Browsing All posts tagged under »aczél_györgy«

Mindig művészettörténésznek készültem | Passuth Krisztina, Moholy-Nagy-díjas

január 1, 2018 Írta:

0

Novák Zsófi Alíz | Passuth Krisztina művészettörténészt nemrég tüntették ki Moholy-Nagy-díjjal. Hosszú élete során dolgozott Franciaországban a Pompidou Központban, könyvtárat hozott létre a párizsi Modern Művészetek Múzeumában (Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris). Mesélt kiállításairól és híres művészbarátairól is. A mai napig tanít, ír és kiállítást rendez. Édesapja, Passuth László történeti és művészeti […]

Makk Károly: Szeretni kell (részlet)

február 26, 2015 Írta:

0

Los Angeles, Academy Award Nomination – The „Oscar” Akik a filmeket igazgatják, meglehetősen kusza módon ott fent, a magas égben, összekevervén embereket, országokat, filmeket – de azért biztosan tartva a sors fonalát –, ezek a Párkák most Los Angelesbe vezényeltek engem. Pár nap múlva osztják az Oscar-díjakat és a Macskajáték a díjra esélyes öt, kiválasztott […]

Folytassa, Charlie! | Makk Károly: Szeretni kell

február 26, 2015 Írta:

0

Erdélyi Z. Ágnes | Él közöttünk egy tüneményes ember, aki azon kívül, hogy megrendezett egy csomó nagyszerű filmet, mindent tud a magyar filmgyártás elmúlt 70 évéről. Munkássága egyidős a háború után megújuló magyar filmművészettel, hiszen már a nagy klasszikus, a Valahol Európában stáblistáján is szerepelt a neve. Makk Károly – közismert becenevén Charlie – nagy […]

Varga Ágota: Aczél-történetek (részlet)

január 13, 2014 Írta:

0

Herskó János Herskó János (1926–2011) filmrendező, pedagógus. Előbb a budapesti, majd a moszkvai Filmművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Az 1950-es évek első felében még szocialista szellemű munkákat készített. A hatvanas években több fontos filmet rendezett (Két emelet boldogság, 1960; N. N., a halál angyala, 1970) komolyabb, líraibb hangvételű alkotásokat (Párbeszéd, 1963; Szevasz, Vera, 1967) egyaránt. 1952-től […]

Gyarapszik a legendárium | Varga Ágota: Aczél-történetek

január 13, 2014 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Nem véletlen, hogy a Kádár-korszak politikusi gárdá­já­nak tagjai ma már a feledés homályába vesznek (amint a politikusok többsége mindenhol és álta­lá­ban), mert az utókornak semmi dolga velük. A máig emlékezetesek, emlegetettek, kutatottak egyike Aczél György, akinek legendáriuma, „irodalma” az évek múlásával egyre csak gyarapszik és nő: könyvek, doku­mentumfilm, továbbá memoárokban, publicisz­ti­kák­ban, irodalom-, […]