Generációs tükörkép | Mintha félistenek világában élnénk

Csernus Anikó |

A Mintha félistenek világában élnénk című kötetet 2026. január 27-én mutatták be a nyilvánosságnak, nem véletlenül ezen a napon. A dátum szimbolikus és tartalmi jelentőségű, hiszen az élet.történet pályázatot egy évvel korábban, 2025. január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján hirdette meg a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány. Az apropó egy történelmi párhuzam volt: az 1920-’30-as évek Vilnójában (akkor: Wilno, Lengyelország; ma Vilnius, Litvánia) meghirdetett, zsidó fiataloknak szóló életrajzi pályázat. Ez a kezdeményezés a jelenhez intézett kérdéssé alakult: mit gondolnak ma a magyar fiatalok saját életükről, világukról, jövőjükről?

A könyvbemutató hangulata és a megjelent pályázat díjazottjai pontosan tükrözték azt, amit maga a kötet is képvisel. A szerzők kezdetben megilletődötten, később egyre inkább büszkén reagáltak a felmerült kérdésekre, így az antológia olvasása előtt már érezhető volt, hogy nem csak irodalmi produktumról van szó. Ezek a szövegek személyes tapasztalatok lenyomatai, amelyek fizikai formát öltöttek. Ahogy az első helyezett Krolikowski L. Lilian fogalmazott: „először rémisztő volt”, ahogy az addig belső világként létező írás könyvvé vált.

A Mintha félistenek világában élnénk alapvetően pályázati válogatás, ami némiképp eltér a hagyományos irodalmi antológiáktól, hiszen értéke kevésbé esztétikai, de annál hangsúlyosabb a generációs és társadalmi jelentősége. Még találóbb meghatározás a borítón is olvasható kifejezés: közérzeti antológia. Ez a kifejezés elsőre talán szokatlan, de találóan kifejezi a lényeget. Nem tematikus gyűjtemény, nem műfaji demonstráció, hanem egy korosztály mentális, érzelmi és társadalmi állapotának lenyomata. Pillanatfelvétel arról, milyen ma Magyarországon 16-22 évesnek lenni.

Az élet.történet pályázat díjazott írásait olvashatjuk, de a hangsúly a megszólaláson és láthatóvá váláson van. Átgondolt a kötet szerkesztési elve: az első öt helyezett írásai nyitják a válogatást, majd a különdíjas szövegek következnek (Népszava-különdíj, Budapest-különdíj, az Európa Könyvkiadó különdíja), végül következik a könyvjutalomban részesült öt pályamunka. Ez a struktúra ugyan megőrzi a pályázati keretet, azonban hamar fel is oldja, mert a szövegek ereje nem rangsorokban, hanem tapasztalatokban mérhető. A válogatás csak prózai formákra épül: novellákra, naplószerű írásokra, vallomásokra, személyes hangú reflexiókra. A domináns beszédmód dokumentarista és vallomásos, ami különös intimitást ad az egésznek, és amin érezni a megélt helyzetek súlyát és fájdalmát.

A sokszínű anyag sűrű érzelmeket alakított szöveggé. Az összhatás gyakran sötét, melankolikus, helyenként dühös, máskor finoman ironikus. A reménykereső hang sem hiányzik, de kevésbé jellemző. A sok szerzőt tekintve természetes, hogy nem rajzolódik ki olyan visszatérő motívum vagy tematikus tengely, ami egységes narratívába rendezné a szövegeket. A közös nevező inkább az élethelyzet: a jelenben létező fiatal felnőtt nézőpontja. A „most” tapasztalata. A bizonytalanság, az önkeresés, az identitás és a világértelmezés feszültségei. A social médiába beleszületett gyerekekként nekik természetes a versengés a tökéletességért, és ennek áldozatai elsőként ők lettek. A kötetbe válogatott anyagból szerencsére kimaradtak a generációs közhelyek. A fiatal szerzők nem „fiatalokról” írnak, hanem saját magukról, saját tapasztalataikról. Ezek pedig igen változatosak: veszteségek, mentális nehézségek vagy családi traumák.

Kiemelkedően erősek a szülő elvesztését feldolgozó írások. Kettőben is megtalálható a gyász, mint egzisztenciális alaphelyzet. A kötet szerzői elkerülték a hatásvadász megfogalmazásokat és eszközöket, helyettük a fájdalmas új valóság konkrétumai dominálnak. Hatásuk éppen visszafogott erejüktől válik igazán átélhetővé: a veszteség hétköznapi abszurditását, a hiány állandóságát, valamint az emlékezés terhét és kényszerű szükségességét teszik tapinthatóvá.

• Olvass bele!

Hasonlóan szívbemarkolóak azok az írások, amelyek tabumentesen beszélnek a mentális állapotok tapasztalatáról. Szorongás, depresszió, belső szétesés, terápia, segítségkérés; a szövegek megmutatják, hogy milyen terhet kap útravalóul a ma felnövők generációja. Nem a diagnózis részletezése kerül fókuszba, hanem a jelenség – és ezáltal érzékenyítés is. A személyesség itt valódi tétet hordoz: megélt helyzetek és személyesen megélt tapasztalatok sűrűsödnek a mondatokban. Az olvasó így óhatatlanul közelebb kerül a szöveghez, és a kívülálló pozíciója helyett inkább a hallgatag tanú olykor kényelmetlen szerepébe lép.

Külön figyelmet érdemelnek a felelősségvállalás kérdését vizsgáló írások. Közülük is kiemelkedik a nagyon fiatalon szülővé válás tapasztalatát feldolgozó novella – az egyik legbátrabb valamennyi közül. A hangsúly a belső folyamatokra tevődik: a szövegből döntések, félelmek, társadalmi reakciók és identitásváltozások rajzolódnak ki. Szinte minden írásra igaz, hogy az érzelmi intenzitás miatt az olvasás személyes élménnyé válik, a szerzők tapasztalatai vegyülnek az olvasó saját emlékeivel és kérdéseivel. (Sejthető, hogy nem mindenki szeretne belenézni ebbe a foncsorhibás tükörbe.)

Meghatározó szerepet játszik ebben a könyv szerkesztése, ezt Neset Adrienn újságíró-fordító végezte. Az ő szakmai háttere különösen jól illeszkedik egy ilyen vállalkozáshoz. Munkáiban következetesen figyel a nyelv árnyalataira, a különböző hangokra és arra, hogy az egyes szövegek megtartsák saját árnyalataikat. Ez a tapasztalat folyamatosan érzékelhető: az írások megőrzik egyéni ritmusukat és karakterüket, miközben a szerkesztő úgy rendezi egymás mellé az írásokat, hogy azok együtt is jól olvasható egésszé álljanak össze. Ez különösen lényeges egy olyan válogatás esetében, ahol az autentikusság alapvető érték. A fiatal szerzők megszólalásai karakteresek és félreismerhetetlenek. A nyelvi és látásmódbeli különbségek, a sokféleség az egyik legnagyobb élmény, amit a kötet elolvasása után is magunkkal tudunk vinni.

A Mintha félistenek világában élnénk cím önmagában is értelmezésre hív. A kifejezés finom iróniát hordoz, és több olvasat lehetőségét kínálja: utalhat társadalmi viszonyokra, hatalmi struktúrákra vagy a mindennapi tapasztalatok túlméretezett, gyakran idegenszerű világára. Kulcs helyett inkább horizontot kínál.

A könyvnek különösen a dokumentumértéke jelentős. A benne foglalt írások egyaránt olvashatók irodalmi szövegekként és generációs önleírásokként. Egy korszak belső hangjai szólalnak meg bennük, kép egy olyan világról, amit a felnőtt néző gyakran hajlamos leegyszerűsítve szemlélni. Generációs tükröt kapunk, ami a kívülről megfogalmazott értelmezéseknél sokkal élesebben rajzolja ki a fiatalok valóságát.

Mintha félistenek világában élnénk
– közérzeti antológia
Európa Kiadó, Budapest, 2026
304 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3599 Ft
ISBN 978 615 106 1701

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A világ egyik első társadalomtudományi kutatóintéze, a Jiddis Tudományos Intézet (YIVO) az 1930-as években pályázatot hirdetett 16-22 év közötti zsidó fiataloknak, hogy írjanak magukról, írják meg, milyennek látják a világukat. Az utolsó felhívást 1939-ben tették közzé. A beérkező anyagok túlélték a második világháborút, és a kor fontos dokumentumai.
A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány élet.történet. pályázatának kiírása, amely a holokauszt nyolcvanadik évfordulóján tisztelgés az elnémítottak előtt, már minden 16-22 éves fiatalt megszólított, de a kérdések ugyanazok maradtak: Milyennek látod a világot? Hogyan képzeled el a jövőt?
A beérkezett 199 pályaműből a Freeszfe Egyesület által delegált zsűri, Németh Gábor, Szőcs Petra és Upor László választotta ki a díjazott írásokat, amelyeket ebben a kötetben olvashatnak.
A pályázat a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésével, Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.