Gordon művek | Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Ahhoz, hogy egy meghatározott történelmi korban játszódó regény sikeres lehessen, nagyjából tudnunk kell, mi történt akkor, és természetesen az sem árt, ha ismerjük a miérteket. Egy történelmi krimi sorsa tehát nagyban függ attól, merünk-e szembenézni a múltunkkal. Mi tagadás, az egykor volt események lelkiismeretes feltárásában nemigen járunk élen.

Az 1956 októberében történt eseményeket például jó hosszú ideig szocializmusellenes ellenforradalomként bélyegezték meg. Ma már jobbára egyetértés van abban, hogy egy elnyomott nemzet, nép (ahogy tetszik) emelte fel akkor szavát a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. De hogy ma se legyünk teljesen nyugodtak, újfajta őrület borítja el a fejeket. Amíg korábban a kommunista rendszer ellen tiltakozókat üldözték vakon, manapság azzal vagdalkoznak felelőtlenül, hogy ki volt valódi vagy vélt haszonélvezője az akkori rezsimnek.

A sebek máig sem tudtak teljesen behegedni. Látszik ez abból is, hogy nagyon lassan születnek meg azok az alkotások, amelyek valamilyen formában megpróbálják feldolgozni az ötvenhatos forradalom élményeit. Szerencsére egy-két remek regény már napvilágot látott ebben a témában, azonban arra még senki nem vetemedett, hogy egy szórakoztató mű, egy detektívregény hátteréül használja fel az ötvenhatos budapesti történéseket.

Szinte kínálta magát, hogy Gordon Zsigmonddal 1956 Budapestjén is találkozzunk. Kondor Vilmos egy bűnügyi újságíró személyében megteremtette ugyanis a hőn áhított magyar hőst. Azt a tökéletesen szabad szellemet, aki képes dacolni a legvéresebb karhatalmistákkal és legfelfuvalkodottabb maffiavezérekkel is. Mindeközben vajmi keveset foglalkozik a politikai háttéralkukkal és a társadalmi érdekszövetségekkel, Kondor Vilmos hőse egy dologban hisz, mégpedig sziklaszilárdan és megkérdőjelezhetetlenül. Ez nem más, mint az egyén szabadságának mindenhatósága.

Gordont legutóbb 1946 tavaszán láthattuk a rommá lőtt fővárosban. Egy olyan társadalmi légkörben azonban semmiképp sem maradhatott, ahol egy mindenekfelett álló párt nem csak a közéletet uralja, de még a magánszféra szinte valamennyi szegmensére is rátelepszik. 1947 Budapestje már nem az a hely, amely szívesen látja a Gordon féle öntörvényű figurákat. Ezért is kellett a zsurnalisztának elhagynia Magyarországot. Megjárta New Yorkot és Bécsben telepedett le. Kilenc év távollét után tért vissza egy számára majdnem idegen világba.

Budapest felbolydult méhkas. A poznani munkásfelkelés hírére az egyetemi diákság szimpátiatüntetést szervez. A meghirdetett demonstrációhoz egy sor szervezet csatlakozik. A tömegtüntetésre a pártvezetés erőszakkal válaszol. A fegyvertelen tömegre leadott sortűz a békés megmozdulást a fegyveres felkelés irányába tolja el.

A nemzetközi sajtó képviselői Magyarországra sereglenek, hogy a frontvonalból tájékoztassák a világot. Gordon sem kivétel. De nem a forradalom ügye vezette vissza hazájába. Egy fiatal lány gyilkosát keresi. Az áldozat azért fontos számára, mert a nevelt lányának személyazonosságát vette magára. A hullaházi tepsiben azonban nem Gellért Emma fekszik. De akkor hol van egykori legjobb barátjának lánya, és éppen mit csinál?

Minden nyom Budapestre vezet, ezért Gordon visszajön. Ő az egyetlen újságíró, akit nem tanúsít nagy érdeklődést az utcai harcok iránt. Természetesen érzi, hogy valami nagyon fontos van készülőben, de számára Emma most mindennél fontosabb.

Amikor úton-útfélen a népharag dönt élet és halál fölött, senki sem érezheti magát biztonságban. Ha egyszer ávósnak néznek, nem tudhatod, hogy nem éppen te leszel a következő, akit a legközelebbi fára felakasztanak. Nem lehetsz elég óvatos. Üvöltéstől hangos a Rádió környéke, a Bródy Sándor utca, az államvédelmisek a párt Köztársaság téri épületét védik. Mehetsz bármerre a két körút mentén, a kereszteződésekben, a tereken mindenhol fegyveres csapatokba ütközöl. A disszidens Gordont szívesen kézre kerítenék, és akad, aki a régi ismeretségre való tekintettel gondolkodás nélkül végezne vele.

A Budapest novemberben című regényben Kondor Vilmos szinte tökélyre fejleszti azt az cselekményfűzést, amely felelőssé tehető az egész Budapest-sorozat sikeréért. A történelmi kontextus, amelyet láthatóan hozzáértő kezek festettek meg, remek háttere a bűnügyi történetnek. Sok a fiktív elem Kondor regényeiben, de az olvasóban fel sem merül, hogy kordokumentumként vegye a kezébe műveit. Szórakoztató irodalom ez a legutolsó cseppjéig. Az olvasó iránti tisztelet azonban megköveteli az írótól, hogy a legapróbb részletekben is hiteles képet alkosson a korszakról, és hogy véletlenül se hamisítsa meg a köztudomású dolgokat. Annyira figyel a fő kontúrok pontos megrajzolására, hogy fel sem tűnik, mi a valódi és mi a kitalált.

Kondor természetesen most sem politizál. Legalábbis ügyesen kikerüli a sztoriban rejlő aktuálpolitikai buktatókat. Könnyű a dolga, mert most sem boncolgatja a komplex történelmi folyamatokat. Feltűnő azonban, hogy ötvenhat pátosza csak nyomokban jelenik meg a regényben. Ugyanakkor a forradalom néhány (mostanában kevésbé hangsúlyozott, a rendszerváltás előtt viszont felnagyított) eseményét sem hallgatja el. Megmutatja például a lincshangulatot is, amely akkoriban nemre, fajra tekintet nélkül lecsapott bárkire, aki például gyanús barna cipőt viselt. (A civilbe bújt államvédelmiek buktak le ilyesmin.).

Legutóbbi könyve kapcsán azt írtam Gordonról: „velejéig humanista, még a legrosszabb időkben is ellenáll bármiféle becstelenségnek. És fegyvert sosem hajlandó a kezébe venni.” Hát, most nem olyan idők járnak, amikor fegyver nélkül útra kelhet az ember. Ha meg fegyver kerül a kezébe, szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb el kell sütnie. Még a legnemesebb célokért vívott harcok vagy egy nemzet ünnepelt hőstette sem mindig makulátlan.

Gordon jön, kiderít mindent – Gellért Emmáról meg az ismeretlen lányról –, és a világ a helyére billen. Kondor rendkívül izgalmasan görgeti előre a cselekményt, egyes pillanatokban a regény kifejezetten az akciófilmekre hajaz. Az olvasónak egy szusszanásnyi ideje sincs, teljesen magába szippantja a történet.

Kondor méltó módon fejezi be Gordon Zsigmond kalandjait. A szerzővel készült interjúkból egy ideje tudjuk, hogy 56-ban Gordon vélhetően lelép a színről. Roppant elegáns a megoldás: a regény zárásaként Gordon figuráját az író a detektív hősök panteonjába emeli. Távolodó sziluettje még most is valahol egy jobb sorsa érdemes város szívében lépked, készen állva arra, hogy mindenkivel tudassa, mik estek meg egykor Budapesten.

Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Agave Kiadó, 2012

»Kondor Vilmos: Budapest novemberben – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!