A balsors arisztokráciája | Camille de Peretti: Az ismeretlen Klimt-modell

Következő könyvajánlónk április 6-án jelenik meg!

Fazekas Erzsébet |

Az irodalmi művek, mint tudjuk, az írói képzelet szüleményei. Még azokban az esetekben is, amikor a mű (regény, színdarab, film) témája, némely eleme, vagy akár egésze, amúgy hiteles, pontosan dokumentált adatokra épül. Ebben az esetben a BBC hírportál közölte (2019-ben), hogy Olaszországban váratlanul felbukkant az a Gustav Klimt-portré, amit több mint húsz éve loptak el egy galériából Piancenzában. Már szinte le is mondtak arról, hogy valaha is megkerül az Egy hölgy arcképe, mikor egy szép napon a Ricci-Oddi galéria kertésze az épület falán lévő üregben fekete zsákot talált, s benne a nagy értékű festményt. A hátoldalán lévő bélyegzők, a pecsétviasz alapján a vizsgálatok igazolták eredetiségét. Camille de Peretti már a könyve bevezetőjében (A tények) mindezt elárulja, és a regényt a képlopási esettel zárja.

Tehát a szerző a valódi Klimt-festmény el-, majd feltűnésének igaz történetét járta körül művében. Az összes további részlet az írói fantázia terméke – vagyis: miként született a kép, ki volt a modell, hol/hogyan élt és mi lett a sorsa, kötődött-e a festőhöz, a képet ki rendelte és/vagy vette meg. Klimt köztudottan soha nem festette át műveit, de vajon ezúttal miért tért el bevett szokásától? De Peretti a festmény hátteréül kalandos sorsrajzot alkot, s ebbe belefér, hogy saját teóriáját adja elő arról: ki volt a tolvaj, miért, hol rejtegette évtizedekig, majd miért csempészte vissza az eredeti kiállítási helyszínre. Na, persze történhetett akár úgy is, ahogyan megírta. Azonban a történet hitelességénél jóval fontosabb a sztori mögé rajzolt közeg. Az olvasó, ha akar, gondolhat bármit a mesés sztoriról, de semmiképpen nem bánja meg, ha végigköveti az izgalmas nyomozást…

Fejezetenként változó helyszíneken és időben elénk tárul a 20. század elejének valósága. Engem azonnal rabul ejtett a kor hangulatának, a társadalmi állapotoknak az ábrázolása. A bemutatott események egymástól távoli földrajzi pontokon zajlanak. New York pénzügyi negyedében egy Isidore nevű szegény fiú életébe látunk bele. Vele éljük át, hogyan küzd a felszínen maradásért. Találékony és ügyes: a tőzsdére igyekvő urak cipőjét pucolja. Udvarias, megnyerő modorú, és a néhány centnyi túlfizetés mellé infó-morzsákat is kap, amikor érdeklődik, hogy áll a tőzsde, mely részvények forognak, mibe érdemes fektetni. És a válaszok alapján Isidore fejében már érlelődik a gondolat: egyszer majd ő maga is tőzsdézni kezd. Már szervezi utcasarki visszavonulását, és 12 éves utódját a fényesítés technikája mellett arra is tanítja, miket kérdezzen a tőzsdére igyekvőktől, hogyan jegyezze meg, és adja majd neki tovább a válaszokat.

A világ másik végén, Bécsben, két évtizeddel korábban, egy 17 éves leányanya küzd a tisztes túlélésért. Munkáltatója egy gazdag polgári család fogadta föl fiuk mellé, hogy a szifilisz sújtotta világban Franz ne házon kívül keresse a testi szerelmet. A fiatalok egymásba szeretnek, ám amikor a ház ura is részt követel az élvezetből, a feleség kidobja a szerelmi szolgálatra fölvett lányt. Martha nem akar beállni az utcai pillangók közé. Nem tudni, terhesen hol és miből élt, talán éppen festőknek ült modellt. Végül elmenekült Bécsből nyolc hónapos kisfiával. Vidéken talál valami nagyon alantas munkát, és közben dajka vigyáz a babájára. Ez a kisfiú a későbbi Isidore. Az ő felemelkedését már ismerjük: neki sikerül megvalósítani az amerikai álmot…

• Olvass bele!

A két szálon zajló események mellé harmadik helyszín sorolódik be: a texasi Dallasban is valamiféle amerikai álom van beteljesülőben. Michelle eddig a testét bocsátotta áruba, ám most nagy lépésre szánja el magát. Ügyvédi segítséggel DNS vizsgálatra akarja szorítani egykori kuncsaftját, akit most milliárdosként lát viszont újságok lapjain. Michelle határozottan állítja, csakis ez a férfi lehet az apja az ő Pearl nevű lányának. A lány kiemelkedően tehetséges, egy rangos egyetemre már bejutott, ám tanulmányaira az anyja már nem tud elég támogatást előteremteni. Amint azonban igazolódik az apaság, Pearl sorsa véglegesen elrendeződik.

Amikor itt tartottam, világossá vált, miért ajánlotta művét a szerző az angol Rosalind Franklinnek. A kémikus, röntgen-krisztallográfus (1920–1958) szerkezetkutató munkájának középpontjában a DNS, az RNS mellett vírusok, a szén, a grafit molekuláris szerkezetének megértése állt. Az utóbbiakkal elért eredményeit még életében elismerték, ugyanakkor a DNS szerkezetének felfedezésében betöltött szerepe nem keltett figyelmet. Sok tudós szerint így lett félreismert és elfeledett hősnő. James Watson molekuláris biológus – aki 1953-ban tette közzé korszakalkotó felfedezését a DNS kettős helixéről (közismerten, de pontatlanul: kettős spiráljáról) – úgy véli, ha tovább él, bizonyára kémiai Nobel-díjat kap. Camille de Peretti ajánlása tehát késői, tisztelgő elismerés…

Isidore-t Bécsben látjuk újra. Már elhagyta a fényesítendő cipőket, de a nagy felemelkedés még hátra van. Szerelmes lesz a szigorúan gardírozott Lottéba. Gondolatai egyfolytában a lány körül forognak. „Minél inkább gyökeret vert benne a szerelem érzése, annál szemérmesebbé vált a lány mellett, szinte megbénította a jelenléte.” Abban viszont nagyon határozott volt, miként indítsa be pénzügyi karrierjét, majd hogyan férkőzzön nagy merészen Lotte apjának bizalmába.

Amikor 1917-ben újra Bécsben vagyunk, a 29 éves Franz, hóna alatt egy Klimt-képet szorongatva lép be a festő műtermébe. Azt kéri a mestertől, módosítsa a modell külsejét, hogy ne látszódjon ilyen kihívónak. Nem ilyen volt a 15 éves Martha, amikor 1908-ban sokadik cselédnek a házukba költözött. Egy nap aztán Martha eltűnt – panaszolja az idősödő festőnek. – „Csak 16 hónapig volt nálunk, ami nem nagy idő, de az első szerelem egy életen át tart.” Kiállításon látta meg a képet, s azonnal megvette, mégsem bír ránézni, annyira prostituáltat idéző a modell a képen. A régi Martháját szeretné visszakapni. Klimt előbb nem állna kötélnek, de végül a kép mégis nála maradt… A továbbiakat nem tárom az olvasó elé.

Amint tovább követtem a  fejleményeket, egyszer csak váratlanul lelohadt az érdeklődésem. Mintha idegen könyvet tartanék a kezemben. Pedig sokáig lebilincselt a világ távoli pontjain zajló történet. Finom irodalmi, mégis populáris eszközökkel, történelmet, társadalomrajzot tárt elém, de idővel csökkent az izgalom, a feszültség, A különféle életszálak összesodródva, lineárisan vezettek előre, a szerkezet túl hagyományos, túl kiszámítható lett. Szerencsére a csalódásom átmenetinek bizonyult, mert újra érdeklődővé tett több elgondolkodtató, filozofikus mondat.

Isidore sosem fogadta el a ’majd jobbra fordul minden’ óvatos gondolati alapállását. Az ő sorsa már túl sokszor fordult fel fenekestül. Nyolcvanéves korában váratlanul felbukkant az életében Pearl. Múzeumba kezdtek járni, ahol magyarázott a lánynak, „mert nem volt ízlése” – legalábbis így gondolta magában. De gyorsan hozzátette egy bizonyos Gustav Klimt szavait (csak hogy visszakanyarodjunk a könyv alaptémájához): „Az ízlés borkedvelőknek, szakácsoknak való. A művészetnek semmi köze hozzá.” Úgy határoznak, elmennének együtt Bécsbe, de oda már csak Pearl jut el, egyedül: Isidore múltjának meg a sajátjának megismerésére.

Ezen a ponton de Peretti különleges könyve egy időre megint egy ponyvaregény szintje felé kezd lecsúszni. Azonban érdemes az olvasói energiák mozgósításával túllendülni ezen a csalódáson és tovább olvasni, mert érdekes fordulatok jönnek még!

Az élet – mondják a bölcselkedők – nagy műveket képes létrehozni. De most egy csekély jelentőségű könyvismertető írásába is beleszólt az élet. Ugyanis éppen e sorok fogalmazása idején (2026. március 29.) került elém egy friss hír: „Több millió eurót érő festményeket loptak el egy kiállításról Olaszországban, az elvitt műalkotások között olyan neves festők munkái is voltak, mint Pierre-Auguste Renoir, Paul Cézanne és Henri Matisse. A rendőrségi közlemény szerint a műkincsrablók néhány napja törtek be Mamiano di Traversetolóban a Magnani Rocca Alapítvány székhelyére, a Villa Magnani-Rocca épületébe, ahol a festményeket őrizték.”

Vajon lesz majd regényíró, aki ezeknek a felbecsülhetetlen értékű képeknek a sorsát feldolgozza?

Camille de Peretti: Az ismeretlen Klimt-modell
Fordította: Pacskovszky Zsolt
Trend Kiadó, Budapest, 2025
344 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
kedvezményes ár a mora.hu-n 5399 Ft
ISBN 978 615 646 9502

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1910-ben Bécsben egy ismeretlen hölgy ült modellt Gustav Klimtnek. Az Egy hölgy arcképe című mű 1916-ban egy gyűjtő tulajdonába került, akinek a neve nem maradt fenn a korabeli nyilvántartásokban. Egy évvel később Klimt rejtélyes okból átfestette a képet, amelyet 1997-ben elloptak, majd 2019-ben egy olaszországi modern művészeti múzeum kertjéből került elő.