Jó mondatok | Károlyi Csaba: Mondatokon múlik minden

D. Magyari Imre |

Hosszan gondolkodtam, igaz-e a Károlyi Csaba kötetének címeként választott kategorikus állítás. Természetesen egy költő mondja, Markó Béla, visszaemlékezve kevésbé lírainak nevezhető politikusi tevékenységére: „Mintha ma jobban tudnám, hogy mindenről lehet verset írni, (…) a lényeg úgyis a pontos fogalmazás. Akármilyen furcsán hangzik, számomra a politika is nyelvi kérdés volt. (…) Mondatokon múlik minden akkor is, amikor tárgyalsz, amikor beszédet mondasz, vagy amikor törvényt szövegezel.”

Ez igaz. Majdnem az. Mert mintha sok múlna a tetteken is. (Amiket szavak előznek meg és szavak követnek, nem feltétlenül a pontosság jegyében.) Persze, nyilván Markó is tudja, hogy túloz, ahogy Károlyi Csaba is. De egy igazi költő hadd mondja csak ezt! És egy igazi irodalmár is! Hisz ők tudják a legjobban, mit jelent „Formát keresni minden gondolatnak”, s olykor „elvérezni egy fonák igén”, hogy kissé régimódian idézzem Juhász Gyula egy kissé régimódi szonettjét.

Károlyi Csaba igazi irodalmár.

Elképesztő olvasottság, lenyűgöző hozzáértés és irigylésre méltó lelkesedés jellemzi – mondhatunk megszállottságot is –, bármit csinál. És nagyon sokfélét csinál, szerkeszt – az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese –, kritikákat ír, beszélgetéseket vezet, interjúkat készít, tanít, szervez… Állítólag uszodába is jár és alszik is, de ezek alapos filológiai bizonyításra szorulnak.

Én már azt is nehezen tudom elképzelni, hogy valaki annyit olvasott légyen és olvasson, mint ő. Ráadásul fekve! (Soha ne mondjunk le ágyainkról!) Szerintem olvasta Nádas Péter még meg nem írt műveit is.

Magam különösen hálás vagyok neki az Írók Boltjában rendezett havi rendszerességű ÉS-kvartettekért, amiben négyen beszélgetnek egy könyvről, hol egymást erősítve, hol eltérő nézeteket fogalmazva meg, folyamatosan azt üzenve ezzel, hogy a műalkotásokról nem csak egyetlen vélemény létezhet, s egyáltalán nem kötelező egyetértésre jutnunk. Amúgy sem tudjuk igazából, mi az irodalom. Az óvodában még meg lehet mondani, de ott meg nem kérdezi senki.

Károlyi Csaba minden tevékenysége, minden megnyilvánulása arra irányul, hogy az irodalom fontosságára irányítsa a figyelmet. Az olvasás gyönyörűségére, ha úgy tetszik – ez Hegedüs Géza kifejezése, de visszamehetünk Horatiushoz is, már ha tudjuk az utat. Én ezt általában is nagyon fontosnak tartom, ma pedig különösen, hisz mintha csökkenne az olvasók száma, változnának a kultúrabefogadási szokások. Azért írok feltételes módban, mert erről igazából nagyon keveset tudunk. Bedobódik egy tárgy a vízbe, de hogy az általa vert felületi (avagy kapilláris) hullámok kiket érnek el, elérnek-e bárkit is, a legbelső körgyűrűben álló szakmán kívül, azt legfeljebb csak sejthetjük. Én bizony abban is kételkedem, hogy Esterházyt, Mészölyt, Nádast vagy most Krasznahorkait olyan sokan olvasnának, pláne értőn, ha meg is veszik a könyveiket.

Van egy kiváló interjú a Mondatokon múlik minden végén, amit sorstársként a szerzővel készített Jánossy Lajos. Ebben az interjúalany azt mondja, hogy az ÉS reményei szerint a „művelt nagyközönséghez szól”, s ezt a kissé cseppfolyós fogalmat így pontosítja: „mindenkihez, akit a közélet és a kultúra kérdései érdekelnek.” A lap példányszámából, olvasóinak feltételezett számából, meglehet, borúlátón, arra következtetek, hogy a „művelt nagyközönség” rendkívül kicsi. Ami engem elszomorít.

Mindenesetre Károlyi megteszi, amit megtehet. Most épp ezzel az interjúkötettel.

Anyaga tíz év beszélgetéseiből állt össze. Hat interjúalany (Deczki Sarolta, Komoróczy Géza, Margócsy István, Radnóti Sándor, Szegedy-Maszák Mihály, Szolláth Dávid) maga is tudós, leginkább irodalmár, huszonegy pedig (elsősorban) költő vagy író (köztük ).

• Olvass bele!

Készítőjük a műfajról is vall Jánossy Lajosnak: „Interjút csak akkor készítek, ha valami, valaki tényleg érdekel. Szerintem az interjú akkor lesz jó, ha érzi az olvasó, hogy a kérdező és a válaszoló akar valami személyeset mondani, és van is mondandójuk egymás számára. (…) …leginkább mindig az izgat, hogy a fenébe csinálta meg az író azt művet, amelyről szó van.”

Nem mintha ezt meg lehetne tudni, szerintem még az alkotó számára sem világos. Van egy darab fehér papír, egy üres képernyő és rákerül a Nagyon fáj, ez igazából megmagyarázhatatlan. A tehetség, az alkotás azért igencsak titokzatos valami.

Károlyi Csaba magisztrális gyűjteménye legalább kétféleképp olvasható. Folyamatosan, és akkor néhány nap alatt a végére érünk. Olvastunk egy nagyon jó könyvet. És olvasható lassan, egyenként, téli napnak alkonyúlatánál megállva mindegyiknél, egy-egy részletüknél akár, netán hozzáolvasva az említett művek némelyikét. Tartalmas, töprengésre késztető, elmélyült beszélgetések ezek, megkívánják és meg is hálálják a figyelmet. Így álltam meg én rögtön a legelső, Komoróczy Gézával készült beszélgetés következő szakaszánál: „Az ókortudományban, mondjuk, a második világháború után minden illúzió megszűnt az iránt, hogy a népeknek lineáris történelmük volna, hogy kezdettől ugyanazok. (…) Ez áll – szerintem – Izraelre, áll a sumerekre, áll a magyarokra.” Hm. Utána kellene ennek nézni alaposabban.

Rákerestem az Arcanumon a Károlyi által említett, Turai Tamás készítette Szegedy-Maszák-interjúra is. A Nappali Házban jelent meg 1991-ben, benne ezzel a mondattal: „Megvallom őszintén, nem tudom, hogy az irodalom fogalma tisztázható-e.” Hát ha ő sem tudja… Ezért mertem megkockáztatni az előbb, hogy nem tudjuk igazából, mi az irodalom.

És a kötet ösztönzésére elolvashatjuk, netán újraolvashatjuk Balla Zsófia, Kemény István, Kovács András Ferenc, Nádasdy Ádám verseit, Szilasi Lászlótól a Luther kutyáit, Szvoren Edinától a Mondatok a csodákozásrólt, Tompa Andreától a Sokszor nem halunk meget, Végel Lászlótól a Temetetlen múltunkat.

A sok rossz mondat között, amik elborítanak bennünket, igazi öröm jó mondatokkal találkozni. Károlyi Csaba könyvében is ilyenek vannak.

Károlyi Csaba:
Mondatokon múlik minden.
ÉS-beszélgetések 2014–2024 
Borító: Szabó Imola Julianna,
Nádler István Feketebács szeptember I.
című képe felhasználásával
Prae Kiadó, Budapest, 2025
296 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4491 Ft
ISBN 978 615 667 5637

******

A könyv kiadói fülszövege

Jelen kötet válogatás a 2014 és 2024 között, az Élet és Irodalomba készített interjúimból. Szeretek beszélgetni szerzőkkel a mű és az élet dolgairól. Úgy tűnik, van értelme az írót megkérdezni a könyvéről, habár ő is csak egy olvasó. A kérdező meg egy másik olvasó. Akkor már ketten vannak. Habár minden szöveg párbeszédet folytat, a tényleges beszélgetés valódi esemény. Mondatokon múlik minden. Jó, persze, kérdés, mi az a minden. – Károlyi Csaba 

Károlyi Csaba (1962, Debrecen) irodalomkritikus, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, az ELTE Esztétika Tanszékének oktatója. 2009 óta vezetője az ÉS-kvartett irodalomkritikai beszélgetéseinek. Irodalmi portréinterjúkat készít a Városmajor 48 Alapítvány sorozatában.