mattes (Marie-Ann Weishaupt)