Elhallgatások hálójában | Valérie Perrin: Colette

Tóth Zsuzsanna |

Valérie Perrinnek jelentős olvasótábora van idehaza, többek is említették, mennyire kedvelik a könyveit, de én csak most találkoztam először vele. Igazat kell adnom kedvelőinek, hiszen érezhetően hatásos történetnek indult negyedik regénye, a Colette. Van olvasó, akit ne izgatna egy regény, amelynek indító témája, hogy miképp halhatott meg egy már rég eltemetett nagynéni?

A kérdésre ugyan meglehetősen lassan kapunk választ, de közben megismerkedünk egy francia család a jelen számára igencsak nagy meglepetéseket tartalmazó múltjával, s annak eleddig rejtett momentumaival. Nem szeretnék poéngyilkos lenni, és természetesen nem árulom el a rejtélyek megoldását, de még az egymást követő meglepetéseket sem – nem is tudnám ezeket mind felsorolni. Mert van ebben a regényben minden, mit csak szem-száj – és fordulatos történetre vágyó olvasó – kívánhat.

Az elbeszélő: Agnes, a pályája elhagyását fontolgató filmrendező, aki ráadásul házassága felbomlásának traumáját dédelgeti. (A továbbiakban akadnak más elbeszélők is, akik az eseményeket ettől eltérő szemszögből nézve tálalják.) Aprólékos gonddal felépítve látjuk kibontakozni (előre-hátra ugorva az időben) a többszálú, több életbe bepillantást engedő történetet. Megismerjük Agnes kapcsolatát „kétszeresen elhunyt” nagynénijével, Colette-tel, aki a regény főalakja. Agnes a nála töltött nyarak alatt megismert gyerekkori barátaival is újra felveszi a kapcsolatot, ebből újabb izgalmas események következnek. Természetesen szó esik Agnes házasságáról, és lányáról is. Találkozunk egy kis francia település néhány jellegzetes lakójával – ők emlékeikkel árnyalják tovább az Agnesben Colette-ről élő képet. Így bontakozik ki előttünk a rideg családban, szülői szeretet nélkül felnőtt, magányos nagynéni, Colette élete, aki rajongásig imádta igen tehetséges, zongoraművésszé lett öccsét – Agnes édesapját, és ezzel a szeretettel fordult unokahúga felé is.

Első benyomásainkat Agnes elbeszéléséből nyerjük ugyan, de ahogy egyre többen szólalnak meg, újabb vonásokkal gazdagodik a család – és elsődlegesen Colette – életének története. Majd előkerülnek azok a hangfelvételek is, amiket Colette készített Agnes részére, „első halála” után. A regény ezen a ponton kezd meglepően dúsulni, ám ahelyett, hogy a titkokra egyszerűen fény derülne, új szereplők, további fordulatok lepik meg az olvasót, újabb élettöredékekkel színesedik a paletta.

• Olvass bele!

Perrin ezer árnyalattal festi meg alakjainak lelki rezdüléseit, megkapó hangulatokkal tárja elénk hol hétköznapi, hol különösebb, olykor kifejezetten bizarr figuráit. Bevallom, ahogy elmerültem ebben a szerteágazó mesében, néhol sokallottam is az újabb s újabb váratlan fordulatokat. (Agnes eredetileg édesanyja történetéből készül regényt írni a regényben, de talán nem véletlen, hogy végül mégiscsak a nagynénié lesz a főszerep.) Vagyis Agnes, de mondhatnám, Perrin maga is érzi, hogy ebben a regényben valójában több szereplő életregénye is benne van. (Nem véletlen a sok száz oldal.)

A meglehetősen nagy terjedelem azonban csak első pillantásra ijesztő. Ugyanis ebben a rendkívül olvasmányos, nagyszerűen felépített, sokfelé kalandozó írásban mindenki talál kedvére valót. Emlékek, múltbeli események felidézése és jelen idejű gondolatok váltják egymást, ami jól tükrözi az emberi gondolkodás vibráló természetét, és mivel több elbeszélőnk is akad, a fókusz is sokszor változik. A cselekmény fordulatos, a váltogatott nézőpont pedig önmagában feszültségteremtő erő. Colette alakja fokozatosan gazdagodik: eleinte egy nagyon hétköznapi, jelentéktelennek tűnő asszony portréja rajzolódik ki. Nehéz és szeretet nélküli gyermekkora ellenére ő tele van szeretettel, igaz, sok veszteséget és kimondatlan érzelmeket is hordoz. És titkokat. Ráadásul a történetet átszövi néhány valóban krimiszerű mellékszál is. Magától értődik, hogy egy ekkora történetgubancból a szerelem sem maradhat ki – több variációban is találkozunk vele.

Perrin különös figyelmet fordít arra, hogy megmutassa: minden élet hordoz magában olyan értékeket, történeteket, amelyek méltók az elmesélésre. Kissé ómódúan fogalmazva: gyöngéd tollal ír (a fordító, Molnár Zsófia ebben méltó és vele érző társa), képei, vágásai filmszerűek. Ez talán nem véletlen, hiszen akárcsak főszereplője, ő maga is dolgozott a filmiparban (Claude Lelouch oldalán). Látható élvezettel figyeli kitalált alakjait, bátran vállalja az érzelmes hangszínt, és olykor megcsillantja humorát. Mindezek mellett lehetőséget kínál olvasóinak, hogy felfedezzék magukban a másik ember valódi megismerésének vágyát, a család feltérképezésének szándékát, az elhallgatások kimondásának fontosságát. Hogy rendezni lehessen közös dolgainkat. Hogy jobban önmagunkra ismerjünk. Hogy megértsünk valamit a szeretet és összetartozás bonyolult képletéből.

(Perrin magyarul megjelent műveiről írtunk itt, itt és itt. A szerk.)

Valérie Perrin: Colette
Fordította: Molnár Zsófia
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2025
694 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft,
online ár a kiadónál 6300 Ft,
e-könyv változat 4999 Ft
ISBN 978 615 106 0827 (papír)
ISBN 978 615 106 1442 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Agnes nem hisz a fülének, amikor egy nap azzal hívja fel a rendőrség, hogy Colette, a nagynénje elhunyt. Képtelenség! Colette három éve egyszer már meghalt, eltemették, meggyászolták, és azóta is ott nyugszik a gueugnoni temetőben… Legközelebbi hozzátartozóként neki kell azonosítania a holttestet, így a saját szemével győződhet meg arról, hogy ezúttal valóban Colette hagyta itt az árnyékvilágot.
De akkor kit temettek el három éve? Miért akarta a nénikéje elhitetni mindenkivel, hogy meghalt? Izgalmas nyomozás kezdődik, és a Colette által kifejezetten Agnes számára készített hangfelvételek felbukkanásának, a régi barátok, a gyermekkori barátok vallomásainak, a hol fájdalmas, hol megmosolyogtató emlékeknek köszönhetően lassan összeáll a kép. Agnes végül nem csupán Colette titkait, a családja történetének addig rejtett fejezeteit ismeri meg, de a saját múltjával is szembenéz, sőt a válása óta reménytelennek érzett jelenét is sikerül újragondolnia.
Valérie Perrin a maga sajátságos, könnyed, mégis gazdagon és érzelmesen áradó stílusával egy olyan izgalmas és fordulatos történet útvesztőjén vezeti át az olvasót, amelyben egyszerre van jelen a könnyes nosztalgia, a szelíd humor és a krimiszerű feszültség.