Hol a határ? | Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni

Jolsvai Júlia |

Leena Lehtolainen nem ismeretlen a magyar olvasó számára, Az első gyilkosságom című művét szintén az Animus Kiadó jóvoltából olvashattuk. Egyszer úgyis meg kell halni az újabb kötet címe, és ebben is Mario Kallio vezeti a nyomozást.

A könyv aktuális témát boncolgat, bár meglehetősen sajátos szemszögből, ugyanis középpontjában az asszony­bántal­mazás áll. De a skandináv krimik világában nem szokatlan, hogy jelentős társadalmi problémák adják a bűneset hátterét. Terítékre kerül a munkanélküliségtől az alkoholizmusig számos olyan társadalmi betegséggóc, melyről hajlamosak vagyunk azt hinni, ilyenek a jóléti társadalomban nem léteznek. A nők terrorizálása szintén e sorba tartozik. Ám amint túljutunk a témaválasztás feletti kezdeti csodálkozáson, rájövünk: a problémáik igencsak hasonlatosak a mieinkhez.

Bár a kötet a Skandináv krimik sorozatban látott napvilágot, jelentősége nem egy szimpla krimié. Fontos állásfoglalás a szerző részéről. Már a megírásával letette a voksát, hiszen ismert íróként módja van arra, hogy maga választotta köntösben, befogadhatóan tálaljon egy igen jelentős problémát, melyet hajlamosak lennénk a szőnyeg alá söpörni.

• Olvass bele!

A főszereplő Säde egy bántalmazott nők számára létrehozott otthonban, vagyis menedékházban dolgozik, a történteket az ő szemüvegén keresztül látjuk. Ebben az intézményben az alapelv az, hogy mindenben támogatják a bántalmazást, erőszakot elszenvedőket, de nem kényszerítik rájuk, hogy feljelentést tegyenek vagy váljanak el. Így az áldozatok többsége nem is kezdeményez rendőrségi eljárást. Ám ennek a következménye, hogy az átmeneti időtől eltekintve, amit a ház oltalmában töltenek, nem is változnak a dolgok. Hiszen utána a bántalmazójukhoz térnek vissza.

A toleráns elvnek a következményei rémisztik el Sädét, különösen mikor az egyik visszatérő kliensüket hazatérése után a férje agyonveri. A gondozottjainak kiszolgáltatottsága és tehetetlensége Sädét cselekvésre ösztönzik. Besegít a sorsnak – na nem nagyon, csak egy kicsit, hogy bizonyos esetekben a dolgok a bántalmazottak számára kedvezően alakuljanak…

Komoly etikai kérdéseket vet fel az olvasóban a történet. Vajon hol kezdődik a gyilkosság? Ha valaki csak úgy, merő jó szándékból, kizárólag az ártatlan, szenvedő fél érdekében besegít egy kicsit a sorsnak, azt minek nevezzük? Halált okozó gondatlan veszélyeztetés? A véletlen segítése? Gyilkosság? És mit nevezhetünk annak? Előre kitervelt a szándék? Valóban: számít-e a szándék – vagy csak a következmény? Létezik olyan minősítés, hogy előre kitervelt véletlen? És ha már életről meg halálról beszélünk: játszhatunk-e Istent?

Ezek a kérdések számos szituációban merülhetnek fel, nem is csak a hétköznapi olvasóban. (Gondoljunk csak a jó halálra.) Amikor végül fény derül Säde motivációira, viselkedésének rejtett mozgatórugóira – minden világossá válik. És hajlamosak vagyunk azon nyomban fel is menteni.

Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni
Fordította: G. Bogár Edit
Animus Kiadó, Budapest, 2014
272 oldal, teljes bolti ár 3290 Ft
ISBN 978 963 324 1448

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Säde 36 éves, egyedül élő nő. Így természetes, hogy a családos munkatársak helyett ő vállalja az éjszakai és ünnepnapi ügyeleteket az Oltalmaz-lakban, ahol erőszakos férjük elől menekülő nőknek nyújtanak segítséget. A legtöbb gondozott nem meri feljelenteni bántalmazóját, még akkor sem, ha már sokadszorra kell elszenvednie a verést. De az Oltalmaz-lak elveinek is ellentmond, hogy erőltessék a rendőrségi beavatkozást vagy a válást.

Sädét nagyon megviseli, amikor ráébred: ennek az elvnek a merev követése néha súlyos következményekkel jár. Egyik visszatérő vendégüket ugyanis agyonveri a férje. Ezt követően Säde nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ez bármikor meg­ismét­lődhet. Aztán az egyik brutális férjet váratlanul baleset éri, s követi őt a második, majd a harmadik is.

A nyomozást Az első gyilkosságom című Lehtolainen-krimiből megismert Maria Kallio vezeti, immár főfelügyelőként.