Több mint játék | Bartók Imre: Damien

Toronyi Attila |

Sokszor még azokat is ámulatba ejtik az extrémsport-teljesítmények, akik kevésbé fogékonyak az emberfeletti rekordokra. Hiszen akár bele is lehet halni a legmagasabb hegycsúcsok meghódításába vagy egy-egy ultramaraton táv letudásába. Mégis szép számmal akadnak olyanok, akik szeretik a végsőkig feszíteni a húrt, és – amint állítják – nem annyira másokat akarnak legyőzni, inkább saját magukat.

A versenyszerű sakkozásba is bele lehet rokkanni, sőt a szó szoros értelmében bele is lehet őrülni. Elég, ha (a részben magyar származású) Bobby Fischerre, Borisz Szpasszkij legendás legyőzőjére gondolunk.

A legextrémebb szellemi sport, a játékok királya már a 11. században megihlette Omar Khajjám perzsa költőt, hogy aztán a 20. században az elme börtöneként, a szellemi túlélés esélyeként vagy éppen a tragikus elszigetelődés okaként jelenjen meg az irodalomban – Stefan Zweigtől Vladimir Nabokovig.

Bartók Imre regényének főhősét is teljesen benyelte a játékszenvedély. Ez a profi versenyző a tábla rabjaként ül le nap mint nap, hónapról hónapra, hogy tologassa a bábukat. A hétköznapi emberhez nehezen hasonlítható a gépiesen sakkozó Damien Lazard; inkább „csodabogár”, buborékba zárt „űrlény”, aki a hatvannégy fehér- fekete négyzet vonzásában tengeti napjait.

Anya nélkül nőtt fel a nyugat-franciaországi Fougères-ben; Wagner-rajongó apja nevelte, akihez ambivalens érzelmek fűzték. Korán kiderült, hogy tehetséges sakkozó, ám csak viszonylag későn, harmincéves korában robbant be az élvonalba, és lett világszínvonalú játékos. A versenysakk francia elkötelezettje Budapesten üti fel a tanyáját. Innen utazik a világversenyekre, szorgalmasan gyűjti az Élő-pontokat, öles léptekkel halad a csúcs felé, mígnem az aktuális világbajnok kihívója lesz.

A megnyitások, a közép- és végjátékok bűvöletében, álomszerű magányában élve számára teljesen összemosódik a képzelet és a valóság. Illetve egyetlen igazi valóság mégis csak létezik: az éppen aktuális állás a sakktáblán. A versenytermek, a rivális ellenfelek is valóságosak, ám kérdéses, hogy tényleg annyira félnótásak-e, ahogyan Damien láttatja őket. Az egyik karddal hadonászik (rendőrt kell hívni), a másik éjjel belopózik a terembe, és kis fűrészével az összes táblán levágja, majd zsebre teszi a bábuk fejét. S van, aki nyomtalanul eltűnik, majd egyszer csak váratlanul előkerül, és nem tudni, merre járt.

• Olvass bele!

Damien rossz alvó: rémálmok gyötrik, emésztési zavarokkal is küzd, mert minduntalan hánynia kell. Ám leginkább azon kesereg, hogy szakított vele barátnője, a férjes asszony Chilene, akivel Budapesten jött össze. Vigasztalásképpen online tartja a kapcsolatot a nő anyjával, a dél-afrikai Marlice-szal, aki botcsinálta pszichoterapeutaként próbálja kezelni a sakkfenomén depresszióját. (Lehetséges azonban, hogy ezt is csupán hallucinálja.)

Vázlatosan ennyi a regény cselekménye: a fentieken kívül sok minden nem történik a csaknem négyszáz oldalon. Részletesen megismerjük – talán túl részletesen is – a világversenyek helyszíneit, és értesülünk Damien rejtélyes „másodállásáról”. A sakknagymester ugyanis egy okostelefonos alkalmazás közreműködésével különféle sajátos „szolgáltatásokat” nyújt: például elveszi egy tizennyolc éves lány szüzességét, snellpartit játszik egy végstádiumos rákbeteg gyerekkel, illetve injekciós tűjével többeket átsegít a másvilágra.

A történések egy része nyilvánvalóan a főhős élénk képzeletének szüleménye. Az olvasó nem is meri elhinni, hogy Merkorios bíboros lenne a nemzetközi szövetség alelnöke, és komoly vatikáni befolyását arra használná: a remek sakkozót válasszák meg pápának.

Damien olykor maga sem tudja, hogy ami „megtörténik”, valóban úgy történt-e: „hasonmása odakint jár valahol, és fél tőle… az éjszakában suhan egyik háztól a másikig fekete orvosi táskával a hóna alatt, hol magát injekciózva beteggé, hol a betegét valami mássá… Az a másik odakint ólálkodik.”

E tudathasadásos kettősség egyik alakja ül le sakkozni a tízéves, elefántfejű indiai kisfiúval, Ganésával. Aki nem jelmezben van: eleve ilyen a feje – Siva tette ilyenné. A hindu isten ugyanis megszánta, amikor anyja egyik dühös látogatója levágta a gyerek fejét, és kárpótlásként elefántfejjel ajándékozta meg. „Damien megérinti Ganésa fülét. Gyönyörűséges – nem a legpuhább, amit valaha érintett, de van benne egy éteri, lehetetlen minőség, amihez foghatót még nem tapasztalt.”

Költészet és valóság. Az utóbbi, a legevilágibb, kijózanító valóság: a játék éppen aktuális állása. És nem mindegy, hogy mit lépsz! Ha komolyan veszed a sakkot – márpedig ezt a játékot csak komolyan lehet venni –, akkor nincs helye benne az esetlegességnek. Mindenképpen jól kell lépned: előrelátóan, hogy elkerüld a későbbi lépéskényszert, amellyel bajba sodorhatod magadat. Minden döntésed következményekkel jár: akár az ellenfeledet is kedvező helyzetbe hozhatod, amit nyilván nem akarhatsz. Akkor játszol becsületesen, ha nem veszíteni, hanem győzni szeretnél.

Kivéve, ha mégsem. Damiennek ugyanis hagyja nyerni az egyik kínai versenyzőt, mert különben a diktatúra igézetében élő hazájában megpecsételik a sorsát.

Bartók Imre regénye plasztikusan érzékelteti, mennyire sokrétű metafora a sakk. Elsősorban a tér és idő koordinátáiban zajló emberi élet, az ok-okozati összefüggések metaforája. A Damien „végső üzenete” mégsem lehangoló – sőt. A főhős elveszíti a világbajnoki döntőt a dán Karsonnal szemben, aki – ellentétben vele – kigyúrt, optimizmustól duzzadó – és főleg kiegyensúlyozott üzletember.

A végül „csak” második helyezett francia mégsem bánkódik igazán. Mintha ettől kezdene helyrebillenni számára a világ. „Az applikáció eltűnt a telefonjáról.”

Hazautazik Fougères-be, és felkeresi apja sírját a temetőben. „Arra gondol, az apja nem volt rossz ember. Nem lett volna csalódott, hogy nem győzött, nem csóválta volna a fejét. Megfogná a kezét, ha ilyen szép az idő, mint most, kivezeti a ház elé, leülteti a verandán, odatelepszik mellé, és csak ülnek csendesen, hallgatva a közeli patak csobogását.”

Bartók Imre: Damien
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025
388 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4500 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 518 3678 (papír)
ISBN 978 963 518 3685 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Damien Lazard, az ismeretlenségből feltörő sakkozó egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Maga sem érti, minek köszönheti váratlanul jött eredményeit, ahogyan abban sem biztos, vágyik-e egyáltalán a sikerre. Miközben egyik verseny követi a másikat, egy belső utazáson is részt vesz, amely során a franciaországi gyerekkor képei éppúgy megelevenednek, mint Hannibál és Napóleon hadjáratai. Damien egy rejtélyes applikációnak is dolgozik, de mintha nemcsak a kliensei, hanem mindenki más is akarna tőle valamit – kivéve egyvalakit, aki a legfontosabb számára.