A háborút túlélő nyelv | Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok

Csernus Anikó |

Mi történik a szavakkal, amikor a valóság gyorsabban változik, mint ahogyan a mondatok követni tudnák? Valamennyi háború átírja a nyelvet. A háború előtti nyelv (szókincs) nem ugyanaz, mint a háború alatti, a háború által alkotott és háború utáni sem azonos vele. Ljuba Jakimcsuk kötete, a Donbaszi sárgabarackok című  nem a háborúról beszél, hanem egy adott korszak szürrealitását sűríti nyelvvé. Mintha a trauma lexikáját és grammatikáját tenné láthatóvá. Háborús időszakban a mindennapok szétesnek, Jakimcsuk ugyanígy hagyja, hogy a szavak töredezzenek, szétessenek, újrarendeződjenek. A jelentés több helyen is szétcsúszik, mintha a nyelv is menekülne.

Az ukrán költő hazánkban megjelent válogatása hat ciklusba rendeződik: Donbaszi sárgabarackok, Nyám és a háború, Enyészet, Acélnemű, Nemszabad versek és Az ilyenekre mondják: meztelenek. A ciklusok tematikus és poétikai ívet rajzolnak ki, ez a személyes emlékezettől a kollektív tapasztalatig, a test konkrétságától a nyelv széteséséig vezet. Történelmi líra: a háború megtapasztalását a mindennapi beszéd, a családi viszonyok és az identitás szemszögéből vizsgálja, és közben végig megőrzi a személyes megszólalás intimitását.

Az említett töredezettség már Az éjszakák kikeverése című versben is megjelenik. Az idő „gyufaszálakkal” mérhető, az éjszaka „kikeverhető”, az óra karja pedig kavargat. A világ nem lineárisan halad, hanem keveredik, mint a forrásban lévő tej torokfájás ellen. A repetitív szerkezet („mindent, ami létezik, megkeverek”) szinte gyermeki könyörgéssé változtatja a szöveg sugallta hangulatot, mintha a kontroll illúziójáért imádkozna egy kontrollvesztett térben. A háború miatt felbomlott a hétköznapi időérzékelés.

Vajon kicsoda lehet Nyám, a Nyám és a háború ciklus megszólított alakja? Nyám groteszk figurájára csak a Színre lép Nyám című versből következtethetünk. Ő anya és gyermek, de egyben politikai allegória is. Nem tud beszélni, nem tud írni-olvasni, mégis ő ad nevet a dolgoknak. A tévékábel kihúzása, a távirányító birtoklása ártatlan családi jelenetnek tűnik, ám a felszín alatt ezek hatalmi metaforák. A háború mint geopolitikai konfliktus egyszer csak megjelenik a nappaliban, a televízió előtt. A világ a képernyőn keresztül válik valósággá.

• Olvass bele!

Van ahol összekeveredik a gyermeki játék és a katonai brutalitás (Kezdődik a háború). A szoba közepén babák, játékkatonák, tankok. A vers záró sorai dermesztő erejűek: „húzzátok be a függönyt, oltsátok le a villanyt, bújjatok a takaró alá: kezdődik a háború.” Mintha csak a gyerek esti játékát zárnánk le, egyben megkérnénk a résztvevőket, hogy pakoljanak össze maguk után. Elsuttogott parancs és jelzés, hogy az elsötétítés nem csak a szobára vonatkozik. Ugyanilyen megrendítő a Ketten bújunk el. A gyermeki logika („nem minket bombáznak”) és a kollektív felelősség („de elbújunk azok helyett, akikért jöttek”) találkozása mutatja az empátia abszurd túlélési formáját. A tejbegríz, a kanál, a keserű pirula együttese hirtelen valóságos fenyegetéssé válik. A mesevilág és a brutalitás ugyanannak az élménynek két oldalaként kapcsolódik össze Jakimcsuk lírájában.

A kötet leg(hang)súlyosabb verse a Gerinc című. Ebben sűrűsödik össze minden, ami a versválogatás egészét áthatja: a valóságos fizikai tényezők és az erkölcsi kérdések párosítása, olykor szembeállítása. Egyfelől szimbolikus tartószerkezet: egyensúlyban tartja a testet, ugyanakkor metaforikus összekötő elem is ösztönösség és tudatosság, anyagelvűség és hit között. A vers képei – lépcső az agytörzshöz, hegyi patak, függőút – érzékeltetik a haladás és az egyensúly bizonytalanságát, mintha a test egyenesen tartása nem lehetne stabil állapot, inkább csak folyamatos mozgás. A háború előtti dátum különös hangsúlyt ad ennek a látomásnak: a test – és a világ – törékenysége szinte jóslat.

A Visszatérés a címadó motívumot, a sárgabarackfát emeli középpontba. Fizikai kockázattá válik a hazatérés oda, ahol a gyümölcsfák nőnek, hiszen aknáktól sebhelyes az út, a krátereket köd fedi. A ház talán már nem is áll, a képzelet mégis felépíti „kék égből és vastag felhőből.” Ez a zsigeri, önvédelmi ellenállás nem idilli. A képzelet az utolsó menedék.

A továbbiakban az kerül előtérbe, hogyan hat a háború a személyes kapcsolatokra. A Kemény szerelem ciklus a válás és a háború nyelvét állítja egymás mellé. A kapcsolat „nem bennünk van, hanem kívül, mint a számítógép merevlemeze”. A metafora hideg, technikai, érzéketlen. A szeretet nem tűnik el, csak átalakul. Ez a fajta tárgyiasítás sok ponton felismerhető, az érzelem mindig valamilyen anyagi közeg formájában jelenik meg. Ezen a ponton válik igazán láthatóvá Vonnák Diána fordítói munkája. Jakimcsuk költészete erősen épít nyelvbontásra, szóátalakításokra, hangzásbeli játékokra. A fordító jegyzeteiből is kiderül, hogy nem puszta átültetésről van szó, hanem újraértelmezésről.

A magyar szöveg megőrzi a töredezettséget, de nem válik nehézkessé. Megmarad a versek ritmusa, az ismétlések, a rövid sorok feszültsége és a hétköznapi meg a mitikus hangok együttese jól működik. A fordítás megtartja a versek érdességét is, így a nyers hangulat magyarul is érezhető marad. Ráadásul beazonosíthatók a magyar irodalmi hagyomány jellegzetességei is. Az ipari táj, a posztszocialista romvidék és a nyelv szándékos roncsoltsága olyan motívumok, amelyek ismerősek lehetnek a magyar – vagy tágabban véve a közép-európai – olvasó számára is.

Az Okszana Joris és Nazar Hajducsik által készített illusztrációk szervesen kapcsolódnak Jakimcsuk poétikájához. A fekete-fehér alapra épülő, erősen kontrasztos képeket egy-egy hangsúlyos vörös motívum szervezi egybe, és irányítja figyelmünket, miközben erősíti a fenyegetettség érzését. A kollázsszerű kompozíciók, az öregített felületű textúrák és a stilizált emberalakok megidézik a donbaszi ipari táj és a háborús benyomások szilánkokra hullott világát. A képek nem ábrázolják közvetlenül a fegyveres konfliktust, inkább jelzésszerű formákon keresztül utalnak rá, ezzel is erősítik a kötet atmoszféráját.

A Donbaszi sárgabarackok olvasása nem megnyugtató élmény. A versek végig megőrzik azt a feszültséget, amelyből megszülettek. Jakimcsuk lírája inkább azt mutatja meg, hogyan próbál a nyelv megbirkózni valamivel, ami alapjaiban töri szét a mindennapi beszéd kereteit. A háború – mint történelmi háttér – átformálja a nyelv működését is, a szavak szétmorzsolódnak, ismétlődnek, új jelentésekkel telítődnek. A versek próbálják megtalálni azt a közlésformát, aminek révén egy ilyen valóság egyáltalán elmondhatóvá válik.

Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok
Kötetterv és illusztrációk: Okszana Joris, Nazar Hajducsik
Prae Kiadó, Budapest, 2026
152 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a kiadónál 3591 Ft
ISBN  978 615 667 5729

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Meddőhányók, tárnák, gyárkémények. És BTR harckocsik. Ljuba Jakimcsuk szemével a Donbasz keserédes, tágassággal teli modern mese, a helyszín, ahol az ukrán avantgárd elejtett fonalát újra fel lehet venni – és immár egy évtizede elvesztett, megszállt otthon.
A Donbaszi sárgabarackok pimasz, játékos és bátor szembenézés az addig ismert világ összeomlásával, egy költő számvetése azzal, hogy eszköze, lételeme, a nyelv kifordul magából, széthullik, elnyűvi a valóság. Ahelyett, hogy újra egésszé erőltetné, Jakimcsuk a dadogásokból, nyelvbotlásokból, szójátékokból gyúr új nyelvet, és ezen az új hangon követi, naplózza végig az évet, amikor minden megváltozott. Kevés ilyen erős és eltéveszthetetlen hangot találni a kortárs európai költészetben.