Browsing All posts tagged under »major_tamás«

Felfedező sétán | Kulcsár István: Szülőföldem, Lipócia

augusztus 13, 2025 Írta:

0

Bedő J. István | Hatodszor vagy hetedszer olvasom újra Kulcsár István szerelmes hazatántorgását (© Juhász Ferenc) – és mindig találok benne újdonságot. Valójában ez a kötet nagyon céltudatos bóklászás Újlipóciában. A Szent István körút, Dunapart, Dráva utca, Váci út által körülzárt, szabálytalan négyszög rengeteg (derűs és borzalmas) esemény helyszíne volt. Ha ehhez hozzávesszük Kulcsár István […]

Egy szabad ember | Csáki Judit: Cserhalmi

február 14, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Shakespeare Lear király című tragédiája negyedik felvonásának hatodik jelentében kérdi a megvakított Gloster: Nem a király ez? Amire a Dover mellett váratlanul felbukkant Lear így válaszol, Vörösmarty fordításában, kellő öniróniával: Ízről ízre király. Hisz már se királysága, se hatalma. Cserhalmi György 2013-ban Székesfehérváron volt Lear. (Ez volt az a Bagó Bertalan […]

»Én szeretem a jó modort« | Vajda Katalin: Maradok tisztelettel, Benedek Miklós

május 22, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva |  Igazi úriember, amolyan régi vágású. Ez az első gondolatom, amikor Benedek Miklós alakját, játékát felidézem magamban – s ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Ezért is telitalálat a borítófotó: a művész szuggesztíven néz ránk, jellegzetes fej- és testtartásával, nyakkendősen, kalapban – bár ez a félrecsapott kalap a pesti kabaré, a kuplék, az […]

Vajda Katalin: Maradok tisztelettel, Benedek Miklós (részlet)

május 22, 2024 Írta:

0

ELŐSZÓ Soha nem voltam kórházban, kivéve gyerekkoromban a mandulaműtétem és az ál-vakbél operációm. Beteg is ritkán, előadás sose maradt el miattam, nem egyszer játszottam nagy lázzal az Orfeumot. Igaz, volt egy gyerekkori asztmám, amit kihevertem, de mostanában valahogy visszaszállingózott. Kétszer ájultam el az ötven év alatt. Egyszer a Fészekben még fiatalon, amikor Évával, a feleségemmel […]

Zubornyák Zoltán: El nem mesélt történetek (részletek)

augusztus 24, 2021 Írta:

0

A rendező elalszik Első igazi nagyszínházi szerepemet még főiskolásként, mint vendég játszottam Miskolcon (1986). Közeledett a bemutató. Körtvélyessy Zsolt, Matus Gyuri, Zsolnay Juli, Somló Feri bácsi voltak a főbb játszótársak. Biztonságban éreztem magam, jók voltak a próbák, egy nyelvet beszéltünk, Csiszár Imre jó színházat csinált. Ezt az előadást azonban nem ő rendezte, hanem Rendező Úr […]

Most múlik… | Zubornyák Zoltán: El nem mesélt történetek

augusztus 24, 2021 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Úgy vélem, nem rossz, bár nem teljesen igaz a cím. Mert bizony ezeket a történeteket nyilván elmesélte már Zubornyák Zoltán is, máskor, másnak. Színházi büfékben, művelődési házakban, fesztiválok laza és külhoni esték nosztalgikus hangulatában – hiszen oly sok helyen és pozícióban megfordult életében. (Színész, rendező, közművelődési szakember… s még sok más pozícióban.) […]

Lázár Egon: Visszapillantó (részlet)

június 28, 2015 Írta:

0

Várkonyi és Jákob tizenkét fia 1976. február 15-én léptem be először a Vígszínház kapuján. Emlékszem, majd kiugrott a szívem a helyéről. Életem vágya volt, hogy a Vígszínház tagja lehessek. Amikor Várkonyi felhívott, hogy jöjjek el és beszéljünk, a világ legboldogabb embere voltam. Hihetetlen jó érzés, hogy ezt én csinálhatom. Szóval beléptem – senkit nem ismertem […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.