Browsing All posts tagged under »agave_könyvek«

A távolság meg az üveggolyó | Neil Gaiman: Óceán az út végén

augusztus 12, 2013 Írta:

1

paddington A balatonfüredi kiserdő szélén volt egy játszótér úgy 35-40 évvel ezelőtt. A játszótér szélén facsoport állt, ez azonban csak a felnőttek számára volt a természet része. Mi tudtuk, a fáktól övezett kis mélyedések valójában egy királyi palota termei, ahol sokat vendégeskedtünk. Még egy olyan terem is volt ott, ahol a papok táncoltak – és […]

Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet (részlet)

július 17, 2013 Írta:

0

| 2. | A száznegyvenharmadik nap reggelén, az új kalen­dárium szerinti tizedfordulót megelőző esztendő dere­kán III. Hortis Gadfium, a Számvevők és Magiszterek klán­szövetségének vezető kutatója egy acélgerendán lógázta a lábát, és az új oxigéntelep kettes számú csepp­folyó­sító egységének befejező munkálatait figyelte. Sokáig ült mozdulatlanul, végül sóhajtott, és megcsóválta a fejét. Egy daru acélelemekkel teli raklapot […]

Egy hangya éppen megváltja a világot | Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet

július 17, 2013 Írta:

2

Írta: Tóth Gergely Furcsa világba, a távoli jövőbe visz el Banks regénye, ahol semmi nem az, aminek látszik. A virtuális világ, a kód mindent és mindenkit átsző, az állatokat és növényeket, sőt az embereket is. Serehfa erődnek, az ismert világ legnagyobb városának uralkodója is inkább a virtuális világon keresztül figyeli országa lakóinak életét, ahelyett, hogy a Mérnök […]

Óriások márpedig vannak! | László Zoltán: Egyszervolt

július 4, 2013 Írta:

0

Írta: Fekete Judit Bármilyen szomorú, az ember idővel már nem kutatja a varázslatot, nem vágyik a mágiára és lemond a jó tündérekről is. (Kivéve, ugye, Harry Pottert.) Végérvé­nyesen benő a fejünk lágya, és minden megmagya­ráz­ha­tat­lanra van valami racionális, egészen egyértelmű (és unalmas) válaszunk. És mégis – néha elmélázunk, hogy milyen jó is volt, amikor még […]

Kellemes szabvány | James Forrester: Megszentelt árulás

június 8, 2013 Írta:

0

Írta: Cserhalmi Imre Hát, persze, így nem kunszt, mondhatnánk a regény olvasása előtt, értesülve arról, hogy az írói álnév mögött dr. Ian Mortimer, kiváló brit történész található, akinek már sok tudományos publikációja jelent meg a 14. és 18. század közötti Angliáról, kifejezetten otthonosan mozog a Tudor-korszaknak is nevezett világban. A szabadidejében ír krimiket tudásanyaga sokoldalú […]

James Forrester: Megszentelt árulás

június 8, 2013 Írta:

0

London, 1563. Angliában nyugtalanság uralkodik, katolikus összeesküvések szerveződnek a fiatal Erzsébet királynő ellen szerte az országban. Egy késő éjjelen William Harley Clarenceux-t váratlanul meglátogatja régi barátja és katolikus hittársa, Henry Machyn, aki ráveszi a vonakodó heroldot, hogy rejtse el a hosszú éveken át írt krónikáját. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv valami sötét titkot rejt, […]

James Forrester: Megszentelt árulás (részlet)

június 8, 2013 Írta:

0

Prológus | 1563. december 7., kedd Hideg nap volt a gyilkoláshoz. A skót Robert Urquhart összedörgölte kezeit, és rájuk lehelt, miközben a londoni Threadneedle Streeten várakozott. A posztókereskedők céhházát figyelve sorban végigropogtatta ujjait, nehogy elmerevedjenek, és fogása erős maradjon. Átkozta a szürke decemberi időt. Csak amikor két férfi tűnt fel a lépcső tetején, elmerülve egy […]

Kikkel bírunk együtt élni? | Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

május 22, 2013 Írta:

0

Írta: Tóth Gergely Alternatív közeljövőbe kalauzol minket az igen termé­keny író, Philip K. Dick 1964-ben írt regényével. Az utolsó szimulák­rum­ban könnyű kézzel vázolja fel a megírás idején még távolinak tűnő, mostani szemmel azonban mellbevágóan ismerős világot. A közeli bolygók gyarmato­sítása megkezdődött, az embert gépek segítik, önmű­ködő reklá­mok repülhetnek be az ablakon, működik az időgép, és […]

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

május 22, 2013 Írta:

0

A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd […]

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum (részlet)

május 22, 2013 Írta:

1

| 2. fejezet | A villany még későn is égett a hatalmas Abraham Lincoln-lakótelepen, hiszen mindenszentek éjjele volt: az alapszabály értelmében mind a hatszáz lakónak meg kellett jelennie a felszín alatti közösségi teremben. Férfiak, nők és gyerekek sorjáztak be; az ajtónál Vince Strikerock prof bürokratához illő hűvös és hivatalos modorban kezelte az új személyazonosító leolvasót, […]

Dashiell Hammett: A tizedik nyom (részlet)

április 24, 2013 Írta:

0

– Mr. Leopold Gantvoort nem tartózkodik itthon – közölte a szolga, aki ajtót nyitott. – De a fia, Charles igen, már amennyiben óhajt vele találkozni. – Nem. Nekem kilenckor volt találkozóm Mr. Leopold Gantvoorttal. Most pont kilenc óra van. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megjön. Várok. – Természetesen, uram. Félreállt az ajtóból, hogy beléphessek a […]

S. D. Hammett: A tizedik nyom

április 24, 2013 Írta:

0

Kicsinyes és pökhendi gyilkosok, féltékeny és agyafúrt nők, piti ékszerrablók, könyörtelen házasságszédelgők – mind azt hitték, hogy megússzák. De nem ez történt, mert ügyükben egy kövérkés, alacsony férfi kezdett el nyomozni, a Continental Op, azaz a Kontinentális Detektívügynökség névtelen és végletekig eltökélt kopója. Dashiell Hammett első kézből merítette történeteit, ugyanis éveken keresztül dolgozott a Pinkerton […]

Mr. Névtelen visszatért | Dashiell Hammett: A tizedik nyom

április 24, 2013 Írta:

0

Írta: Tóth Zsuzsanna Gyerekkorom óta rajongója vagyok a kriminek. Kaptam érte életemben hideget-meleget, ha bevallottam, bizony képes vagyok egy éjszaka elolvasni egy-egy izgalmasabb alkotást. Néha még magam is értettem a megütközést, amit az okozott, hogy a világirodalom klasszikusai és a legkiemelkedőbb kortársak élvezete mellett krimit (is) olvasok. De sebaj. Nem szégyellem magam. Nekem felüdülés. Különösen […]

Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte (részlet)

április 21, 2013 Írta:

0

1. fejezet | Melyben Julius de Coster leissza magát a Petit-Saint-Georges-ban, és egy rendkívüli esemény meg­szakít­ja a mindennapok szokásos menetét Ami Kees Popingát illeti, el kell mondanunk, hogy este nyolckor még volt ideje, még nem dőlt el a sorsa. De mire is maradt ideje tulajdonképpen? És tehetett-e volna mást, mint amit végül valóban tett, abban […]

Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte

április 21, 2013 Írta:

0

Kees Popinga egy holland kereskedőcég alkalmazottja, egy álmos kisvárosban él feleségével és két gyerekükkel. Minden szórakozása a hetenkénti sakk-klub és néha egy biliárdparti. A város megbecsült polgára, mégis lassacskán megfojtja az unalom. Egy este a főnöke közli vele, hogy a cégük csődbe ment, és vele együtt elúszott Popinga minden megtakarítása is. Hősünk elhatározza, hogy otthagyja […]

Kizökkent létidő | Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte

április 21, 2013 Írta:

1

Írta: virginiawoolf Engedd játszani a képzeleted! Tévedés ne essék, nem váltottam hirtelen divat-tegezősdire, csupán Georges Simenon regény-óhaját tolmácsolom. Tévedés bekalkulálva, de meglátásom szerint a belga szépíró fanyar-ironikus jókedvében hozta össze ezt a kortalan történetet. Az eredetileg 1938-ban – magyarul Aki a vonatokat nézte címmel idén – megjelent regény egyszerre pajkos szellemi fricska és mélybe néző […]

Működteti a WordPress.com.