»A világ osztriga, mit kardommal nyitok szét« | Roger Crowley: Fűszer

Laczkó Ilona Adél |

Vajon mely tulajdonságaink voltak/lettek az emberiség fejlődésének legfőbb mozgatórugói? A kíváncsiság, a megismerés iránti vágy? A biztonság, a kényelem vagy a hatékonyság igénye? A hiányzó, különleges javak utáni sóvárgás? Talán a versengés, a hatalmi pozíció megszerzése? Milyen hízelgő lenne, ha azt mondhatnánk, hogy a legelső csomag elemei – csakhogy nem ez az igazság. A valóságban sokkal inkább formálta az előbb kimondott fejlődést a mohóság, a kapzsiság és az irigység. Különösen igaz ez arra a korra, amit a nagy földrajzi felfedezések korának, az újkor hajnalának tekintünk, vagyis a 15-17. századra. Robert Crowley könyve, a Fűszer azt meséli el, hogy a fűszerek, valamint az egzotikus luxuscikkek iránti igény miként vált földünk teljes feltérképezésének és végső soron a globális világkereskedelem kiépítésének kiindulópontjává.

Miért pont a fűszer volt annyira áhított árucikk? A szegfűszeg a világon egyedül csak Ternate és Tidore szigetén, a szerecsendió pedig a Banda-szigeten, azaz a távoli Molukka-szigetcsoport tagjain termett. Szerencsére kis súlyuk és szárított állapotuk miatt könnyű volt szállítani őket nagy távolságokra, még mostoha körülmények között is. Az értékesítésükből származó óriási, sokszor ezerszeres (!) haszonnak nem tudtak ellenállni sem a kereskedők sem az európai uralkodók.

Az oszmán birodalom azonban jócskán megsarcolta, majd ellehetetlenítette a Keletről érkező karavánokat. Marco Polo keleti utazásai nyomán pedig széles körben ismertté vált a távoli kelet csábítóan mesés gazdagsága. Új utakat kellett találni Indiához és a Fűszer-szigetekhez.

Crowley rendkívül élvezetesen tárja elénk az ibériaiak versengését. A portugálok Afrika partjai mentén hajóztak délnek és 1488-ban felfedezték a Jóreménység fokát. A spanyolok nyugati irányba indítottak expedíciót, jól ismerték az ókori tudósok megállapításait a Föld gömb alakjáról. Kolumbusz 1492-ben eljut a Karibi-szigetvilágig. Az Indiáért folyó versengés háborús viszállyal fenyegetett, ezért 1494-ben Tordesillasban felosztották egymás között a felfedezésre váró világot. A Zöld-foki szigetektől 370 tengeri mérfölddel nyugatra húztak egy észak-dél irányú, képzeletbeli vonalat. A „földabrosz” keleti része, Afrika és az addig ismert keleti világ (sőt a később felfedezett Dél-Amerikából Brazília területe is) Portugáliáé, míg a nyugati, szinte ismeretlen rész – az Amerikák – Spanyolországé lett.

• Olvass bele!

Ebban az immár „nyugodtabb” légkörben a portugál Vasco de Gama 1497-ben megkerülte Afrikát és gazdag fűszerrakománnyal tért haza. A portugáloknak tehát nyert ügyük volt, az ellenfél megtévesztésére még arra is képesek voltak, hogy hamis útvonal adatokat adjanak közre, a térképeiken pedig zátonyokkal elzárt, megközelíthetetlen területként ábrázolják a fűszerek szigeteit.

A spanyolok − jobb híján − tehát folytatták az Amerikák feltérképezését, Balboa 1513-ban az Atlanti-óceántól átgyalogol a panamai földszoroson és a túloldalon felfedezi a Déltengert vagyis a Csendes-óceánt. Hat évvel később Magellán meggyőzi V. Károly spanyol királyt, hogy Amerikát dél felől, egy szoroson át meg lehet kerülni, és így nyugatról a spanyol térfélről el fogja érni a Déltengeren áthajózva a Fűszer-szigeteket. Micsoda három évtized volt ez!

Crowley meglepetten tapasztalta, hogy milyen sok napló, útibeszámoló maradt fent ezekről a korai felfedező utakról. (A könyvnyomtatás elterjedésének és az izgalmas kalandok iránt érdeklődő olvasóknak köszönhetően.) Kiváló érzékkel nyúlt ezekhez a forrásokhoz, amelyek szinte észrevétlenül illeszkednek az elbeszélésébe. Magellán hihetetlen viszontagságok és veszteségek árán kerülte meg Amerikát – erről egy tizenhét éves hajósinas, Urdaneta precíz naplója tanúskodik –, majd egy ismeretlen méretű tengeren nyugati irányban hajózva jutott el a Fülöp-szigetekig. Később egy itteni település, Manila lett a spanyolok keleti kereskedelmi központja.

Akkoriban még a hosszúsági fokokat nem ismerték, így azt sem lehetett megállapítani, hogy a tordesillasi vonal folytatása hol választja ketté a Csendes-óceánt keleti és nyugati részre. Ez a bizonytalanság egyszerre volt áldás és átok, mert örökös vita tárgyát képezte, hogy melyik sziget melyik ország fennhatósága alá tartozhat. A spanyolok számára azonban ennél sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy a kedvezőtlen széljárás miatt képtelenek voltak visszahajózni Amerika felé, pláne átkelni az akkor még nem egészen ismert (mai dél-chilei) Magellán-szoroson. Más irány pedig nem létezett. Milyen különös játéka a sorsnak, a megoldást 45 évvel később (!) éppen Magellán egykori hajósinasa, az Ágoston-rendi szerzetessé lett Urdaneta találta meg.

A portugálok nem tudták kihasználni helyzeti előnyüket, túlságosan erőszakosan, arrogánsan léptek fel és képtelenek voltak idomulni a keleti társadalmak kifinomult kultúrájához, vagy a szigeteken élő bennszülöttek törzsi szabályaihoz. Ráadásul a hatalmas kínai birodalom teljes mértékben önellátásra rendezkedett be, így a kerekszemű, torzonborz, barbárok portékáira nem volt semmi szüksége. Makaó volt az egyetlen hely, ahol megtűrték őket, amolyan zugkereskedőkként.

Mindez azonban még korántsem jelentett világméretű kereskedelmet. Ehhez arra volt szükség, hogy a kínai Ming-dinasztia a számukra legértékesebb hiánycikkben, az ezüstben rendelje el az adók megfizetését. A portugálok a japánokkal folytatott fegyverkereskedelemből származó ezüsttel vásárolták a kínai porcelánt, melyet már a megrendelő portugál király címere díszített.

A kereskedelmi verseny győztesei innentől számítva a spanyolok lettek. A Bolíviában található Potosí bányája kimeríthetetlenül ontotta számukra az ezüstöt, amit Acapulcóból hatalmas hajókon vittek (egyre rövidebb idő alatt) Manilába. Itt busás haszonnal váltották fűszerre, elefántcsontra, kínai selyemre, porcelánra. Az áruval teli, 2000 tonna rakodókapacitású, háromárbócos galleonok visszahajóztak Acapulcóba, az árut szekereken átszállították Veracruzba, innen pedig hajóval vitték tovább az Atlanti-óceánon át Sevilláig. Ez az elképesztően hosszú kereskedelmi útvonal még így is hatalmas nyereséget termelt…

Az ezüst kitermeléséhez szükséges ingyen munkaerőt az Afrikában vásárolt rabszolgák álltak rendelkezésre, az ezüstből Ázsiában keleti luxuscikkeket szereztek be, ezeket Európában értékesítették, majd a haszonból pedig újabb rabszolgákat vásároltak, ezzel kiépült a világkereskedelem kezdeti láncolata.

Robert Crowley brit hajóscsaládból származó történész, a mediterrán térség históriájának elismert szakértője. Remek mesélő, aki a legszárazabbnak tűnő történelmi eseményeket is élvezetes irodalmi stílusban tárja elénk. Az expedíciók korabeli forrásokkal ötvözött leírásai annyira izgalmasak, mintha kalandregényt olvasnánk. Külön ki kell emelnem a magyar fordítást jegyző Hegedűs Péter változatos, gazdag és kifinomult szóhasználatát, ilyennel ismeretterjesztő műveknél ritkán találkozunk.

A közérthető stílus mellett egyben komoly tudományos munka a Fűszer, ahogy az ilyen kiadványoktól elvárható a hivatkozás-, kép-, térkép- és irodalomjegyzék a könyv egyötödét teszi ki. Az apró részletektől a nagy összefüggésekig rendkívül precíz, tárgyilagos Crowley gondolatmenete, logikus szerkezettel, átgondolt problémafelvetésekkel és észszerű következtetésekkel, informatív és élvezetes olvasmány. Számos korabeli térkép, fametszet van segítségünkre, hogy pontosan megértsük ennek a korszaknak a világképét, mert a nagy földrajzi felfedezések nemcsak a dicsőségről szólnak, ahogy ezt a korszak zsenije, Shakespeare megfogalmazta a címben idézett mondatával.*

A rendkívül kegyetlen, erőszakos hittérítés ellen már akkor több szerzetes tiltakozott, sokan elfogadhatatlannak tartották a bennszülöttekkel, rabszolgákkal szembeni kegyetlenkedést, az egyes állatfajok kipusztulását eredményező, értelmetlen mészárlást, a természeti erőforrások gátlástalan kifosztását. Ezek a mai napig ható károkat okoztak Földünk élővilágában.

Aki érdeklődik a kor történelme iránt és megkedvelte a szerző remek ismeretterjesztő stílusát, annak feltétlenül érdemes megismernie korábban megjelent könyveit is: az 1453 Konstantinápoly utolsó ostromáról szól, a Hódítók a portugál hajózás felemelkedését meséli el, a Tengeri birodalmak pedig Málta ostromát és a lepantói csatát örökíti meg.

*A windsori víg nők (Devecseri Gábor fordítása)

Robert Crowley: Fűszer
– A 16. századi versengés,
amelyből modern világunk született
Fordította: Hegedűs Péter
Park Könyvkiadó, Budapest, 2025
392 oldal, teljes bolti ár 8500 Ft,
online ár a bookline.hu-n 7650 Ft,
e-könyv változat 5599 Ft
ISBN 978 963 633 2495 (papír)
ISBN 978 963 633 2501 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kolumbusz nem Amerika felfedezésére indult, ahogy Magellán sem a Föld megkerülésére. A nagy felfedezéseket és a kora újkori világgazdaságot valójában a fűszerek iránti olthatatlan vágy hajtotta. Az európai hatalmak bármit megtettek volna azért, hogy megtalálják a szegfűbors és a szerecsendió titokzatos és felbecsülhetetlen értékű forrásait.
Amikor a portugálok 1511-ben elérték a Molukka-szigeteket, heves versengés kezdődött a terület ellenőrzéséért: először a spanyolok és a portugálok csaptak össze, majd világméretű küzdelem bontakozott ki.
A Fűszer Sevilla kikötőitől az indonéziai vulkanikus Fűszer-szigetekig, az északi sarkkörtől a kínai partokig vezeti az olvasót. Roger Crowley legújabb történeti elbeszélésében szemtanúk beszámolóira támaszkodva tárja elénk a 16. század veszélyekkel teli, kalandos világát – ahol a fűszerek aranyat érnek.